Visconti-család

Visconti-család
A Wikimédia Commons tartalmaz Visconti-család témájú médiaállományokat.

A Viscontiak [e. viszkonti] Itália és Európa az egyik legrégebbi nemesi családja Milánóban (Milánói Hercegség), amely irányította Lombardiát és Tirol alpesi régióit. A dinasztia tagjai a középkorban Lombardia tartomány és környéke legfontosabb állami hivatalait és posztjait töltötték be.

A család címere és mottója

A címeren ezüst alapon egy tekergő, arany koronás kék kígyó (a ravaszság szimbóluma) látható, amely elnyel egy sötét bőrű embert. A család mottója latinul: Vipereos mores non violabo (Nem szegem meg a kígyó szokásait).

Milánó uralkodói

A Viscontiak eredetileg a mai Észak-Olaszország és Dél-Svájc területéről származó uralkodók voltak, birodalmuk a 11. századtól birodalmuk a Comói-tó és a Lago Maggiore között húzódott. Családfájukat Desideriustól, a longobárdok utolsó királyától származtatták. 1277-ben, majd 1281-ben ismét a ghibellinek vezetésével legyőzték a guelfeket, akiket a della Torre család irányított. Ők voltak a Milánói Hercegség uralkodói 1277-től 1395-ig, amely évben a római és cseh király, IV. Vencel cseh király Gian Galeazzo Viscontinak a hercegi címen kívül császári helynöki rangot is kapott.

A milánói királyi család Filippo Maria Viscontival 1447-ben kihalt. Halála után sógora, a Sforza-családból vette át a hercegség irányítását, akivel az hanyatlásnak indult.

A család neves tagjai

A Viscontik Modronéban

A család egyik oldalága a mai napig fennmaradt. Uberto Viscontinak (kb. 1280–1315), I. Matteo milánói uralkodó testvérének (13. század vége) leszármazottai, aki a családfői hercegi címet is megkapta. A Visconti di Modrone ezen ága például:

  • Luchino Visconti (1906–1976) filmrendező
  • Leonardo Visconti di Modrone (*1947) olasz diplomata

Képek

A Visconti-családfa

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Azzone[a]
*? †?
 
Andreotto
*? †?
 
Ottone[b]
*1207 †1295
 
Obizzo[c]
*? †?
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Teobaldo
*1230 †1276
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Matteo I[d]
*1250 †1322
 
 
 
 
 
Uberto
*1280? †1315
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. Gian Galeazzo[e]
*1277 †1328
 
Marco
*? †1329
 
Luchino[f]
*1287 †1349
 
 
 
 
 
Stefano
*1288 †1327
 
 
 
 
 
Giovanni[g]
*1290 †1354
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Azzone[h]
*1302 †1339
 
 
 
 
 
Luchino
*? †1399
 
Matteo II[i]
*1319 †1355
 
Galeazzo II[j]
*1320? †1378
 
Bernabò[k]
*1323 †1385
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
II. Gian Galeazzo[l]
*1351 †1402
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. Lajos orléans-i herceg
*1372 †1407
 
Valentina[m]
*1371 †1408
 
Giovanni Maria[n]
*1388 †1412
 
Filippo Maria[o]
*1392 †1447
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Valois-Orléans-ház[p]
 
 
 
 
 
 
 
Bianca Maria[q]
*1425 †1468
 
Francesco Sforza
*1401 †1466
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Sforza-család[r]
 

Megjegyzések

  1. Ventimiglia püspöke (1251–1262)
  2. Milánó érseke (1262), Milánó ura (1277–78) és (1282–85)
  3. Igazságügyi konsul Milánóban (1236)).
  4. Capitano del popolo Milánóban (1287–1298), Milánó ura (1287–1302, 1311–1322).[1]
  5. Milánó ura (1322–1327).[1]
  6. Milánó ura (1339–1349).[1]
  7. Archbishop of Milan (1339), lord of Milan (1339–1354),[1] lord of Bologna and Genoa (1331–1354).
  8. Milánó ura (1329–1339).[1]
  9. Milánó ura (1354–1355).[1]
  10. Milánó ura (1354–1378).[1]
  11. Milánó ura (1354–1385).[1]
  12. Milánó ura (1378–1395) és hercege (1395–1402).[1]
  13. Isabella Valois első feleségként; grandmother of XII. Lajos francia király nagyanyja, aki megszerezte Milánót örökségként
  14. Caterina Visconti második feleségként; Milánó hercege (1402–1412).[1]
  15. Caterina Visconti második feleségként; Milánó hercege (1412–1447).[1]
  16. Milánó hercegei: XII. Lajos francia király (1499–1500, 1500–1512), I. Ferenc francia király (1515–1521).[1]
  17. törvénytelen, Agnese del Mainótól; aki 1441-ben férjhez ment married to I. Francesco Sforzához, későbbi milánói herceghez
  18. Dukes of Milan: Francesco I (1450–1466), Galeazzo Maria (1466–1476), Giangaleazzo (1466–1476), Ludovico il Moro (1494–1499, 1500), Massimiliano (1512–1515), Francesco II (1521–1535).[1]

Jegyzetek

  1. a b c d e f g h i j k l m Black (2009), p. xiii.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Viscontiové című cseh Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Visconti of Milan című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

  • Francesca Maria Vaglienti: a Visconti-család mottója. In: Lexikon des Mittelalters, 8. kötet, München, 1997, 1717–1727. o.

További információk