Venyiamin Alekszandrovics Kaverin

Venyiamin Alekszandrovics Kaverin
SzületettВениамин Абелевич Зильбер
1902. április 6.[1][2][3][4]
Pszkov[5][2]
Elhunyt1989. május 2. (87 évesen)[6][7][8][9][3]
Moszkva
ÁlneveВениамин Каверин
Állampolgársága
Foglalkozása
IskoláiSzentpétervári Állami Egyetem
Kitüntetései
SírhelyeVaganykovói temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Venyiamin Alekszandrovics Kaverin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Venyiamin Alekszandrovics Kaverin (születési neve: Venyiamin Abelevics Zilber; oroszul: Вениами́н Алекса́ндрович Каве́рин; Pszkov, 1902. április 6.[10] – Moszkva, 1989. május 2.) szovjet-orosz író, drámaíró. Legismertebb műve a Két kapitány című ifjúsági kalandregény, ami magyarul is nagy sikert aratott.

Élete és munkássága

Zsidó származású orosz muzsikus családból származott, apja katonazenekar karnagya, anyja zenei folyóiratok kiadója volt. Egyik nővérét Jurij Nyikolajevics Tinyanov író vette feleségül, aki aztán segítette őt írói indulásában. Az ő hívására ment át Moszkvából a pétervári egyetemre. Tanulmányait a Keleti Nyelvek Főiskoláján, Pétervárott fejezte be, itt jelentek meg első írásai, ez a város vált otthonává. 1921-ben alapító tagja lett a Szerapion-testvérek(wd) elnevezésű irodalmi csoportnak, amelyen belül a kísérletező, avantgárd irányzatot képviselte. 1922-ben a csoport almanachjában közzétett írása Makszim Gorkij elismerését is kivívta, aki a magyar Nyugat folyóiratban dicsérően írt róla. A pályakezdő Kaverin Gogol groteszk realizmusának tudatos folytatója, saját korához viszonyítja a gogoli helyzeteket és figurákat.

Első írói korszakát jól összegzi a Szabó M., A botrányhős, avagy esték a Vasziljevszkij-szigeten (1929; fordította Szabó M., 1965) c. regénye, amelyben iróniával ábrázolja a NEP-korszak szellemi életét. Magyarul is legnépszerűbb művét, a Két kapitány(wd) című ifjúsági kalandregényt 1938 és 1944 között írta, hazánkban 1947-ben jelent meg először Madarász E. fordításában. A regényt 1955-ben megfilmesítették, 1976-ban tv-sorozatot is készítettek belőle. 2002-ben a regény alapján Nord-Ost címmel musicalt alkottak, amit a moszkvai Dubrovka színházban több mint 400 alkalommal vittek színre. (Az első előadások egyikén, 2002 októberében zajlott le a több mint 170 halálos áldozatot követelő moszkvai színházi túszdráma(wd))

A hatvanas években tanulmányaival több kortársa, köztük Bulgakov méltatlanul mellőzött életművének újraértékelését segítette elő. Nyílt levélben vette védelmébe Szolzsenyicint.

Magyarul megjelent műveiből

  • Hetvenhat ördög, antológia, Kilátó, 1964
  • A régi házban, memoár, 1971
  • Társalgó, memoár, 1973
  • Kivilágított ablakok, kisregény, 1974
  • Pétervári diák, kisregény, 1976
  • Az üveges fia, mese, 1980
  • Az éjjeliőr, avagy hét lebilincselő történet, mesék, 1982

Jegyzetek

  1. ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Краткая литературная энциклопедия (orosz nyelven). The Great Russian Encyclopedia, 1962
  3. ↑ a b Литераторы Санкт-Петербурга. ХХ век (orosz nyelven)
  4. ↑ ПроДетЛит (orosz nyelven), 2019. szeptember 17.
  5. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Каверин Вениамин Александрович, 2015. szeptember 28.
  6. ↑ ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. ↑ Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
  8. ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  9. ↑ Russian literature of the 20th century. Volume 2, 2005
  10. ↑ a dátum a régi orosz naptár szerint értendő, a születés napja a nyugati naptár szerint április 19.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Каверин, Вениамин Александрович című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források