Charles G. Dawes

Charles G. Dawes
Az 1920-as években
Az 1920-as években
Az Amerikai Egyesült Államok 30. alelnöke
Hivatali idő
1925. március 4. – 1929. március 4.
Elnök Calvin Coolidge
Előd Calvin Coolidge
Utód Charles Curtis
Az Amerikai Egyesült Államok nagykövete az Egyesült Királyságba
Hivatali idő
1929. június 15. – 1931. december 30.
Elnök Herbert Hoover
Előd Alanson B. Houghton
Utód Andrew Mellon
A Költségvetési Iroda 1. igazgatója
Hivatali idő
1921. június 23. – 1922. június 30.
Elnök Warren G. Harding
Előd új tisztség
Utód Herbert Lord
Az Amerikai Egyesült Államok 10.. valutaszámvevője
Hivatali idő
1898. január 1. – 1901. szeptember 30.
Elnök William McKinley
Theodore Roosevelt
Előd James H. Eckels
Utód William Ridgely
Katonai pályafutása
Csatái első világháború
Születési név Charles Gates Dawes
Született 1865. augusztus 27.
Amerikai Egyesült Államok Marietta, Ohio
Elhunyt1951. április 23. (85 évesen)
Amerikai Egyesült Államok Evanston, Illinois
Sírhely Rosehill temető
Párt Republikánus Párt
Szülei Mary Beman Gates
Rufus Dawes
Házastársa Caro Blymyer (1889–1951)
Gyermekei 4
Foglalkozás bankár
tábornok
diplomata
zenész
zeneszerző
politikus
Iskolái Marietta Főiskola (AB)
Cincinnati Egyetem (LLB)
Halál oka trombózis
Vallás Kongregacionalista egyházak
Díjak Nobel-békedíj (1925, Austen Chamberlain, 59 082 kr)
Charles G. Dawes aláírása
Charles G. Dawes aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles G. Dawes témájú médiaállományokat.

Charles Gates Dawes (Marietta, 1865. augusztus 27. – Evanston, 1951. április 23.) amerikai bankár, tábornok, diplomata, zenész, zeneszerző és politikus, aki az Amerikai Egyesült Államok 30. alelnöke volt 1925 és 1929 között, Calvin Coolidge elnöksége alatt. 1925-ben megkapta a Nobel-békedíjat a Dawes-terv létrehozásáért az első világháború után.[1]

Pályafutása

Mariettában született, a Cincinnati Jogi Iskolába járt, mielőtt Lincolnban elkezdte jogászi pályafutását.[2] Egy gázüzemet irányított, mielőtt William McKinley elnökségi kampányának menedzsere lett volna 1896-ban.[1] A választás után McKinley kinevezte valutaszámvevőnek. 1901-ig maradt a pozícióban, mikor megalapította a Illinois Központi Vagyonkezelő Társaságát.[1] Az első világháború idején dandártábornokként szolgált.[3] 1921-ben Warren G. Harding kinevezte a Költségvetési Iroda első igazgatójának, majd tagja volt a Szövetségesi Jóvátételi Bizottságnak, ami létrehozta a Dawes-tervet, aminek később átvette a helyét a Young-terv.[4]

Az 1924-es Republikánus Nemzeti Gyűlésen a párt Calvin Coolidge mellett döntött, mint elnökjelölt.[5] Miután Frank Lowden, Illinois kormányzója nem fogadta el az alelnöki jelölést, a gyűlés Dawes-t választotta helyette.[5] A republikánusok megnyerték a választást, Dawes 1925-ben lett beiktatva.[6] Dawes segítségével a kongresszus elfogadta a McNary–Haugen Farm Relief Bill törvényjavaslatot, de Coolidge megvétózta.[7] Dawes jelölt volt 1928-ban is, de Coolidge ellenezte kiválasztását, így helyette Charles Curtis lett az alelnökjelölt.[7] 1929-ben Herbert Hoover kinevezte, mint az ország nagykövete az Egyesült Királyságba.[2] 1932-ig tagja volt a kormány nagy gazdasági világválsággal foglalkozó bizottságának, mielőtt visszatért volna a magánszektorba. 1951-ben halt meg trombózis következtében.[8]

Választási eredmények

1902-es republikánus szenátor-előválasztás (Illinois)
Párt Jelölt Szavazatszám %
Albert Jarvis Hopkins &0000000000001015.0000001 015 67,31%
Charles G. Dawes 493 32,69%
Összesen &0000000000001508.0000001 508 100,0%
1924-es elnök-, és alelnökválasztás
Párt Jelölt Elektorok száma %
Albert Jarvis Hopkins 382 71,94%
Charles W. Bryan 136 25,61%
Burton K. Wheeler 13 2,45%
Összesen &0000000000001508.0000001 508 100,0%

1928-ban és 1932-ben is indult az alelnöki, illetve az elnöki posztért is, de az 1928-as alelnöki előválasztás kivételével mindig kevesebb, mint a szavazatok egy százalékát szerezte meg.

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Henry Blaine Davis: Generals in Khaki. 1998. ISBN 1-57197-088-6 Hozzáférés: 2023. február 14.  
  2. ↑ a b Annette Dunlap: Charles Gates Dawes: A Life. 2016. ISBN 978-0-8101-3419-5 Hozzáférés: 2023. február 14.  
  3. ↑ Charles Dawes - Recipient - (angol nyelven). valor.militarytimes.com. (Hozzáférés: 2023. február 14.)
  4. ↑ Schuker, Stephen A.. The End of French Predominance in Europe – The Financial Crisis of 1924 and the Adoption of the Dawes Plan. U of North Carolina Press (1976) 
  5. ↑ a b Hatfield, Mark O.: Vice Presidents of the United States Charles G. Dawes (1925–1929). U.S. Government Printing Office, 1997. [2022. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. február 14.)
  6. ↑ Paterson, Thomas: Outlines & Highlights for American Foreign Relations: A History, Volume 2: Since 1895. 2011. ISBN 978-1-61906-664-9 Hozzáférés: 2023. február 14.  
  7. ↑ a b Charles G. Dawes, 30th Vice President (1925–1929). US Senate. [2014. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. február 14.)
  8. ↑ „CHARLES G. DAWES DIES IN HOME AT 85; Vice President Under Coolidge Stricken With Heart Ailment – Won Nobel Peace Prize”, The New York Times, 1951. április 24. (Hozzáférés ideje: 2023. február 14.) (amerikai angol nyelvű)