Barbara Stanwyck

Barbara Stanwyck
Született	Ruby Catherine Stevens 1907. július 16.[1][2][3][4][5] Brooklyn
Elhunyt	1990. január 20. (82 évesen)[1][2][3][4][5] Santa Monica[6]
Állampolgársága	amerikai
Nemzetisége	amerikai
Házastársa	Frank Fay (1928–1935) Robert Taylor (1939–1951)
Gyermekei	egy gyermek
Szülei	Catherine McPhee Byron Stevens
Foglalkozása	televíziós színész filmszínész modell forgatókönyvíró színházi színész színész
Iskolái	Erasmus Hall High School
Kitüntetései	Screen Actors Guild-életműdíj csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán Emmy-díj a legjobb női főszereplőnek (drámai tévésorozat) (1966) Életműdíj (1982) Emmy-díj a legjobb női főszereplőnek (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) (1983) Cecil B. DeMille-életműdíj (1986) AFI-életműdíj (1987)
Halál oka	tüdőtágulat
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1922–1986
Műfajok	western film noir
Díjai
Golden Globe-díjak
Legjobb női mellékszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) Tövismadarak (1984)
Emmy-díjak
Legjobb női főszereplő (drámasorozat) The Barbara Stanwyck Show (1961) The Big Valley (1966) Legjobb női főszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm) Tövismadarak (1983)
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Barbara Stanwyck témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Barbara Stanwyck, (Brooklyn, 1907. július 16. – Santa Monica, Kalifornia, 1990. január 20.) Golden Globe-díjas és háromszoros Primetime Emmy-díjas amerikai színésznő. Négyszer jelölték Oscar-díjra, végül 1982-ben munkásságát életműdíjjal jutalmazták. Az Amerikai Filmintézet Minden idők legjobb színészei listáján a 11. helyezést érte el.

Ruby Catherine néven látta meg a világot egy szegény család ötödik, egyben legfiatalabb gyermekeként. Skót és ír vér csörgedezett az ereiben.^[7] Egy bátyja és a nővére, Mildred érte meg a felnőttkort.^[8] A kis Ruby négyéves korára árva maradt, mikor édesanyját, Catherine Annt egy részeg járókelő véletlenül kilökte egy autó elé. Édesapja, Byron E. Stevens, nem tudta feldolgozni felesége halálát, ezért mikor felvették a dolgozók közé a Panama-csatorna kiépítésére, elment és többet nem tért vissza.^[8][9][10] Ruby nővérére hárult a feladat, hogy gondoskodjon testvéreiről. Öccsét és húgát nevelőszülőkhöz helyezte, amíg Mildred állást kapott show-girlként. Rubyt feszélyezte a nevelőszülői otthon, gyakran megszökött. Már kilencéves korára erős dohányos volt, tizenöt évesen pedig abortusza volt.^[8] Mildred show-girl életmódja ellenben lenyűgözte Rubyt, és 1916 majd 1917 nyarán is Mildreddel tartott a színpadra. Ruby eldöntötte, hogy dolgozni fog, ezért otthagyta az iskolát, és kisegítői munkákat végzett. Volt eladó, recepciós, titkárnő, de mindenáron be akart jutni a show-bizniszbe, ezért állást szerzett magának a Vogue magazinnál, ahol ruhasablonokat vágott ki egészen addig, míg vevői panaszra ki nem rúgták.^[8] Ezután gyorsgépelő volt Jerome H. Remick társaságánál, az 1920-as évektől pedig modellkedni kezdett.

Rubynak sikerült bekerülnie egy kórusba, majd egy évadra tagja lett Florenz Ziegfeld Jr. híres női lánykórusának, a Ziegfeld Folliesnak, ahol nemcsak énekelt, hanem táncolt is. Innen már csak egy ugrásnyira volt attól, hogy a Broadway színésznője legyen. Szerencséjére Willard Mack válogatást tartott The Noose című színdarabjához, és meghallgatásra hívta Rubyt. A Noose rendkívüli sikernek örvendve kilenc hónapon át szerepelt a repertoáron és megért közel kétszáz előadást.^[8] Ez volt az a pillanat, mikor Ruby egy poszter alapján felvette a Barbara Stanwyck művésznevet. Az ötletet a brit színésznő, Joan Stanwyck Barbara Frietchie címszerepe adta, aki mint valós személy az amerikai polgárháborúban híresült el azzal, hogy csapatának zászlaját lengette az ellenfél előtt.

