Székelykeve

Székelykeve
(Скореновац / Skorenovac)
A falu madártávlatból
A falu madártávlatból
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetDél-bánsági
KözségKevevára
Irányítószám 26228
Körzethívószám +381 13
Rendszám KO
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség2574 fő (2011)
Népsűrűség46 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság73 m
Terület54,5 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 44° 45′ 32″, k. h. 20° 54′ 10″Koordináták: é. sz. 44° 45′ 32″, k. h. 20° 54′ 10″
Székelykeve
weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Székelykeve
témájú médiaállományokat.

Székelykeve (szerbül Скореновац / Skorenovac, németül Skorenowatz) falu Szerbiában, a Vajdaság Dél-bánsági körzetében. Közigazgatásilag Kevevára községhez tartozik.[1]

Székelykeve a magyar nyelvterület legdélebbi, többségében magyarok által lakott települése.

Fekvése

Az Al-Duna közelében, Kevevárától 6 km-re nyugatra, Pancsovától 30 km-re, Belgrádtól 46 km-re délkeletre fekszik.

Korábbi nevei

Névtörténet:

A falu egykori nevei:

  • Nagygyörgyfalva (18831886)
  • Skorenowatz (csak a németben)
  • Székelykeve (1886-1922)
  • Skorenovac (1922-től napjainkig.)

Története

1869-1886. között Beresztóc és a Duna közötti területen létezett egy Gyurgyova nevű falu, melynek 1869-ben 396 fő lakosa volt. Ezután 1880‑ig lecsökkent 298 fő lakosra.[4] Első lakói magyar palócok voltak, akik Újfaluról, Ürményházáról, Sándorfalváról, Szeged környékről, Óbesenyőről, és Szőlősudvarnokról jöttek. 1883-ban bukovinai székelyek érkeztek a faluba, összesen 645 család (kb. 2000 telepes).[5]. Gyurgyova lakói hamarosan átköltöztek a mai Székelykeve területére, mivel a Duna áradásai rendszeresen elöntötték a vidéket és a termőföldeket, így az ott lakók élete is állandó veszélyben volt. 1892-ben Torontáltól Temes vármegye fennhatóságába került. Szkorenovác falu abban az időben Székelykeve néven volt ismert. 1886-ban, I. Ferenc József idejében alapították. Az eredeti telepesek többségében székely-magyarok voltak, akik Bukovinából érkeztek, úgyszintén voltak még Székelykevének német és bolgár telepes családjai is.[6]

Fontosabb dátumok a falu történetében

  • 1885 – Az első állandó tanító. Először Gyurgyovára jött, majd 1886-ban áttelepült Székelykevére. Neve Mischel János volt.
  • 1886 – Az első bíró és székelykevei polgármester, Kollár Ágoston (1886-1890).
  • 1889 – Befejezték az iskola épületének építését.
  • 18911892 – December 18-án befejeződött a katolikus templom építése. Az első szerzetes Deleme Ferenc volt (1892-1898).[7]
  • 1894 – November 25-én alapították meg a Földműves Hitelező Szövetséget. Az elnök Deleme Ferenc szerzetes volt, a szövetségnek pedig 71 tagja volt.
  • 1895 – Október 6-án megalapították a könyvtárat, melynek 50 tagja volt. Az elnök Deleme Ferenc, a könyvtáros Hajagos János volt.[7]
  • 1898 – Az első bejáró orvos a faluban, dr. Klein József.
  • 1899 – Az első önkéntes tűzoltó brigád létrejövetele. Az elnök Kirchgäusner Johann, a tűzoltóparancsnok Mischel János. A brigádnak 60 tagja volt.
  • 1900 – Az első állandó orvos a faluban dr. Urbanek Ede.
  • 1906 – A Vadászegyesület létrejötte 14 taggal, Szabatka Gyulával és Töry Dezsővel mint alapítókkal.
  • 1912 – Az első gépesített malom megnyitása, tulajdonosa Rüger Katalin. Üzemben volt egészen az 1970-es évekig, Vaszilescu Miklós és Domokos testvérek motorosmalma is létezett.[7]
  • 1913 – Április 27-én Hangya néven létrejött a Vásárlók Egyesülete, elnöke Wikel Aladár lett. Az egyesületnek 128 tagja volt; a kereskedelmi bolt szintén ebben az évben nyílt meg.
  • 1924 – A Vörös Kereszt humanitárius szervezet megkezdte munkáját a faluban, de a szervezet hivatalos megalapítása csak 1931-ben történt meg. 57 tagja volt, elnöke dr. László Imre lett.
  • 1925 – A művelődési egyesület megalakulása, magyar Kultúrszövetség és német Kulturbund néven. 1948-tól Petőfi Sándor Kultúregyesület néven működik tovább.
  • 1932 – Az Iparosok egyesületének alapítása Bircsák András cipész elnökségével.
  • 1932 – Június 14-én, A Kék Duna labdarúgócsapat megalapítása.
Székelykeve térképe

