Valentóc

Valentóc (Valentovce)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásMezőlaborci
Rang község
Első írásos említés 1808
Polgármester Michal Firkaľ
Irányítószám 067 01
Körzethívószám 057
Forgalmi rendszám ML
Népesség
Teljes népesség42 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség20 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság330 m
Terület2,21 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 49° 10′ 41″, k. h. 21° 57′ 08″Koordináták: é. sz. 49° 10′ 41″, k. h. 21° 57′ 08″
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Valentóc (más néven Bálintpuszta, szlovákul: Valentovce, ukránul: Valentyivci) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Mezőlaborci járásában.

Fekvése

Mezőlaborctól 22 km-re délkeletre, a Laborctól keletre fekszik.

Története

A falu 1550-ben Drugeth Imre, Gábor, Gáspár és Ferenc birtoka. 1587-ben Malikóczy Miklóst és Gábort iktatják egyes részeibe. Tíz évvel később már Füzy Imre és Palocsay György az urai.[2]

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VALENTÓCZ. Orosz falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai oroszok, fekszik Volyicza, és Horbok Radványhoz 3/4 órányira; határja 2 nyomásbéli, leginkáb zabot, középszerűen pedig gabonát, tatárkát, kölest, árpát, és tavaszi búzát terem, hegyes, agyagos a’ földgye, erdeje kevés, piatza Homonnán van.[3]

1808-ban Izbugyabéla külterületi része volt.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Valentócz, Zemplén vmegyében, orosz falu, Izbugya-Bélával összefüggésben; 134 gör. kath. lak.[4]

Bajna felé eső határában a 19. században vadászkastély épült, mely az első világháborúban megsemmisült. 1915-ben súlyos harcok folytak itt a cári orosz csapatok és az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai között. A harcokban a becslések szerint mintegy 8000 katona esett el, akiket az egykori kastély közelében húzódó katonai temetőbe, valamint a viravai és laborcrévi katonai temetőkbe temettek. 1920 előtt Zemplén vármegye Mezőlaborci járásában Izbugyabélához tartozott.

A falu csak 1950-ben lett önálló község, amikor Izbugyabéla területéből vált ki.

Népessége

2001-ben 42 lakosából 54 ruszin és 15 szlovák volt.

2011-ben 44 lakosából 23 ruszin és 18 szlovák.

További információk

Jegyzetek

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség Zemplén vármegye.
  3. Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. [2018. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 29.)
  4. Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2019. április 29.)