Születésellenesség

 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

A születésellenesség vagy antinatalizmus olyan filozófiai alapállás, amely negatív értéket tulajdonít a születésnek. A születésellenesek szerint az embernek tartózkodnia kell a szaporodástól, mivel az erkölcsileg rossz (sőt egyesek az összes érző lény szaporodását erkölcsileg rossznak tekintik). Ezt különféle érvekkel támasztják alá a tudományos és irodalmi munkákban.[1] A gondolatnak, hogy jobb lett volna meg se születni, az első ismert megfogalmazásai az ógörög korszakból ismertek.[2] Az antinatalizmus szó a natalizmus vagy pronatalizmus ellentéte, és Théophile de Giraud (született 1968-ban) használhatta először, L'art de guillotiner les procréateurs: Manifeste anti-nataliste című könyvében.[3]

Érvelés

A vallásokban

Hari Singh Gour a következőképpen értelmezi Buddha tanításait, többek között a négy nemes igazságot és a Mahávaggat

„Buddha kora pedáns stílusában adja elő állításait. Soritesek formájába önti őket; de ezen a módon hibádzik a logika, és valójában ezt akarja átadni: Feledve a szenvedést, aminek az élet ki van téve, az ember gyermekeket nemz, és ezzel az öregkor és a halál okát. Ha felismerné, ezzel a cselekedetével mit ad hozzá a szenvedéshez, tartózkodna a gyermekek nemzésétől; és ezzel véget vetne az öregség és a halál munkálkodásának.[4]”

A markioniták úgy hitték, hogy a látható világ egy kegyetlen, féltékeny és dühös demiurgosz, Jahve gonosz alkotása. E tanítás szerint az embereknek el kell utasítaniuk őt, elhagyni az ő világát, nem nemzeni újabb embereket, és bízni a távoli, könyörületes és jó Istenben.[5][6][7]

Az aszketikus enkratiták a születést a halál előidézőjének tekintették. Úgy gondolták, a halál úgy győzhető le, ha az ember tartózkodik a nemzéstől: "nem termel takarmányt a halálnak".[8][9][10]

A manikeusok,[11][12][13] a bogumilok[14][15][16] és a katharok[17][18][19] hite szerint a nemzés a gonosz ügyekbe való bebörtönzésre ítéli a lelket. A nemzést a gonosz isten vagy a sátán eszközének tartották, amellyel az isteni elemet foglyul ejti az anyagban, hogy ezen a módon kínozhassa meg.

A teodiceában

Peter Wessel Zapffe

A negatív etika

A kanti imperativus

A beleegyezés lehetetlensége

Marc Larock

A negatív utilitarianizmus

David Benatar

Károkozás az állatoknak

A környezeti hatások

Az örökbefogadás

Herman Vetter,[20] Théophile de Giraud,[21] Travis N. Rieder,[22] Tina Rulli,[23] Karim Akerma[24] és Julio Cabrera[25] úgy érvelnek, hogy a nemzés morálisan problematikus aktusa helyett úgy tehetünk jót, ha már megszületett gyermekeket fogadunk örökbe. De Giraud azzal érvel, hogy segítségre szoruló gyermekek milliói élnek a világon.

Segítség az éhezőknek

Stuart Rachels[26] és David Benatar[27] azzal érvelnek, hogy amikor óriási számban élnek a nyomorban emberek, abba kellene hagynunk a gyermeknemzést, és az erőforrásokat a gyermekek helyett a szegényekre fordítanunk.

Realizmus

Egyes születésellenesek szerint a vágy a gyermekekre abból ered, hogy a legtöbb ember nem képes a realitásokat megfelelően értékelni.

Abortusz

A születésellenesség formálja az abortuszról alkotott nézeteket is. David Benatar szerint például valaki akkor válik morálisan releváns értelemben létezővé, amikor öntudatra ébred, amikor a magzat érző lénnyé válik, és eddig a pontig az abortusz morális, míg a terhesség fenntartása erkölcstelen. A születés előtti fájdalomérzékelést kutató EEG vizsgálatokra hivatkozva Benatar azt állítja, hogy a magzati öntudat nem jelenik meg korábban, mint a terhesség 28-30. hete, és ez előtt a magzat nem képes fájdalmat érezni.[28]

Az állatokra kiterjesztve

Egyes antinatalisták szerint az érző állatok esetében is morálisan rossz a szaporodás, a sterilizációjuk pedig erkölcsileg jó. Karim Akerma az állatokra is vonatkozó születésellenességet univerzális antinatalizmusként definiálja. [29]

