Szurok
A szurok gyantaszerű fekete anyag, mely a kőszén és gyanta illó részeinek lepárlása után marad vissza; a világosabb szurkot a fenyőgyanta párolása útján állítják elő. Az anyag nehezen forralható és lehűléskor merevvé válik: a szilárdnak tűnő, szobahőmérsékletű szurok valójában folyadék, amelynek viszkozitása százmilliárdszor nagyobb a víznél.[1]
Kátrány
A kátrány folyékony olaj, amelyet részben ásványi, részben növényi anyagokból állítanak elő. Fából is állítanak elő kátrányt, ami a fa száraz lepárlásának egyik mellékterméke. A kátrány lepárlásával kátrányolajat és fekete szurkot lehet előállítani.
A kőszén vegyipari felhasználása a 20. századtól jellemző. A kőszénből 1200–1300 °C-on, anaerób körülmények közötti lepárolva koksz, kamragáz és kőszénkátrány keletkezik. A kőszénkátrányból élelmiszerszínezék (E129 jelű Allura Red AC), mesterséges aromák, festékek (anilin), samponok, olajok és krémek, pikkelysömör elleni gyógyszerek készülnek.
Habár a kátrány nincs jelen a dohányban, a dohány égése során azonban jelentős mennyiség keletkezik. Egyetlen cigaretta égése során mintegy 2 liter füst keletkezik. A dohányfüstből mintegy 70%-ban kátrány rakódik le a tüdőben, ezért egy átlagos dohányos tüdejébe 10 év alatt 1 kg kátrány jut be.
Néha összetévesztik a kátránnyal a természetes aszfaltot, illetve a mesterséges bitument, ami egy hasonló fekete termo-plasztik anyag, amit a kőolaj frakcionált desztillációjával kapnak.
Lásd még
Jegyzetek
- ↑ 1927 óta zajlik a kísérlet + Kép Archiválva 2012. február 27-i dátummal a Wayback Machine-ben – Magyar Nemzet, 2012. február 23.
Források
- Bokor József (szerk.). szurok, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Bokor József (szerk.). kátrány, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Aszfalt
További információk
 | ||
| ||
