Tove Ditlevsen

Tove Ditlevsen
SzületettTove Irma Margit Ditlevsen
1917. december 14.
Koppenhága,  Dánia
Elhunyt1976. március 7. (58 évesen)
Koppenhága, Dánia
Állampolgárságadán
Nemzetiségedán
Házastársa
  • Victor Andreasen (1951. augusztus 4. – 1973)[1]
  • Viggo Frederik Møller (1940. április 29. – 1942)[1]
Foglalkozása
Kitüntetései
Halál okaöngyilkosság
A Wikimédia Commons tartalmaz Tove Ditlevsen témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tove Irma Margit Ditlevsen (Koppenhága, 1917. december 14. – Koppenhága, 1976. március 7.) dán költő és író.[2][3][4] Számos műfajban publikált műveivel halálakor Dánia egyik legismertebb írója volt.[5]

Élete

Ditlevsen és Victor Andreasen(wd), mint ifjú házasok, 1951

Tove Ditlevsen Koppenhágában született[6], és Vesterbro munkásnegyedében nőtt fel. Gyermekkori élményei voltak munkája fókuszpontjai. "A gyermekkor hosszú és keskeny, mint a koporsó, és egyedül nem tudsz kiszabadulni belőle" - mondta.[7] Ditlevsen négyszer házasodott (és vált el).[8]

Élete során 29 könyvet adott ki, köztük novellákat, regényeket, költészetet és emlékiratokat. A női identitás, az emlékezet és a gyermekkor elvesztése visszatérő téma munkáiban. Tizenkét évesen kezdett el verseket írni.[9] Első verseskötete a húszas évei elején jelent meg.[10] 1947-ben Blinkende Lygter (Vibráló fények) című verseskötetével nagy sikert aratott. A Danmarks Radio megbízta egy regény megírásával, a Vi har kun hinanden (Csak egymásnak vagyunk) címmel, amelyet 1954-ben adtak ki, és rádiórészletként sugározták.[11] Ditlevsen egy rovatot is írt a Familie Journalen hetilapban, amelyben az olvasók leveleire válaszolt.[5]

Három könyve, a Barndom (Gyermekkor), az Ungdom (Ifjúság) és a Gift (a szónak két jelentése van: méreg ill. házasság) önéletrajzi trilógiát alkot.[9][12][13] Az első két könyvet Tiina Nunnally(wd) fordította, és 1985-ben adta ki a Seal Press gondozásában Early Spring címmel. A teljes trilógia, a harmadik könyvvel Michael Favala Goldman fordításában, egy kötetben jelent meg 2019-ben (Childhood, Youth és Dependency címmel) és Koppenhága-trilógiának nevezik.[14]

Felnőtt élete során Ditlevsen alkohol- és kábítószer-problémákkal küszködött, és többször került pszichiátriai kórházba, ami későbbi regényeinek visszatérő témája.[15] 1976-ban altató túladagolása következtében lett öngyilkos.[16] Fiát, Michael Ryberget, aki 1999-ben közlekedési balesetben halt meg, vele együtt temették el.[17]

Elismerés és örökség

Ditlevsen 1953-ban Tagea Brandt Rejselegat, 1956-ban De Gyldne Laurbær(wd) kitüntetést kapott. 2014-ben bekerült a dán általános iskolák irodalmi kánonjába.[18]

Az azonos nevű versgyűjteményből származó „Blinkende Lygter” című költeményére hivatkoznak, és eredeti névadója a 2000-es Gengszterek fogadója című filmnek, amelyet Anders Thomas Jensen(wd) rendezett és amelyet számos szavazáson gyakran a hazája Dánia legnépszerűbb játékfilmjének választottak. Barndommens gade című regényéből filmet készítettek az 1980-as évek közepén, Anne Linnet pedig kiadott egy albumot Ditlevsen verseivel, amelyeket Linnet énekelt.[19] Az album zenéjét a Barndommens gade című filmben is felhasználták.[20]

Bibliográfia

  • Pigesind, versek 1939.
  • Slangen i Paradiset, versek 1939.
  • Man gjorde et barn fortræd, regény 1941.
  • De evige tre, versek 1942.
  • Lille Verden, versek 1942.
  • Barndommens gade, regény, 1943.
  • Den fulde Frihed, novellák 1944.
  • Det første møde, novella, 1944.
  • For Barnets Skyld, regény, 1946.
  • Blinkende Lygter, versek, 1947.
  • Dommeren, novellák, 1948.
  • Tårer", novella, 1948.
  • En flink dreng, novellák, 1952.
  • Paraplyen, novellák, 1952.
  • Nattens dronning", novella, 1952.
  • Vi har kun hinanden, 1954.
  • Jalousi, versek, 1955.
  • Der bor en pige, poem, 1955.
  • Kvindesind, versek, 1955.
  • Annelise - 13 år, gyermekkönyv, 1958.
  • Flugten fra opvasken, emlékiratok, 1959.
  • Hvad nu Annelise?, gyermekkönyv, 1960.
  • To som elsker hinanden, regény, 1960.
  • Den hemmelige rude, versek, 1961.
  • Den onde lykke, novellák, 1963.
  • Dolken, novellák, 1963.
  • Barndom, emlékiratok, 1967.
  • Ungdom, emlékiratok, 1967.
  • Ansigterne, regény, 1968.
  • De voksne, versek, 1969.
  • Det tidlige forår, emlékiratok, 1969.
  • Gift, erindringer, emlékiratok, 1971.
  • Det runde værelse, versek, 1973.
  • Parenteser, essays, 1973.
  • Min nekrolog og andre skumle tanker, essays, 1973.
  • Min første kærlighed, emlékiratok, 1973.
  • Vilhelms værelse, regény, 1975.
  • Tove Ditlevsen om sig selv, emlékiratok, 1975.
  • Til en lille pige, versek, 1978.
  • Kærlig hilsen, Tove - Breve til en forlægger, levelek (1969-1975), 2019.

