EMD Model 40

EMD Model 40
Egy EMD Model 40 a Los Angeles-i Travel Town Museumban
Egy EMD Model 40 a Los Angeles-i Travel Town Museumban
Általános adatok
GyártóGeneral Motors Electro-Motive Division (EMD)
Gyártásban1940. április–1943. április
Darabszám11 db
Műszaki adatok
TengelyelrendezésBo
Nyomtávolság1435 mm
Teljesítmény
Névleges300 hp (224 kW)
Szolgálati tömeg84 000 lb (38 000 kg) t
Kapcsolókészülék típusaJanney
Fékek
TípusaWestinghouse 14-ET légfék
Motorkocsi/Motormozdony-vontatás
Motor
Típusa2 × Detroit Diesel 6-71
SzerkezeteSoros, kétütemű dízel
A Wikimédia Commons tartalmaz EMD Model 40 témájú médiaállományokat.

Az EMD Model 40 kéttengelyes dízel-villamos tolatómozdony-sorozat, amelyet az Electro-Motive Corporation (EMC), illetve annak jogutódja, a General Motors Electro-Motive Division (EMD) gyártott 1940 augusztusa és 1943 áprilisa között. A „critter” becenévre hallgató mozdonyból tizenegy példány készült. Két General Motors Detroit Diesel 6-71-es dízelmotor hajtja, amelyek együttesen 300 lóerőt (224 kW) adnak le. A hajtáslánc szokatlan, mivel a két dízelmotor mindkét oldalról hajtja az elektromos egyenáramú generátort, az egyik az óramutató járásával megegyező, a másik az óramutató járásával ellentétes irányban.

A Model 40 eredeti vásárlói között volt az Electro-Motive Corporation/Electro-Motive Diesel (1 példány, melyet a 2-es pályaszámú tolatómozdonyként használtak a társaság összeszerelő üzemében), a Defense Plant Corporation (4 példány), az Amerikai Egyesült Államok Hadserege (3 példány), az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete (2 példány) és a General Motors Cleveland Diesel Division (1 példány).

Az EMC/EMD összesen tizenegy Model 40-est gyártott 1940 áprilisa és 1943 áprilisa között.

