Szikla (település)
Szikla (Sihla) | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovákia |
Kerület | Besztercebányai |
Járás | Breznóbányai |
Rang | község |
Első írásos említés | 1760 |
Polgármester | Stanislav Bitala |
Irányítószám | 976 53 |
Körzethívószám | 048 |
Forgalmi rendszám | BR |
Népesség | |
Teljes népesség | 197 fő (2021. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 8 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 901 m |
Terület | 26,83 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 39′ 30″, k. h. 19° 38′ 50″Koordináták: é. sz. 48° 39′ 30″, k. h. 19° 38′ 50″ | |
Szikla weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szikla témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Szikla (1886-ig Szihla, szlovákul: Sihla, németül: Siegel-Glasshütte) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Breznóbányai járásban.
Fekvése
Breznóbányától 30 km-re délre fekszik, a Herencsvölgyet Breznóbányával összekötő 529-es út közelében, a Kövecses (Kamenistý)-patak forrásánál, melynek völgye a község túlnyomórészt erdővel borított 26,8330 km²-es területének nagy részét alkotja.
Délről Forgácsfalva, keletről Darabos, északról Feketebalog, nyugatról Garamolaszka, délnyugatról pedig Herencsvölgy községekkel határos. Keleti határa egyben a történelmi Gömör-Kishont és Zólyom vármegye határát is alkotja.
Története
A 18. században a bányakamara területén keletkezett. Üvegkohóját 1744-ben alapították, 1762-ben új épületeket emeltek hozzá. Kezdetben 20 munkást foglalkoztatott. A falut 1780-ban „Sichla”, 1786-ban „Sihla” néven írják.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZIHLA. Tót falu Zólyom Várm. földes Ura a’ Liptsei Bányászi Kamara, lakosai külömbfélék, fekszik Hroneczhez nem meszsze, és annak filiája; határja meglehetős.”[2]
1800-ban „Sziha” alakban említik. 1828-ban 22 háza és 182 lakosa volt, akik főként favágók és üvegmunkások voltak. Üvegkohója a 19. század első felében indult fejlődésnek. A környék nagyobb vállalatait, főként Körmöcbánya és Selmecbánya üzemeit látta el üveggel.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szihla, tót falu, Zólyom vmegyében, Gömör vmegye szélen: 182 kath. lak. Fekszik rengeteg erdőség közt. Földje csak zabot terem. Üveghutája s savanyuvizforrása van. Birja a kamara. Ut. p. Végles.”[3]
Az üvegkohó 1889-es rekonstrukciója után táblaüveget gyártott. A század végére azonban a termelés hanyatlott és az üzem 1904-ben bezárt. A trianoni diktátumig Zólyom vármegye Breznóbányai járásához tartozott.
1921-ben a Rimaszombati járáshoz csatolt községnek 358 lakosa volt, ebből 352 szlovák nemzetiségű, 351 római katolikus.[4] 1923-ban megépült a Sziklát Kisgarammal összekötő erdei vasút. A faluban gőzhajtású fűrésztelep működött.
Népessége
1910-ben 425, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 219 lakosából 217 szlovák volt.
2011-ben 203 lakosából 187 szlovák volt.
Híres személyek
- Itt született 1803-ban Zahn János György magyar üveggyáros, a művészi üvegárugyártás hazai úttörője.
Külső hivatkozások
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Az 1921-es csehszlovák népszámlálás adatai