Csíkszentgyörgy

Csíkszentgyörgy (Ciucsângeorgiu)
Csíkszentgyörgy címere
Csíkszentgyörgy címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeHargita
KözségCsíkszentgyörgy
Rang községközpont
Irányítószám 537040
Körzethívószám 0266
SIRUTA-kód 83990
Népesség
Népesség2056 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság1803 (2011)[1]
Népsűrűség8,54 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság880 m
Terület240,72 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 19′, k. h. 25° 57′Koordináták: é. sz. 46° 19′, k. h. 25° 57′
A Wikimédia Commons tartalmaz Csíkszentgyörgy témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Csíkszentgyörgy (románul Ciucsângeorgiu) falu Romániában Hargita megyében. A település Körisvényfalva, Jenőfalva, Zata, Czikó, Lacz és Gál összeolvadásából keletkezett.

Fekvése

Csíkszeredától 22 km-re délkeletre a Fiság völgyében, a Csíki-medencében fekszik.

Története

1332-ben de Sancto Georgio néven említik először. Első temploma 1336-ban leégett, ekkor épült mai római katolikus erődített temploma, erődfala a 17. században épült (felirata szerint 1673-ban). 1661-ben a tatárok a faluval együtt felégették.

Ősi településeit Csécsényt, Monyasdot, Rakottyásdot és Tompádot a tatárok dúlták szét, lakói ezután a Fiság mellé húzódtak.

1703–1704-ben az erdélyi püspökség székhelye volt.

1707-ben Acton tábornok császári serege dúlta fel, majd 1719-ben pestisjárvány pusztított. 1784-ben heti vásártartási jogot kapott. 1910-ben 2127, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Kászonalcsíki járásához tartozott. 1992-ben 1960 lakosából 1657 magyar és 3 román volt.

Látnivalók

Bővebben: Csíkszentgyörgyi római katolikus vártemplom
  • Római katolikus erődített temploma, erődfala a 17. században épült (felirata szerint 1673-ban). 1661-ben a tatárok a faluval együtt felégették. 1821-ben mellékszárnyat kapott, ekkor épült tornya is. A templomhoz tartozik a Rózsafüzér kápolna. A cinterem bástyáját 1673-ban építették újjá. Itt nyugszik az 1694-es Xántus-völgyi csata két hőse Tompos István lófő és Szebeni István tanító.
  • Nagyboldogasszony kápolna áll a Pósának nevezett dombtetőn (Pósa-hegy) a Paphalála nevű hely közelében, ahol a legenda szerint a tatárok 1661-ben két vagy több ferences szerzetest és papot öltek meg.
  • A Kálváriának nevezett domboldalon, a temető szomszédságában két kápolna áll Szent Annának és Krisztus szenvedésének tiszteletére felépítve.
  • A falu közepén 18. századi görögkatolikus templom is áll, melyet az ortodoxok használnak.

Híres emberek

Itt született

  • Szentgyörgyi Ferenc (1616-1663) Erdély püspöke (1656 és 1660 között), majd váci püspök (1660 és 1663 között).[2]
  • Újfalvi Albert János (1631-1696) ferences szerzetes, szárhegyi házfőnök.[3]
  • Illyés András (1639-1712) Erdély püspöke (1696 és 1712 között), bölcseleti doktor, egyházi író.[4][5]
  • Csedő Mihály (1642-1689) esztergomi kanonok, tornai főesperes, zebegényi apát, érseki helynök.[6]
  • Illyés István (1650-1711) szendrői püspök (1708 és 1711 között), bölcseleti doktor, egyházi író, Illyés András erdélyi püspök testvére.[7]
  • Illyés János András (1685-1733) bölcseleti magiszter, esztergomi apát és kanonok, gömöri főesperes és prépost, szemináriumi igazgató.[8]
  • Péterffi István Márton (1720-1787) ferences szerzetes, gyulafehérvári és dési házfőnök, majd erdélyi tartományfőnök.[9]
  • Gál József (1794-1855) a 14. határőrezred főszázadosa,[10] Gál Sándor honvéd tábornok, Gál József honvéd százados és Gál Elek honvéd főhadnagy apja.
  • Cziriel Antal (1813-1873) teológiai doktor, pap, gimnáziumi igazgató.[11]
  • Gál Sándor (1817-1866) honvéd tábornok, az 1848–49-es szabadságharcban a székely hadosztály parancsnoka.[12]
  • Gál József (1825-1899) honvéd százados.[13]
  • Gál Elek (1829-1858) honvéd főhadnagy.[14]
  • Baka János (1840-1928) kántortanító, pedagógiai író, kiváló pedagógus.[15]
  • Miklós István (1863-?) prelátus, kanonok és püspökhelyettes.[16]
  • Márton Ferenc (1884-1940) festőművész, grafikus, szobrász, építész, bélyegtervező.
  • Nyírő Ida Szalézia (1895-1969) szerzetesnő, okleveles ápolónő.[17]
  • Csutak László (1919-1995) pápai káplán, csíkszentmihályi plébános, a kommunista diktatúra meghurcolt papja.[18][19]

Borvízforrások

Testvértelepülései

Hivatkozások

  1. ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Hargita megye. adatbank.ro
  2. ↑ Arcanum - Szentgyörgyi Ferenc
  3. ↑ Magyar Katolikus Lexikon - Újfalvi Albert János
  4. ↑ Magyar Katolikus Lexikon - Illyés András József
  5. ↑ Arcanum - A katolikus vallási irodalom és egyházi szónoklat jeles képviselői
  6. ↑ [1]Kollányi Ferenc: Esztergomi kanonokok, 1100-1900 (magyar nyelven) (jpg) pp. 294-295. Esztergomi Főszékesegyházi Káptalan, 1900
  7. ↑ Arcanum - Illyés István
  8. ↑ [2]Kollányi Ferenc: Esztergomi kanonokok, 1100-1900 (magyar nyelven) (jpg) pp. 333-334. Esztergomi Főszékesegyházi Káptalan, 1900
  9. ↑ Magyar Katolikus Lexikon - Péterffi István Márton
  10. ↑ Arcanum - csíkszentgyörgyi Gál (Gaál) József
  11. ↑ Magyar Katolikus Lexikon - Cziriel Antal
  12. ↑ Arcanum - csíkszentgyörgyi Gál Sándor
  13. ↑ Arcanum - csíkszentgyörgyi Gál József
  14. ↑ Arcanum - csíkszentgyörgyi Gál Elek
  15. ↑ Magyar Katolikus Lexikon - Baka János
  16. ↑ Emléktáblája a csíkszentgyörgyi erődtemplom cinterembejáratánál látható.
  17. ↑ Magyar Katolikus Lexikon - Nyírő Ida Szalézia
  18. ↑ Magyar Katolikus Lexikon - Csutak László
  19. ↑ Csíkajnád hivatalos oldala - In memoriam Csutak László
  20. ↑ Székelyhon.ro - Újpest az új testvér