Gördülőállomány

  • az 1134-es gyártási számú mozdony: EMC 1134-es pályaszámmal, bemutatópéldányként épült, innen a McKinnon Industrieshoz (GM Canada), utána az Andrew Merrilees, Ltd.-hez, majd a Devco Railwayhez került, ahol a 20-as pályaszámot kapta. Nyugdíjazása után a Stellartoni Iparmúzemuhoz került, ahol nyilvános kiállítások keretében nem lehet megtekinteni.[1]
  • az 1308-as gyártási számú mozdony: A Des Moines-i székhelyű Defense Plant Corporation megrendelésére építették. 1956 előtt átkerült az Old Ben Coalhoz, ahonnan 1968 körül a Precision Engineering vásárolta meg alkatrésznek, így nem került megőrzésre.[2]
  • az 1309-es gyártási számú mozdony: A US Rubber megrendelésére építették. Innen később a Penn-Dixie Cementhez került, majd nyugdíjazása után a minnesotai Duluthban található Lake Superior Vasúti Múzeumnak adták át.
  • az 1834-es gyártási számú mozdony: Az Amerikai Egyesült Államok Hadseregének megrendelésére építették USAX 7403-as pályaszámon. 1946 végén feleslegesnek nyilvánították és eladták a Buffalo Slagnek. Innen a New York-i Amsterdam városában található Cushing Stone Companyhez került,[3] ahol az 1990-es évekig üzemelt.[4] A mozdony azóta is a cég telkén áll.
  • az 1835-ös gyártási számú mozdony: DPC #2-es pályaszámon épült. Innen az American Steel Foundryhoz, a Lipsett Steel Foundrieshoz, majd a Calumet Steelhez került. Nyugdíjazása után a North Judson-i Hoosier Valley Railroad Museumnak ajándékozták.
  • a 2284-es gyártási számú mozdony: Az Amerikai Egyesült Államok Hadseregének megrendelésére építették USAX 7952-es pályaszámon. Innen a Newporti Acme-Newport Steelhez került, ahol az NPTX #1-es pályaszámon üzemelt. A mozdony később az East Chicago-i székhelyű Professional Locomotive Services tulajdonába került és felújításon esett át.
  • a 2285-ös gyártási számú mozdony: Az Amerikai Egyesült Államok Hadseregének megrendelésére építették USAX 7953-as pályaszámon. Innen a Gulf South Terminal Warehousinghoz került 1946 és 1949 között, majd 1950 és 1956 között megvásárolta az American Creosote Works, ami később eladta azt a Lacombe-i Coastal Sand & Gravelnek, amely az 1980-as években felhagyott a tevékenységével. A mozdony maradványai azóta is a vállalat területén állnak.[5]
  • a 2286-os gyártási számú mozdony: Az Amerikai Egyesült Államok Hadseregének megrendelésére építették USAX 7954-es pályaszámon. Innen a Sanderson & Porter Constructionhöz (a West Penn Power alvállalkozója), majd a West Penn Power Mitchell-telephelyére, majd a Springdale Erőműhöz került. Innen a Hagerstown Roundhouse Museumhoz került, ami a Walkersville Southern Railroadnak lízingeli azt.
  • a 2287-es gyártási számú mozdony: Az Amerikai Egyesült Haditengerészetének megrendelésére építették USN #4-es pályaszámon. A második világháború alatt a yorki haditengerészeti hadianyaggyárban üzemelt. A háború után egy ideig még a gyár területén maradt, majd az American Machine and Foundryhoz, később pedig a Harley-Davidsonhoz került. Később a York County History Center Agricultural and Industrial Museumban került kiállításra.
  • a 2288-as gyártási számú mozdony: Az Amerikai Egyesült Haditengerészetének megrendelésére építették USN #56-00323-as pályaszámon. Innen a Douglas Aircraft Industrial Reserve Planthoz, azaz a későbbi McDonnell Douglashez került. Nyugdíjazása után a Los Angeles-i Travel Town Museumba került.
  • a 2289-es gyártási számú mozdony: A General Motors Cleveland Diesel Division megrendelésére gyártották. Innen a GM–EMD South Chicago-i üzemébe került, az 1970-es évek közepére kivonták a forgalomból, majd selejtezték.[6]

Galéria

  • Az EMD #1309 a Lake Superior Railroad Museumban
    Az EMD #1309 a Lake Superior Railroad Museumban
  • Az EMD #2287 a York County History Center Agricultural and Industrial Museum kiállításán
    Az EMD #2287 a York County History Center Agricultural and Industrial Museum kiállításán
  • Az EMD #2288 a Travel Town Museumban
    Az EMD #2288 a Travel Town Museumban

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az EMD Model 40 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

  1. ↑ More Locomotives. Stellarton Museum of Industry . Nova Scotia Museum - Stellarton Museum Of Industry, 2013. március 19. (Hozzáférés: 2022. november 13.)
  2. ↑ (July–August 1975) „Extra 2200 South”. Electro-Motive Model 40 Roster 10 (53), 22–23. o. 
  3. ↑ https://www.thedieselshop.us/BuffaloSlag.HTML
  4. ↑ EMC/EMD Model 40 on the Cushing Branch. Gino's Rail Blog . (Hozzáférés: 2022. november 13.)
  5. ↑ Crazy Find in the Woods - Abandoned Heavy Machinery Rusting Away - Abandoned Train. YouTube . DeadlyKnot. (Hozzáférés: 2022. november 13.)
  6. ↑ (February–March 1969) „Extra 2200 South” 7 (8), 20–21. o. 

További információk