Frédéric Passy

Frédéric Passy
Született	1822. május 20. Párizs,  Franciaország
Elhunyt	1912. június 12. (90 évesen) Neuilly-sur-Seine[1]
Állampolgársága	francia
Nemzetisége	francia
Házastársa	Marie Blanche Passy
Gyermekei	Jean Passy Marie-Alix Passy
Foglalkozása	közgazdász
Tisztsége	elnök (Société d'économie politique) Conseiller général de Seine-et-Oise (1874–1898) Member of parliament for the Seine (1881. augusztus 21. – 1889. november 11.) elnök (1883–1883, Association française pour l'avancement des sciences)
Iskolái	Lycée Condorcet Lycée Louis-le-Grand
Kitüntetései	Nobel-békedíj
Sírhelye	Père-Lachaise temető[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Frédéric Passy témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Frédéric Passy (Párizs, 1822. május 20. – Neuilly-sur-Seine, 1912. június 12.) Nobel-békedíjas francia közgazdász és politikus.

Pályafutása

Jogot végzett, majd az Államtanácsnál lett könyvvizsgáló. Ezután visszatért az egyetemre közgazdaságot tanulni és 1857-ben hivatásos közgazdász lett.

A hírnevét a Mélanges économiques című esszésorozattal alapozta meg, illetve a Montpellier-i egyetemen tartott előadássorozattal. A szabadkereskedelem híve és Richard Cobden követője volt.

Passy közvetlenül síkra szállt politikai kérdésekben, kiállt az oktatási reform mellett és próbálta megelőzni a háborút Franciaország és Poroszország között. Közreműködött Ligue internationale et permanente de la paix (Nemzetközi és állandó békeliga) alapításában, amely a lehetséges jövőbeli konfliktusok megelőzésére szolgált. Amikor a szervezet a porosz–francia háború következtében megszűnt, Passy közreműködött a Société française des amis de la paix (a béke francia barátainak társasága) néven való újjászervezésben. Ebből alakult ki később az 1889-ben alapított Société française pour l'arbitrage entre nations (Francia társaság a nemzetek közötti egyeztetésre).

1881-ben parlamenti képviselővé választották. Képviselőként külpolitikai és munkaügyi reformokat mozdított elő, többek között az ipari balesetekre vonatkozó szabályozást, amely a munkásoknak kedvezett. 1886-ban újraválasztották, de 1889-ben már nem. Támogatta a nemzetközi viták egyeztetési rendszerét. 1888-ban az ő erőfeszítései folytán került sor egy találkozóra a brit és francia képviselők között, ahol megbeszélték a szervezett egyeztetés alapelveit. A következő évben megalakult az Interparlamentáris Unió, amelynek Passy lett az egyik elnöke.

Egyike volt a korai feministáknak, és ellenezte a halálbüntetést.

Művei

• Mélange économique, Guillaumin, Paris, 1857
• De la propriété intéllectuelle (avec V.Modeste et P.Paillote), Guillaumin, Paris, 1859
• Leçons d'économie politique (recueilli par E.Bertin et P.Glaize), Gras, Montpellier, 1861
• La démocratie et l'instruction, Guillaumin, Paris, 1864
• Les machines et leur influence sur le développement de l'humanité, Hachette, Paris, 1866
• Malthus et sa doctrine, 1868
• Histoire du travail : leçons faites aux soirées littéraires de la Sorbonne, Paris, 1873
• Pour la paix, Charpentier, Paris, 1909
• Sophismes et truismes, Giard et Brière, Paris, 1910

Jegyzetek

Források

• Életrajza a Nobel-díj hivatalos honlapján Archiválva 2006. április 29-i dátummal a Wayback Machine-ben