Cserepeshéjúak

Cserepeshéjúak
Tonicella lineata
Tonicella lineata
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Csoport: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Tapogatós-csillókoszorús állatok (Lophotrochozoa)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Osztály: Cserepeshéjúak (Polyplacophora)
Blainville, 1816
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Cserepeshéjúak témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Cserepeshéjúak témájú kategóriát.

A cserepeshéjúak, sokteknőjűek vagy bogárcsigák (Polyplacophora) a puhatestűek (Mollusca) törzsébe tartozó osztály.

Előfordulásuk

Tengerben élnek, de édesvizet is kibírják.

Megjelenésük

Maximális nagyságuk 33 centiméter. A hátoldalukon 8 kisebb meszes lemez van, amit kitines gyűrű fog össze. Veszély esetén az ászkákhoz hasonlóan összegömbölyödnek.

Életmódjuk

Moszatokkal táplálkoznak.

Szaporodásuk

Váltivarúak.

Rendszerezés

Az osztályba az alábbi rend és alrendek tartoznak:

  • Neoloricata Bergenhayn, 1955
    • Acanthochitonina Bergenhayn, 1930
    • Choriplacina Starobogatov & Sirenko, 1975
    • Ischnochitonina Bergenhayn, 1930
    • Lepidopleurina Thiele, 1910

Az őslénytanban más szempontok szerinti osztályozás is lehetséges, amelyben a párosidegűek (Amphyneura) altörzset elkülönítik a többi puhatestűtől. Ide tartozó legközelebbi rokonaik a féregcsigák és a csatornáshasúak.

Kialakulásuk

Már a kambriumi tengerekben jelen voltak, mintegy 100 fosszilis fajuk ismert az elmúlt 600 millió évből. A bogárcsigák fontos állomásai a törzsfejlődésnek: közbülső állomást képviselnek a héj nélküli féregcsigák és az egyteknőjű maradványcsigák között. Az egész Mollusca classis - elsősorban petéik és trochofora lárváik alapján - a gyűrűsférgekkel közös eredetű. A féregcsigák és csatornáshasúak gyakorlatilag csak idegcsatornáikban térnek el a férgekről, valamint kezdetleges testszelvényezettségben (fej-láb-zsigerzacskó). A cserepeshéjúak az elsők a csoportban, amelyek passzív védekezésre alkalmas külső vázat fejlesztettek ki.

Források