Desna Martinska Ves
| Desna Martinska Ves | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Martinska Ves |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44201 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 381 fő (2001)[1] +/- |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 96 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 34′ 59″, k. h. 16° 22′ 30″45.583111°N 16.374975°EKoordináták: é. sz. 45° 34′ 59″, k. h. 16° 22′ 30″45.583111°N 16.374975°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Desna Martinska Ves falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Martinska Ves községhez tartozik.
Fekvése
Sziszek városától légvonalban 11, közúton 13 km-re északra, a Száva jobb partján fekszik. Martinska Ves balparti részét Lijeva Martinska Vesnek, a jobbparti részt Desna Martinska Vesnek nevezik.
Története
Martinska Ves a Felső-Szávamente egyik legrégibb települése. Az első település valószínűleg a Száva bal partján jött létre, majd később a jobb partra is terjeszkedett. A monoszlói birtokhoz tartozott, amelyet III. Béla király a harcokban szerzett érdemeiért a 12. században Makár ispán apjának adományozott. A 14. század elején a Monoszlói Csupor nemzetségé lett, akik egészen 1492-ig a család kihalásáig birtokolták. A települést és plébániáját 1334-ben „ecclesia beati Martini ex ista parte fluvius Zave” néven említik először.[2] 1493-ban II. Ulászló király Erdődi Bakócz Tamásnak adta. Urai közül különösen kitűnt a török elleni harcokban Erdődy Tamás, aki 1584 és 1614 között kétszer is betöltötte a szlavón báni tisztséget és a török ellen háromszor is győzelmet aratott. 1773-ban az első katonai felmérés térképén a folyó két partján fekvő település egységesen „Dorf Martinska Vesz” néven szerepel.
1852-ben Desna Martinska Vesen megalapították az elemi iskolát, de az oktatás csak 1855-ben indulhatott meg, mert nem volt iskolaépület. A lakosság mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkozott. 1857-ben 416, 1900-ban 581 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború sok emberi és anyagi áldozatot követelt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre, enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2001-ben 381 lakosa volt.
Népesség
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 416 | 515 | 498 | 581 | 607 | 1.353 | 1.273 | 662 | 625 | 626 | 620 | 600 | 492 | 443 | 381 | |
(1910-ben és 1921-ben Lijeva Martinska Ves lakosságával együtt.)
Nevezetességei
- A község legjelentősebb szimbóluma a Martinska Ves-híd, mely a település két részét elválasztó Száva felett ível át. A hidat 2002-ben építették, hosszúsága 165 méter. Jellegzetessége, hogy függőhíd, amely a harmadik Horvátországban, de az egyetlen, amelyen forgalom bonyolódik. Egyben az egyetlen híd, amely a két nagyváros, Zágráb és Sziszek között a Száván átível.
- Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplomát 17. században építették barokk stílusban a régi templom helyére. Egyhajós épület sokszögletű apszissal, melyhez négyszögletes keresztelőkápolna csatlakozik. A templom homlokzata elé, a harangtorony alá nyitott előcsarnokot építettek. Hajója boltozott, a sekrestyét és az oratóriumot stukkó és falfestmények díszítik. A szentély bejáratánál találhatók a mellékoltárok, melyek Jézus legszentebb szíve és Mária legtisztább szíve tiszteletére vannak szentelve. Az apszisban található a monumentális főoltár, melynek középső részén Szent Márton képe látható, ismeretlen mester munkája. A hajó bal oldalán áll a baldachinos szószék, mely az egész berendezés legrégibb darabja. A templom orgonája 1881-ben készült Heferer mester zágrábi műhelyében. A kitűnő hangzású 12 regiszteres 2 manuálos orgonát a 19. század egyik legjobb hazai orgonájának tartják. Rendszeresen tartanak itt orgonakoncerteket. A templom orgonája a sziszeki „Ars Organi Sisciae” orgonafesztivál egyik hangszere.
- Az egész községre jellemzőek a jellegzetes szávamenti faházak és a díszes helyi népviselet. A helyi építészet egyik kiemelkedő védett alkotása a Martinska Ves Desna 3. számú emeletes fa lakóház, amelyet 1909-ben építettek. Földszinti része téglából, míg emeleti része tölgyfából épült. A földszinti részt az emelettel külső fedett lépcsőház köti össze. A lépcsőház az emeleti előcsarnokba vezet, melyek kapelának, vagy kruklinnak neveznek és ahonnan a bejárat vezet az emeleti helyiségekbe. Az ablakok fölé kis ereszeket építettek. Az épületet fazsindellyel rakott nyeregtető fedi. Az utcai homlokzatot geometriai motívumok díszítik.
Jegyzetek
- ↑ Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2017. január 7.)
- ↑ Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn München, 1980 (németül)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
- Martinska Ves község hivatalos oldala (horvátul)
- Martinska Ves község rendezése terve (horvátul)
- Martinska Ves község nevezetességei (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