Ruby immár Barbara Stanwyckként lépett be az 1920-as évek végén a filmiparba. Első filmes szerepe egy legyező táncos volt a Broadway Nights című némafilmben (1927). A következő évben befejezte színpadi pályafutását a Broadwayen, és beválogatták a Locked Door és a Mexikó rózsája stábjába. Habár a Mexikó rózsája főszerepét játszotta, nem lelt széleskörű ismertségre, és a karrierje majdnem véget ért, mielőtt elkezdődhetett volna. Szerencséjére 1930-ban Frank Capra kiválasztotta a Megfizethetetlen asszony főszerepére, akit mint a cím is ráutal mindenekelőtt a pénz érdekel. Stanwyck később is együtt dolgozott Caprával, és szerződést kötött a Columbia Picturesszel. Több népszerű filmet forgatott, mint az Illicit, a Ten Cents a Dance, amit Lionel Barrymore rendezett, a Night Nurse és a Tiltott utakon, amely végül A kategóriás színésznővé emelte. David O. Selznick megannyi színésznő közül Stanwycket is fontolóra vette az Elfújta a szél Scarlet O'Harájának szerepére, a megtiszteltetés azonban Vivien Leight érte.^[11]

Stanwyck Hollywood aranykorának színészei mellett (pl. Bette Davis vagy Joan Crawford) újraértelmezte a női szereplők funkcióját. Az eddigi boldog háziasszonyok és engedelmes szeretők korán felülemelkedve Stanwyck megcsillantotta az értelmet, hirtelen a nőknek is lettek saját vágyaik, ötleteik, inspirációik – vagy hátsó gondolataik. Remek példa rá az Annie Oakley sportlövészről forgatott film, vagy az 1940-es évek sikersorozata az Asszony a hálóban és a Szőke szélvész, mely filmekkel jelölést kapott az Oscar-díjra. Az egyik legkiválóbb film noirnak tartják az 1944-es Gyilkos vagyok címűt Fred MacMurray és Edward G. Robinson közreműködésével, amelyben Stanwyck férje balesetbiztosítását próbálja meg megszerezni, miközben a nyomozókat félrevezeti. Alakításával ismét esélyes lett az Oscar-díjra, de ezúttal Ingrid Bergman Gázláng című filmje ellen vesztett. A Sajnálom, téves szám film noir hasonló célt képviselt elérni, mint a Gyilkos vagyok, ezúttal Burt Lancasterrel a bűnöző bőrébe bújva, és Stanwycket újra, egyben utoljára jelölték Oscarra.

Stanwyck a legjobban fizetett színésznőnek számított a negyvenes években.^[8][10] Habár egészen a hetvenes évek elejéig még forgatott, egyik filmje sem ért el olyan áttörő sikert, mint a Gyilkos vagyok. Az ötvenes években megvetette a lábát a televíziózás világában, először csak vendégszerepekkel különböző műsorokban, mint Loretta Young Letter to Lorettája, a Jack Benny Program vagy a Zane Grey Theatre. 1960-ban saját tévéműsort kapott Barbara Stanwyck Show néven, amellyel elnyerte első Emmy-díját, ennek ellenére a program csak egy évig futott. „Egy pillanatra sem az én terepem volt. Örültem, mikor törölték” – mondta később Stanwyck.^[11] Legemlékezetesebb televíziós szerepe a Big Valley western tévésorozatban volt Victoria Barkley-ként, amely négy évadot is megélt, és négyszer jelölték érte Emmy-díjra, amelyből egyet meg is nyert.

