Film noir

 Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.
Jelenet A bűnbanda (1955) című filmből

A film noir („fekete film”) filmstílus, amit elsősorban a hollywoodi bűnügyi drámák, krimik jellemzőjeként használnak, legfőképp amelyeknél kiemelt szerepet játszik az ambivalens erkölcs és a szexuális motiváció. Először Nino Frank francia kritikus alkalmazta a film noir elnevezést a hollywoodi filmekre 1946-ban. Gyakran hivatkoznak rá önálló, a bűnügyi filmnek alárendelt műfajként.

Hollywood klasszikus film noir időszakát általában az 1940-es évek eleje és a késő 1950-es évek közé teszik. Ehhez a korszakhoz társítják általában a kontrasztos fekete-fehér képi világot, melynek gyökerei a német expresszionista fényképezésig nyúlnak vissza, míg sok történet és klasszikus noir szemléletmód Amerikában a nagy gazdasági világválság idejének krimi iskoláiból származik.

Az első film noir-nak John Huston A máltai sólyom (1941) című filmjét tekintik, amely Dashiell Hammett azonos című regényének harmadik, legjobban sikerült adaptációja. Itt debütált Humphrey Bogart elegánsan cinikus magándetektív karaktere, amely ma már a műfaj egyik kulcsfigurája. A klasszikus film noir utolsó alkotásának Orson Welles A gonosz érintése (1958) című filmjét tartják.

A narrációt sokan a műfaj legjellegzetesebb eszközének tekintik, ahogyan a (smooth) jazz és a neonfényekben fürdő városi látképet is. Ezek a stílusjegyek azonban leginkább az 1980-as évek nagy tisztelgései és műfaji paródiái miatt épültek be a mai köztudatba. A flashback ugyan a legtöbb klasszikusban nem található meg, azonban a Mildred Pierce (1945) című filmnek köszönhetően ma már a műfaj egyik legjellemzőbb fogásának tekintjük.

A film noir előzményei

Társadalmi háttér

  • kiábrándulás az "amerikai álomból"
  • az amerikai férfiak bevonultak a hadseregbe az első világháború idején, a nők otthon maradtak, és átvették a férfias szerepköröket is – az elcsábított nő figurájából így alakult ki az erős, öntudatos, férfias és mégis csábító asszony képe
  • a filmek maró társadalomkritikát is megfogalmaztak

Filmes gyökerek

  • német expresszionizmus (F. W. Murnau: Nosferatu, 1922; Fritz Lang: M – Egy város keresi a gyilkost, 1931), amelyet az első világháború elől az Egyesült Államokba vándorolt filmesek hulláma vitt át új hazájába
  • az 1930-as évek gengszterfilmjei, amelyek kóborló banditákat vesznek pártfogásukba, a bűnözés társadalmi gyökereit keresik
  • a kortárs francia filmek lírai realizmusa (ld. Julien Duvivier: Pépé, le Moko, 1937; Marcel Carné: Le jour se lève, 1939)

Irodalmi gyökerek

A film noir idején virágzott a detektívregény műfaja: elsősorban Dashiell Hammett, Raymond Chandler, James M. Cain és Cornell Woolricht (utóbbi George Hopley és William Irish álnéven is publikált) bestsellerei, főszerepben híres detektívekkel, Sam Spade-del, Philip Marlowe-val és társaikkal. A detektívregényeket akár többször is filmre adaptálták, íróik maguk is gyakran forgatókönyvíróvá váltak.

A klasszikus film noir stílusjegyei

Hangulat

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A film noir műfajba sorolható film hangulata általában borongós, baljóslatú, amit az éles árnyékok és a hozzá tartozó, szinte állandóan hallható háttérzene is felerősít. Gyakori történetszál egy bűnügyi eset nyomozása, a szereplők sötét titkainak felszínre kerülése. Fontos szereplő lehet a (magán)nyomozó, a végzet asszonya, illetve a pszichopata gyilkos. Az átlagosnál sűrűbben szerepel valamilyen fogyatékkal élő személy, aki lehet áldozat, vagy elkövető is, de többnyire inkább fontos tanú.

Sajátos hely- és időviszonyok

A film noir világában a kamera csak ritkán mozdul ki a nagyvárosból (Orson Welles A gonosz érintése (1958) című filmjében ez többször is megtörténik). A belső felvételek többnyire szűk és alacsony mennyezetű, sötét, füstös terekben készülnek, ami jelentős szerepet játszik a hangulat kialakításában.

Képi jellegzetességek

Gyakori a ferde, szokatlan kameraállás, a játék a fényes és az árnyékos felületek kontrasztjával. A képek sokszorosan tagoltak, alkotóik játszanak a mélységgel, rengeteg rács és lépcső van a felvételeken.

Jellegzetes szereplők

  • a magányos (magán)detektív
  • a femme fatale, a végzet asszonya
  • az angyali feleség/jegyes

Egyéb filmnyelvi eszközök

  • narráció
  • flash-back

Klasszikus film noir filmek

1940-es évek

1950-es évek

  • Fegyverbolondok (1950)
  • Holtan érkezett (1950)
  • Magányos helyen (1950)
  • Alkony sugárút (1950)
  • Aszfaltdzsungel (1950)
  • Detektívtörténet (1951)
  • Búcsúlevél (1953)
  • A stoppos (1953)
  • Csókolj halálosan (1955)
  • A vadász éjszakája (1955)
  • The Phenix City Story (1955)
  • A siker édes illata (1957)
  • A gonosz érintése (1958)
A legismertebb noir filmrendezők
Ikonikus színészek

A neo noir

A film noir stílusjegyek több hullámban születtek újjá a későbbi évtizedek filmjeiben:

Neo noir rendezők
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Film noir című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • szerk.: Paul Duncan, Jürgen Müllner: Film Noir (angol nyelven). Köln: Taschen (2017) 

Külső hivatkozások

Commons:Category:Film noir
A Wikimédia Commons tartalmaz Film noir témájú médiaállományokat.
Ez a filmművészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!