Magyarul megjelent

  • Gyerekkor (Barndom; Koppenhága-trilógia 1.) – Park, Budapest, 2023 · ISBN 9789633559536 · Fordította: Kertész Judit
  • Ifjúkor (Ungdom; Koppenhága-trilógia 2.) – Park, Budapest, 2023 · ISBN 9789633559550 · Fordította: Kertész Judit
  • Függés (Gift; Koppenhága-trilógia 3.) – Park, Budapest, 2024 · ISBN 9789633559574 · Fordította: Kertész Judit

Díjak és támogatások

  • 1942 - Carl Møllers Legat
  • 1942 - Emma Bærentzens Legat
  • 1942 - Astrid Goldschmidts Legat
  • 1945 - Forfatterforbundets Legat
  • 1945 - Holger Drachmann-legatet
  • 1950 - Edith Rode Legatet
  • 1952 - Direktør J.P. Lund og hustru Vilhelmine Bugge's Legat
  • 1953 - Otto Benzons Forfatterlegat
  • 1953 - Tagea Brandt Rejselegat
  • 1954 - Emil Aarestrup Medaillen
  • 1955 - Tipsmidler
  • 1956 - De Gyldne Laurbær
  • 1958 - Jeanne og Henri Nathansens Mindelegat
  • 1958 - Morten Nielsens Mindelegat
  • 1959 - Forlaget Fremads folkebiblioteks legat
  • 1959 - Ministry of Culture's children book prize (Denmark) (Kulturministeriets Børnebogspris) for her children's book Annelise - tretten år
  • 1966 - Rektor frk. Ingrid Jespersens Legat
  • 1971 - Biblioteksafgiftens top 25: 10 (She was number 10 on the top-25 list over library books
  • 1971 - Søren Gyldendal Prize
  • 1975 - Dansk Forfatterforenings H.C. Andersen Legat
  • 1975 - Jeanne og Henri Nathansens Mindelegat
  • 1999 – 23 years after her death, the readers of Politiken could choose a book as "Danish book of the Century". Ditlevsen's book Barndommens gade was number 21.[21]

Jegyzetek

  1. ↑ a b Dansk Biografisk Leksikon, 3. udgave (dán nyelven), 1984
  2. ↑ Denstoredanske.dk Tove Ditlevsen - The Grand Danish Encyclopedia (in Danish)
  3. ↑ Eberstadt, Fernanda: In Tove Ditlevsen’s World, Happy Families Don’t Stand a Chance, 2022. április 19.
  4. ↑ Tove Ditlevsen’s Art of Estrangement. The New Yorker , 2021. február 3.
  5. ↑ a b (1992. május 4.) „Tove Ditlevsen and the Aesthetics of Madness”. Scandinavian Studies 64 (2), 243–262. o. ISSN 0036-5637.  
  6. ↑ Ellentmondó információk állnak rendelkezésre arról, hogy a születési év 1917 vagy 1918, de a sírköve 1917-et jelez. 1917. december 14-én született, a Hedebygade 30A címen lakik: egyházi könyv Koppenhága , Christ Church plébánia, 1917-1921, p. 162.
  7. ↑ »Azt hiszem, egy kicsit őrült vagyok«
  8. ↑ Kvinfo.dk Tove Ditlevsen (Kvinfo is a Danish encyclopedia about notable Danish women)
  9. ↑ a b The Labyrinth of Memory. Nordic Women's Literature , 2012. január 20. (Hozzáférés: 2019. május 13.)
  10. ↑ Tove Ditlevsen (angol nyelven). Penguin Random House . (Hozzáférés: 2019. május 13.)
  11. ↑ Historical dictionary of Scandinavian literature and theater. Scarecrow Press, 49–51. o. (2006. április 19.). ISBN 978-0810865013 
  12. ↑ Solis, Marie: The Brutal Transcendence of Tove Ditlevsen, 2021. május 6.
  13. ↑ Eisenberg, Deborah: Awful But Joyful | Deborah Eisenberg
  14. ↑ The Copenhagen Trilogy by Tove Ditlevsen review – confessions of a literary outsider. The Guardian . (Hozzáférés: 2020. január 15.)
  15. ↑ Syberg, Karen. Tove Ditlevsen: myte og liv. Copenhagen: People's Press (1997). ISBN 9788770552264 
  16. ↑ Liukkonen, Petri: Tove Ditlevsen. Books and Writers (kirjasto.sci.fi) . Kuusankoski(wd) Public Library. [2011. november 5-i dátummal az eredetiből archiválva].
  17. ↑ Karen Syberg: "Mandlen i brystet", Information 10. juli 2010
  18. ↑ „Tove Ditlevsen 100 år: Derfor skal du læse hendes romaner og digte”, DR, 2017. december 14. (Hozzáférés: 2019. május 13.) (da-DK nyelvű) 
  19. ↑ Anne Linnet: Barndommens Gade
  20. ↑ Barndommens gade (film)
  21. ↑ Litteraturpriser.dk (Danish Literature Prizes)

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tove Ditlevsen című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

  • Jens Andersen: Til døden os skiller. Et portræt af Tove Ditlevsen. Gyldendal, Koppenhága 1997, ISBN 978-87-00-31094-0
  • Mette Winge: Tove Ditlevsen. In: Danske digtere i det 20. århundrede. Band II. Gad, Koppenhága 1981, ISBN 87-12-17452-1

További információk