T. S. Eliot-díj

T. S. Eliot-díj
(T. S. Eliot Prize for Poetry)
NévadóT. S. Eliot
Alapítás éve1993
OrszágEgyesült Királyság
Hivatalos weboldal
hivatalos oldal

A T. S. Eliot-díj (The T. S. Eliot Prize for Poetry) egy irodalmi díj az Egyesült Királyságban, melyet a Poetry Book Society (Költészeti könyvek társaság) ad át a legjobb brit vagy ír kiadású, angol nyelvű verseskötetnek[1] bármely évben. A díjat 1993-ban alapították a társaság 40. évfordulója alkalmából, a költő T. S. Eliot emlékére. A 15 000 fontos pénzddíjat Eliot özvegye, Mrs Valerie Eliot ajánlotta fel.

A Missouri államban lévő Truman State University Press szintén kioszt egy bizonyos "T.S. Eliot Prize for Poetry", melynek azonban nincs köze a szigetországbeli díjhoz.[2]

Díjazottak

  • 1993 – Ciarán Carson, First Language: Poems
  • 1994 – Paul Muldoon, The Annals of Chile
  • 1995 – Mark Doty, My Alexandria
  • 1996 – Les Murray, Subhuman Redneck Poems
  • 1997 – Don Paterson, God's Gift to Women
  • 1998 – Ted Hughes, Birthday Letters
  • 1999 – Hugo Williams, Billy's Rain
  • 2000 – Michael Longley, The Weather in Japan
  • 2001 – Anne Carson, The Beauty of the Husband
  • 2002 – Alice Oswald, Dart
  • 2003 – Don Paterson, Landing Light
  • 2004 – George Szirtes, Reel
  • 2005 – Carol Ann Duffy, Rapture
  • 2006 – Seamus Heaney, District and Circle
  • 2007 – Sean O'Brien, The Drowned Book
  • 2008 – Jen Hadfield, Nigh-No-Place
  • 2009 – Philip Gross, The Water Table[3]
  • 2010 – Derek Walcott, White Egrets
  • 2011 – John Burnside, Black Cat Bone]]
  • 2012 – Sharon Olds, Stag's Leap
  • 2013 – Sinéad Morrissey, Parallax
  • 2014 – David Harsent, Fire Songs[4]
  • 2015 – Sarah Howe, Loop of Jade[5]
  • 2016 – Jacob Polley, Jackself[6]
  • 2017 – Ocean Vuong, Night Sky with Exit Wounds[7]
  • 2018 – Hannah Sullivan, Three Poems[8]
  • 2019 – Roger Robinson, A Portable Paradise
  • 2020 – Bhanu Kapil, How to Wash a Heart[9]
  • 2021 – Joelle Taylor, C+nto & Othered Poems[10]
  • 2022 – Anthony Joseph, Sonnets for Albert[11]
  • 2023 – Jason Allen-Paisant, Self-Portrait as Othello[12]

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

  1. ↑ [1] Archiválva 2007. szeptember 21-i dátummal a Wayback Machine-benA díj szabályai és feltételei, olvasva: 2008-02-03
  2. ↑ [2] Archiválva 2008. január 23-i dátummal a Wayback Machine-benaz amerikai díj díjazottainak listája.
  3. ↑ Rahim, Sameer. „The Water Table by Philip Gross: review”, The Telegraph , 2010. január 21. (Hozzáférés: 2019. július 17.) 
  4. ↑ Kennedy, Maev. „David Harsent wins TS Eliot prize for poetry for Fire Songs”, The Guardian , 2015. január 12. (Hozzáférés: 2019. június 20.) 
  5. ↑ Debut collection scoops T S Eliot Prize. Poetry Book Society, 2016. január 12. [2016. január 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 13.)
  6. ↑ Thompson, Jessie. „TS Eliot Prize: Jacob Polley is awarded world's most prestigious poetry prize for his collection Jackself”, Evening Standard , 2017. január 16. (Hozzáférés: 2017. január 17.) 
  7. ↑ Cain, Sian. „TS Eliot prize goes to Ocean Vuong's 'compellingly assured' debut collection”, The Guardian , 2018. január 15. (Hozzáférés: 2018. január 16.) 
  8. ↑ Thompson, Jessie. „The winner of this year's TS Eliot Prize for poetry has been announced”, Evening Standard , 2019. január 14. (Hozzáférés: 2019. január 14.) 
  9. ↑ Flood, Alison. „Bhanu Kapil wins TS Eliot poetry prize for 'radical' How to Wash a Heart”, The Guardian , 2021. január 24. (Hozzáférés: 2021. január 26.) (angol nyelvű) 
  10. ↑ Taylor wins 2021 T S Eliot Prize (ausztrál angol nyelven). Books+Publishing , 2022. január 17. (Hozzáférés: 2022. január 26.)
  11. ↑ Winner – The T. S. Eliot Prize. tseliot.com . (Hozzáférés: 2023. január 17.)
  12. ↑ Creamer, Ella. „Jamaican poet Jason Allen-Paisant's Self-Portrait as Othello wins TS Eliot prize”, The Guardian , 2024. január 15. (Hozzáférés: 2024. január 16.) (angol nyelvű) 

Külső hivatkozások