1982-ben munkásságát Oscar-életműdíjjal jutalmazták, 1983-ban harmadik Emmy-díját és első Golden Globe-díját vihette haza a Tövismadarakért, amelyben egy vasakaratú nagymamát játszott Rachel Ward és Richard Chamberlain oldalán. Utolsó szereplése a Dinasztia című tévésorozatban volt, aminek a spin-offjában, a Colbysban, még 1986-ig játszott. Az erős dohányzás azonban már megviselte szervezetét, elfáradt és visszavonult, jótékonykodásba kezdett.^[12]

Stanwyck kétszer házasodott, mindkétszer színészhez ment feleségül. Első férje, Frank Fay volt, a frigyet 1928-ban kötötték meg. Stanwyck valószínűleg az abortusza miatt nem tudott kihordani gyermeket, ezért a házaspár örökbe fogadott egy kisfiút 1932-ben, akit Dion Anthony "Tony" Faynek neveztek el. A hitvesi viszony azonban megromlott a férj alkoholproblémái következtében. A válásuk után Stanwyck közelebb került Robert Taylorhoz, akivel két évvel később kötötte össze az életét. A pár több mint tíz évig együtt volt, amit elhidegülés követett, majd válással végződött.

Stanwyck ezután Robert Wagnerrel randevúzott közel négy évig, akivel a Titanic forgatása alatt ismerkedett meg. Kapcsolatuk véget értével is barátok maradtak.

Stanwyck nem volt hajlandó szexualitását megvitatni a sajtóval, ami több pletykát is felröppentett, hogy a színésznő talán leszbikus. Igaz vagy sem, a melegek és a leszbikusok körében is ünnepelt személyiség nemcsak egyéniségével, de független természetével.^[13]

Stanwyck 1990-ben hunyt el szívbetegségben.

• Keep Kool (1924) (kórustag)
• The Noose (1926–27)
• Burlesque (1927–28)
• Tattle Tales (1933)

• Internetes Szinkron Adatbázis (magyar nyelven). iszdb.hu. (Hozzáférés: 2017. augusztus 8.)
• Internet Broadway Database (angol nyelven). ibdb.com. (Hozzáférés: 2018. április 29.)
• Stanwyck a TCM weboldalán (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 9.)
• fembio.org (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 9.)
• Stanwyck magánélete (angol nyelven). out.com. (Hozzáférés: 2017. augusztus 9.)
• Barbara Stanwyck az insp weboldalán (angol nyelven). insp.com. (Hozzáférés: 2017. augusztus 9.)
• articlebio.com (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 9.)
• Stanwyck élete a Biographyn (angol nyelven). biography.com. (Hozzáférés: 2017. augusztus 9.)
• Stanwyck a New York Timesban (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 9.)

• Dan Callahan – Barbara Stanwyck: The Miracle Woman Jackson, MS: University Press of Mississippi, (2012) ISBN 1617031836
• Homer Dickens – The Films of Barbara Stanwyck Lyle Stuart, (1987) ISBN 0806510692
• Al Diorio – Barbara Stanwyck: A Biography New York: Coward McCann, (1984) ISBN 0698112474
• Axel Madsen – Stanwyck New York: HarperCollins, (1994) ISBN 006017997X
• Ella Smith – Starring Miss Barbara Stanwyck New York: Random House, (1985) ISBN 0517506025
• Jerry Vermilye – Barbara Stanwyck (A Pyramid Illustrated History of the Movies) New York: Pyramid Publications, (1975) ISBN 0515036412
• Jane Ellen Wayne – Stanwyck New York: Arbor House, (1986) ISBN 0877957509
• Victoria Wilson – A Life of Barbara Stanwyck: Steel-True 1907-1940 New York, NY: Simon & Schuster, (2013) ISBN 9780684831688

• Barbara Stanwyck a PORT.hu-n (magyarul)
• Barbara Stanwyck az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Barbara Stanwyck az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Barbara Stanwyck a Rotten Tomatoeson (angolul)