Veriko Andzsaparidze

Veriko Andzsaparidze
Születettვერიკო ანჯაფარიძე
1897. szeptember 23.
Kutaiszi
Elhunyt1987. január 31. (89 évesen)
Tbiliszi
Állampolgársága
HázastársaMihail Csiaureli
Gyermekei
Foglalkozása
Kitüntetései
SírhelyeMtacminda Pantheon
A Wikimédia Commons tartalmaz Veriko Andzsaparidze témájú médiaállományokat.

Veriko (Vera) Ivlianovna Andzsaparidze (grúzul: ვერიკო ანჯაფარიძე) (Kutaiszi, 1897. szeptember 23., a régi ortodox naptár szerint: október 6. – Tbiliszi, 1987. január 31.) szovjet, grúz színésznő,[1] rendező, főiskolai tanár. A szovjet és a grúz színház- és filmművészet jelentős alakja volt.

Élete és karrierje

1916–1917-ben a moszkvai Ajdarov drámastúdióban, 1918–1921 között Tbilisziben az Alexandre Dzsabadari stúdióban tanult. 1920-tól a tbiliszi Sota Rusztaveli Állami Színház színésznője volt, 1927-től pedig a kutaiszi majd 1928-tól tbiliszibe átköltöző Mardzsanisvili Színházhoz szerződött.[1] Később a színház művészeti vezetője lett.[2] A Sota Rusztaveli Színház- és Filmművészti Főiskolán tanított is.[3]

Andzsaparidze filmes debütálása Vlagyimir Barszkij A múlt rémei (1925) című filmjében volt. Ezt követően mellékszerepeket játszott Jurij Zseljabuzsszkij Dina Dza-Dzu (1926) és Nikoloz Sengelaja Huszonhat komisszárjában (1932). 1929-ben szerepelt Mihail Csiaureli Saba című, alkoholizmusról szóló erkölcsi meséjében. Hamarosan egyedülálló státuszt szerzett a grúz filmművészet egyik vezető női színésznőjeként, akit minden szovjet politikai vezető tiszteletben tartott, Sztálintól Gorbacsovig. Feltűnt még Ruszudanként, Csiaureli: Georgi Zaakadze című eposzában (1942–1946), Nino kolhozigazgatót alakította Nikoloz Szanisvili Boldog találkozás című vígjátékában (1949), valamint szerepelt Siko Dolidze, Találkozás a múlttal című népszerű vidéki drámájában (1966). Tengiz Abuladze filmrendező, Veriko Andzsaparidzére egy kisebb, de fontos (A vándor) szerepét osztotta a totalitáriusellenes Vezeklés című testamentumában (1984).

Elismerései, kitüntetései

Veriko Andzsaparidze a művészethez való hozzájárulásával számos rangos díjat és elismerést kapott. 1943-ban, 1946-ban és 1952-ben Sztálin-díjat kapott, bizonyítva ezzel a területen kifejtett következetes kiválóságát. 1950-ben elnyerte a Szovjetunió népművésze címet, ami a szovjet és a grúz színházra gyakorolt jelentős hatását tükrözi.

Magánélete

Mihail Csiaureli filmrendező felesége és Szofiko Csiaureli színésznő édesanyja volt.

Emlékezete

Tiszteletére Grúziában művészeti díjat neveztek el róla, amelyet leánya Szofiko Csiaureli is 1996-ban megkapott. Veriko Andzsaparidze a Mtatsminda Pantheonban van eltemetve.

Válogatott filmográfia

  • Saba (1929) Maro
  • Giorgi Saakadze (1942) Rusudan
  • Keto és Kote (1948) hercegnő
  • Berlin bukása (1950) a megölt német katona, Hans anyja
  • A szultán fogságában (1958) Rodami
  • Félbeszakadt dal (1960) Mariami
  • Ne búsulj (1969) Kalantadze édesanyja
  • Goya (1971) Goya anyja
  • Vezeklés (1984) vándor, aki a templomot keresi
  • A szurámi vár legendája (1985) jósnő

Hivatkozások

  1. ↑ a b Peter Rollberg. Historical Dictionary of Russian and Soviet Cinema. US: Rowman & Littlefield, 46. o. (2016). ISBN 978-1442268425 
  2. ↑ Veriko Anjaparidze (orosz nyelven). Nagy szovjet enciklopédia (1969) 
  3. ↑ Верико Ивлиановна Анджапаридзе. [2018. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. március 25.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Veriko Anjaparidze című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk