Mikleuška
| Mikleuška | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Kutenya |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44320 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 85 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 140 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 32′ 46″, k. h. 16° 43′ 25″Koordináták: é. sz. 45° 32′ 46″, k. h. 16° 43′ 25″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mikleuška falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Kutenyához tartozik.
Fekvése
Sziszek városától légvonalban 28, közúton 35 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 9, közúton 13 km-re északnyugatra, a Monoszlói-hegység szőlőültetvényekkel és erdővel borított déli lejtőin, az azonos nevű patak partján fekszik.
Története
Mikleuška területe az itt feltárt régészeti leletek alapján már ősidők óta lakott. A falutól 1 km-re északra a Monoszlói-hegység déli lejtőin kiemelkedő platón egy történelem előtti település egy részét tárták fel. A település a neolitikumtól az ókor kezdetéig folyamatosan lakott volt. A leletek a vučedoli kultúra jellegzetességeit viselik magukon, de rajtuk kívül számos bronzkori cserép is előkerült. A Monoszlói-hegység Dugačko brdo nevű magaslata alatt, a Kamenjača-patak szorosának egyik nehezen megközelíthető részén találhatók a 13. században épített, Szűz Mária tiszteletére szentelt pálos kolostor maradványai. A kolostort 1295-től említik és 1351-ig a csázmai káptalantól több kiváltságban részesült. A kolostor templomába számos korabeli nevezetes nemesi család tagja temetkezett, akik szintén elhalmozták adományaikkal. Az épületegyüttes a korabeli források szerint még 1571-ben is állt. Valószínűleg nem sokkal később elpusztította a török, mert ezután már nem említik.
A falu 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Miklauska” néven szerepel. A településnek 1857-ben 572, 1910-ben 791 lakosa volt. Belovár-Kőrös vármegye Krizsi, majd Kutenyai járásához tartozott. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre, enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén lakosságának 77%-a szerb, 14%-a horvát nemzetiségű volt. 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. A településnek 2011-ben 140 lakosa volt.
Népesség
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 572 | 584 | 602 | 673 | 778 | 791 | 910 | 762 | 741 | 666 | 642 | 355 | 295 | 223 | 155 | 140 |
(1961-ig a szomszédos Ciglenica lakosságát is ide számították.)
Nevezetességei
- A falutól 1 km-re északra a Monoszlói-hegység déli lejtőin található a Gradina Marić régészeti lelőhely.[4] A Kamenjača-patak északnyugati oldalán emelkedő erdővel benőtt platón egy történelem előtti település középső részét tárták fel. A feltárások 1964 és 1990 között történtek és arra az eredményre vezettek, hogy az itteni település a neolitikumtól az ókor kezdetéig folyamatosan lakott volt. A legértékesebb leleteket a szakemberek a vučedoli kultúrának tulajdonították, mely központ területéről nyugati irányban idáig is elért. A lelőhelyen félig földbeásott házak nyomait, a települést övező védelmi rendszer részeit és számos cseréptöredéket találtak. Ezek a vučedoli kultúra jellegzetességeit viselik magukon, de rajtuk kívül számos bronzkori cserép is előkerült. Sajnos a leletek egy része a közeli kőbánya művelésének esett áldozatul.
- A Monoszlói-hegység Dugačko brdo nevű magaslata alatt, a Kamenjača-patak szorosának egyik nehezen megközelíthető részén találhatók a Szűz Mária tiszteletére szentelt pálos kolostor maradványai.[5] A kolostort a 13. század közepén alapították. Temploma egyhajós épület volt hosszúkás, négyszögletes hajóval és négyzet alaprajzú, sokszögzáródású szentéllyel. A régészeti leletek alapján keresztboltozatos mennyezete volt. A nyugati oldalon talált kapuzat megmaradt részei késő gótikus stílusra utalnak. Az épület a legrégibb pálos kolostor volt a térségben.
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3590.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-7151.
Források
- Kutenya város hivatalos oldala (horvátul)
- Kutenya község kulturális látnivalói (horvátul)
- Kutina község rendezési terve (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
- Gornja Jelenska település honlapja (horvátul)
További információk
- Kutenya város információs portálja (horvátul)
- Kutenya város információs portálja (horvátul)
- A kutenyai turisztikai iroda honlapja (horvátul)
- A megyei turisztikai iroda honlapja (horvátul)
