Bayerische Zugspitzbahn

Bayerische Zugspitzbahn
A Bayerische Zugspitzbahn útvonala
Vonal:
  • 9540
  • RB 64
Hossz:19,5 km
Nyomtávolság:1000 mm
Üzemeltető:Bayerische Zugspitzbahn Bergbahn
Maximális emelkedés:250
Maximális sebesség:70 km/h
A Wikimédia Commons tartalmaz Bayerische Zugspitzbahn témájú médiaállományokat.
München felé
0,0 Garmisch 705 m
Mittenwaldbahn tovább Innsbruck felé
1,2 Hausbergbahn
2,0 Rießerseebezárva 1985-ben
3,0 híd az Außerfernbahn felett
Kempten (Allgäu) felé
3,1 Katzenstein alagút (75 m)
4,1 Kreuzeck- / Alpspitz kötélvasút 754 m
5,5 Hammersbach 766 m
7,5 GrainauBeginn Zahnstange 751 m
Depot
8,4 Crossing loop 1
9,8 Crossing loop 2
10,7 Eibsee 1008 m
11,9 Water tank station 1152 m
13,0 Kleiner alagút (70 m)
13,4 Crossing loop 3 1478 m
14,1 Riffelriss 1640 m
14,2 1640 m
15,0 Window 1 1820 m
16,2 Crossing loop 4 2115 m
17,1 Höllental
18.1
0.0
2525 m
Zugspitze alagút (4466 m)
18,6 Schneefernerhaus 2650 m
Rosi alagút (975 m)
0,9 Zugspitzplatt 2588 m
Villamos motorvonat a vonalon

A Bayerische Zugspitzbahn egy 1000 mm-es nyomtávolságú fogaskerekű vasút Németországban, ami Garmisch-Partenkirchentől vezet fel a Zugspitze csúcsra. 1928 és 1930 között építették. A Bayerische Zugspitzbahn Bergbahn AG (ami főleg a Garmisch-Partenkirchen község birtokában van) üzemelteti a vonalat. Egy oda-vissza útra szóló jegy 2023 tavaszán 69 euróba került.

Története

A vonal megnyitása

A vasútvonal 1928 és 1930 között épült, és három szakaszban nyitották meg. Az első a Grainau és az Eibsee közötti 3,2 kilométer hosszú középső szakasz volt, amely 1929. február 19-én nyílt meg. Ezt követte 1929. december 19-én a Garmisch és Grainau közötti 7,5 kilométeres szakasz, amely a Deutsche Reichsbahn fő vasúthálózatához való fontos turisztikai összeköttetést is magában foglalja. 1930. július 8-án nyitották meg az utolsó, 7,9 kilométer hosszú szakaszt az Eibsee és a Schneefernerhaus - ma már bezárt - csúcsállomás között, beleértve a végső, 4466 méter hosszú Zugspitze-alagutat.

Új csúcsszakasz 1987 óta

1987-ben megváltoztatták a vasút útvonalát a csúcsrészen, és megnyitották a 975 méter hosszú "Rosi alagutat". Az alagutat Rosi Mittermaier síelőről nevezték el, aki akkoriban az alagút védnöke (Tunnelpatin) volt. Az alagút az 1930-ban épült Zugspitze-alagútból ágazik ki, mintegy háromnegyedénél, és a valamivel alacsonyabb, 2588 méteren fekvő Zugspitzplatt-fennsíkra vezet. Itt, a Sonn-Alpin étterem alatt található az új Gleccser-állomás (Gletscher-Bahnhof) a síterep közepén.

A Zugspitze vasútvonal teljes hossza 18,6 kilométerről a jelenlegi 19,0 kilométerre bővült. Öt évig mindkét végállomás párhuzamosan üzemelt, de 1992 novembere óta a Schneefernerhausisig tartó régi útvonalat már nem használják rendszeresen.

A pálya

A Zugspitzbahn Garmisch-Partenkirchenből a Zugspitzplattra vezet, ami 19,0 km hosszúságú. A nyomtávolság 1000 mm, a villamosítási rendszer pedig 1500 V-os egyenáram felsővezetékről. Az alsó szakasz Garmisch-Partenkirchen és Eibsee között Grainau és Eibsee között fogaskerekű adhéziós vasútként üzemel. Az Eibsee feletti szakasz csak fogaskerekűként üzemel Riggenbach-rendszerrel. A Garmisch-Partenkirchen és Zugspitzplatt közötti teljes vonalon utazók két szakaszban tehetik meg az utat. Garmisch-Partenkirchentől Grainauig közlekedik az adhéziós vasút, itt át kell szállni a fogaskerekű vasútra. Az Eibseeseilbahn kiszolgálásához Grainauból küldenek fogaskerekű szerelvényeket Eibsee megállóhoz, ezek bevárják a függővasúton érkezőket, majd visszatérnek Grainauba, ott át kell szállni az adhéziós vasútra, amellyel vissza lehet térni Garmisch-Partenkirchenbe. A Zugspitze felől fogaskerekű vasúttal érkezőknek is át kell szállni az adhéziós vasútra.

Érdekességek

A vasútvonal modellje a müncheni Miniland terepasztalon is megtalálható.

Források

Irodalom

  • Paul Schultze-Naumburg: Zugspitzbahn. in Zs. Deutsche Rundschau, November 1926
  • Die Bayerische Zugspitzbahn. AEG-Mitteilungen, Heft 4, April 1931
  • Erich Preuß: Die Bayerische Zugspitzbahn und ihre Seilbahnen, Transpress, Stuttgart 1997, ISBN 3-613-71054-4
  • Gerd Wolff: Deutsche Klein- und Privatbahnen. H. 7: Bayern. Eisenbahn Kurier, Freiburg, ISBN 3-88255-666-8

További információk