Szoldobágy
Szoldobágy (Săldăbagiu de Barcău) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Bihar |
Község | Bályok |
Rang | falu |
Községközpont | Bályok |
Irányítószám | 417044 |
SIRUTA-kód | 27374 |
Népesség | |
Népesség | 529 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 10[1] |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 18′ 05″, k. h. 22° 27′ 49″Koordináták: é. sz. 47° 18′ 05″, k. h. 22° 27′ 49″ | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szoldobágy település Romániában, Bihar megyében.
Fekvése
Bihar megyében, Margittától keletre, Papfalva és Berettyódéda között fekvő település.
Története
Nevét a 14. század második felében már említette nevét a Chartulárium, mint püspöki birtokot.
Az 1800-as évek első felében birtokosaként gróf Kunn Gergelyné Beck Annamáriát írták.
Borovszky az 1900-as évek elején írta a településről:"A Berettyó völgyében, a margitta-szilágysomlyói vasútvonal mentén fekvő kisközség, görög keleti vallású, oláh lakosokkal. Házainak száma 83, lakosaié 475. Postája, távírója és vasúti állomása Bályok."
Szoldobágy a trianoni békeszerződés előtt Bihar vármegye Margittai járásához tartozott.
Nevezetességek
- Görög keleti temploma.
- Nagyvirágú ibolya (Viola riviniana) – A szoldobágyi erdő növényritkasága.
Források
- Bihar vármegye és Nagyvárad. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1901.
Jegyzetek
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Bihar megye. adatbank.ro