Az első székelykevei telepesek vezetéknevei

  • Andrásfalváról: Daradics, Csiszer, Erős, Fábián, Gál, Gecző, György, Illés, Jakab, János, Katona, Kelemen, Kemény, Kis, Koródi, Kovács, Lakatos, László, Lipina, Lukács, Müller, Palkó, Pásztor, Petres, Péter, Hompot, Husori, Sebestyén, Schidt, Szakács, Szatmári, Ranc és Varga.
  • Istensegítsről: Ambrus, Barabás, Bartis, Béres, Bot, Borbandi, Bőte, Dudli, Faluközi, Finnya, Fülöp, Győrfi, János, Kató, Lovász, Magyaros, Makrai, Miklós, Nagy, Nyisztor, Pék, Sánta, Szabo, Szász, Szőte, Tamás, Urkon és Váncsa.
  • Fogadjistenről: Ambrus, Barabás, Gáspár, Kuruc, Pap, Váci, Szabó és Székely.
  • Hadikfalváról: Beréti, Bréti, Biro, Csiki, Dani, Erdős, Fazekas, Fodor, Forrai, Galambos, Kerekes, Kis, Kozma, Kozsán, Kölő és Skasszián.
  • Józseffalváról: Kurkó, Kusár, Palló, Mákszem, Mezei, Székely és Várda.

Népesség

A lakosság száma és nemzetiségi összetétele

1910 4541 magyarok 73,31% németek 11,94% bolgárok 9,69% szlovákok 2,53% szerbek 1,26%
1921 4195 magyarok 81,83% bolgárok 10,27% németek 7,34% szerbek 0,36% szlovákok 0,05%
1948 4465 magyarok 84,46% bolgárok 11,22% szerbek 3,18% németek 0,70% szlovákok 0,05%
1991 3213 magyarok 80,36% szerbek 9,40% jugoszlávok 3,36% bolgárok 2,53% németek 0,15%
2002 2501 magyarok 86,71% szerbek 5,47% bolgárok 2,99% jugoszlávok 1,04% németek 0,07%
Év 1869 1875 1880[8] 1900 1910 1915 1921 1931 1936
Lakosság száma 396 N.A. 298 3399 4541 4486 4195 4099 4366
Házak száma N.A. 265 N.A. 664 853 N.A. 847 927 N.A.
Év 1939 1942 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002
Lakosság száma 4271 4464 4465 4403 4306 4021 3731 3213 2501
Házak száma N.A. 1020 1069 1105 1143 1119 1328 1086 N.A.

Nemzeti szerkezet és műveltség

A lakosság nemzeti szerkezete és műveltsége 1890-ben és 1900-ban[9]
Év Lakosság száma Magyarok Egyéb [a] Beszélt magyarul Írástudó Írástudók százaléka
1890. 2.510 [b] 1862 648 2087 632 25,18%
1900. 3349 2625 724 3007 1297 38,73%
  1. Azt nem részletezik, hogy hányan voltak, de a legtöbben bánáti bolgárok és al Dunai svábok voltak
  2. A lakosok száma az 1880-as népszámláláshoz képest megnövekedett, mert a Sekelyiek 1883-ban Gyurgyovából áttelepültek Székelykevére, és új bukovinai családok csatlakoztak hozzájuk.


A falu népességének a változása

Képtár

Lásd még

Jegyzetek

Források

  • Szabatka Gyula: Skorenovac története (Publisher R. Oberläuter, Kovin, Szerb–Horvát–Szlovén Állam, 1936)
  • Jovan Erdeljanović: Srbi u Banatu (Novi Sad, 1992)
  • Slobodan Ćurčić: Broj stanovnika Vojvodine (Novi Sad, 1996)
  • Mgr. Erős Lajos: Adalékok a Zrenjanini-Nagybecskereki Egyházmegye történetéhez (1993) (Additamenta ad historiam Diocesis Zrenjaninensis-Nagybecskerekensis)

További információk