Daniel D. Tompkins

Daniel D. Tompkins
1817 körül
1817 körül
Az Egyesült Államok 6. alelnöke
Hivatali idő
1817. március 4. – 1825. március 4.
ElnökJames Monroe
ElődElbridge Gerry
UtódJohn C. Calhoun
New York 4. kormányzója
Hivatali idő
1807. július 1. – 1817. február 24.
HelyettesJohn Broome
DeWitt Clinton
John Tayler
ElődMorgan Lewis
UtódJohn Tayler (megbízott)
New York Legfelsőbb Bíróságának bírája
Hivatali idő
1804. július 2. – 1807. július 1.
UtódWilliam W. Van Ness
New York államgyűlésének tagja New York megyéből
Hivatali idő
1802. július 1. – 1803. június 30.
Születési névDaniel Tompkins
Született1774. június 21.
Scarsdale, New York tartomány
Elhunyt1825. június 11. (50 évesen)
Amerikai Egyesült Államok Castleton, New York
SírhelySt. Mark’s Church in-the-Bowery
PártDemokrata-Republikánus
SzüleiSarah Ann Hyatt
Jonathan Griffin Tompkins
HázastársaHannah Minthorne (1798–1825†)
Gyermekei8
Foglalkozásjogász
IskoláiColumbia Főiskola
Valláspresbiteriánus
Daniel D. Tompkins aláírása
Daniel D. Tompkins aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Daniel D. Tompkins témájú médiaállományokat.

Daniel D. Tompkins (született: Daniel Tompkins; Scarsdale, 1774. június 21. – Castleton, Staten Island, 1825. június 11.) amerikai politikus, az Egyesült Államok hatodik alelnöke 1817 és 1825 között, illetve New York ötödik kormányzója 1807 és 1817 között.

Scarsdale városában született és a Columbia Főiskolán végezte jogi tanulmányait,[1][2] amit követően New Yorkban dolgozott.[2] 1801-ben delegált volt a New York-i alkotmánygyűlésen,[2] majd 1804 és 1807 között a New York-i Legfelsőbb Bíróság egyik bírája volt. 1807-ben legyőzte a hivatalban lévő Morgan Lewist és megválasztották New York kormányzójának, amely pozíciót egy évtizedik töltött be. Az 1812-es háború idején gyakran a saját pénzéből támogatta az állami hadsereget, mikor New York törvényhozása nem engedélyezte a szükséges pénzügyi támogatást.[3]

Tompkins volt a Demokrata-Republikánus Párt alelnökjelöltje az 1816-os elnökválasztáson. A Monroe–Tompkins páros könnyen legyőzte a minimális Föderalista ellenzéket.[4] 1817 és 1825 között volt alelnök és az egyetlen a 19. században, aki két terminusig is szolgált. 1820-ban ismét indult a kormányzóválasztáson szülőállamában, de DeWitt Clinton legyőzte. Az 1812-es háború után betegeskedett és alig maradt pénze a háborúra elköltött vagyona miatt. Alkoholista lett és 99 nappal alelnöki terminusa lejárta után meghalt.[5]

Jegyzetek

  1. ↑ (1921. április 3.) „FOX MEADOW SALES. First Break Made Into Famous Westchester Estate”. New York Times, 76. o.  
  2. ↑ a b c Thomas H. Cox: Gibbons v. Ogden, law, and society in the early republic. 2009. 92. o. ISBN 978-0-8214-1846-8 Hozzáférés: 2023. július 29.  
  3. ↑ Spencer C. Tucker: The Encyclopedia Of the War Of 1812: A Political, Social, and Military History [3 volumes]: A Political, Social, and Military History. 2012–04–25. ISBN 978-1-85109-957-3 Hozzáférés: 2023. július 29.  
  4. ↑ Daniel D. Tompkins (amerikai angol nyelven). Historical Society of the New York Courts. (Hozzáférés: 2023. július 29.)
  5. ↑ Leslie W. (Leslie Whittaker) Dunlap: Our vice-presidents and second ladies. Internet Archive. 1988. ISBN 978-0-8108-2114-9 Hozzáférés: 2023. július 29.