Kritikák

A születésellenesség egyik kritikája a születéshez kapcsolódó pozitív értékekre hivatkozik.[30] Az életelégedettséget kutató felmérések azt mutatják, hogy az emberek nagy többsége boldog, ami arra utal, hogy a szaporodás előnyei nagyobbak, mint a belőle fakadó károk, tehát a nemzés morálisan igazolt.[20] David Wasserman születésellenesség-kritikájában kritizálja többek között David Benatar érvelését és a beleegyezés lehetetlensége érvelést.[31]

Jegyzetek

  1. ↑ K. Akerma, Antinatalismus – Ein Handbuch, epubli, 2017. 
  2. ↑ W. Tatarkiewicz, O szczęściu (A boldogságról), Warszawa: Państwowe Wydawnictwo Naukowe, 1979, pp. 420-421. 
  3. ↑ K. Akerma, Antinatalismus... op. cit., p. 301. 
  4. ↑ H. Singh Gour, The Spirit of Buddhism, Whitefish, Montana: Kessinger Publishing, 2005, pp. 286–288.
  5. ↑ H. Jonas, The Gnostic Religion: The Message of the Alien God and the Beginnings of Christianity, Boston: Beacon Press, 1958, pp. 144–145.
  6. ↑ P. Karavites, Evil, Freedom, and the Road to Perfection in Clement of Alexandria, Leiden: Brill, 1999, p. 94.
  7. ↑ Clement of Alexandria, Stromateis, Books 1–3 (The Fathers of the Church, volume 85), Washington D.C.: CUA Press, 2010, pp. 263–271.
  8. ↑ P. Brown, The Body and Society: Men, Women, and Sexual Renunciation in Early Christianity, New York: Columbia University Press, 1988, p. 96.
  9. ↑ G. Quispel, Gnostica, Judaica, Catholica: Collected Essays of Gilles Quispel, Leiden: Brill, 2008, p. 228.
  10. ↑ Clement of Alexandria, Stromateis, op. cit., pp. 295–296.
  11. ↑ H. Jonas, The Gnostic..., op. cit., pp. 228, 231.
  12. ↑ I. Gardner and S.N.C. Lieu, Manichaean Texts from the Roman Empire, New York: Cambridge University Press, 2004, pp. 7, 22.
  13. ↑ S.G. Kochuthara, The Concept of Sexual Pleasure in the Catholic Moral Tradition, Rome: Gregorian Biblical BookShop, 2007, p. 165.
  14. ↑ D. Obolensky, The Bogomils: A Study in Balkan Neo-Manichaeism, New York: Cambridge University Press, 2004, p. 114.
  15. ↑ F. Curta, Southeastern Europe in the Middle Ages, 500–1250, New York: Cambridge University Press, 2006, p. 236.
  16. ↑ J. Lacarrière, The Gnostics, London: Owen, 1977, p. 116.
  17. ↑ M.J. Fromer, Ethical issues in Sexuality and Reproduction, St. Louis: Mosby, 1983, p. 110.
  18. ↑ S. Runciman, The Medieval Manichee: A Study of the Christian Dualist Heresy, New York: Cambridge University Press, 1947, pp. 151–152.
  19. ↑ D. Elliott, Spiritual Marriage: Sexual Abstinence in Medieval Wedlock, Princeton: Princeton University Press, 1995, pp. 133–134.
  20. ↑ a b Forráshivatkozás-figyelmeztetés: A(z) autoname4 nevű <ref> címke előnézete nem jeleníthető meg, mert a jelenlegi szakaszon kívül vagy egyáltalán nincs definiálva.
  21. ↑ [1] T. de Giraud, L'art de guillotiner les procréateurs: Manifeste anti-nataliste, Nancy: Le Mort-Qui-Trompe, 2006, p. 51.
  22. ↑ T.N. Rieder, Procreation, Adoption and the Contours of Obligation, Journal Of Applied Philosophy, August 2015, pp. 293–309.
  23. ↑ T. Rulli, The Ethics of Procreation and Adoption, Philosophy Compass, 11/6, 2016, pp. 305–315.
  24. ↑ K. Akerma, Antinatalismus..., op. cit., p. 74.
  25. ↑ J.Cabrera, Discomfort, op. cit., p. 181.
  26. ↑ [2] S. Rachels, The Immorality of Having Children, Ethical Theory and Moral Practice, 28 August 2013, pp. 567–582.
  27. ↑ D. Benatar, Famine, Affluence, and Procreation: Peter Singer and Anti-Natalism Lite, Ethical Theory and Moral Practice, 2020.
  28. ↑ D. Benatar, Better..., op. cit., pp. 132–162.
  29. ↑ K. Akerma, Antinatalismus... op. cit., pp. 100–101.
  30. ↑ D. Benatar, D. Wasserman, Debating..., op. cit., pp. 133–259.
  31. ↑ D. Benatar, D. Wasserman, Debating..., op. cit., pp. 148–181.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Antinatalism című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.