Heptarchia

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Ezt a szócikket tartalmilag és formailag is át kellene dolgozni, hogy megfelelő minőségű legyen. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont!

Anglia történelme
A Brit-sziget őstörténete	(43 előtt)
Britannia provincia	(43–410)
Az angolszász Anglia	(410–1066)
A normannkori Anglia	(1066–1154)
Plantagenet-ház	(1154–1485)
Tudor-ház	(1485–1603)
Stuart-ház	(1603–1714)
Egyesült Királyság	(1707 után)

A heptarchia az ókor végén, a középkor elején a Brit-szigeten lévő hét önálló királyság összefoglaló neve. Később ezek az országok egyesültek, s így jött létre Anglia. (A mai Skócia és Wales területén is több kisebb királyság osztozkodott ebben az időben.) A fogalom legrégebbi leírt alakja a 12. századból Henry of Huntingdon történetírótól származik, de csak a 16. században vált széleskörűen elterjedtté.

Megállapodás szerint ezt a kifejezést a területen 450 és 850 között létrejött országokra, s erre az időszakra használják, a Britannia felszabadulásától a királyságok egyesítéséig, amit Æthelstan wessexi király fejezett be.

A heptarchia szó arra utal, hogy a mai felfogás szerint hét királyság alkotta az Angol Királyság alapját. Ezek a következők voltak: Northumbria, Mercia, Kelet-Anglia, Essex, Kent, Sussex és Wessex. Ez a korszak valószínűleg addig tartott, míg a királyságok el nem kezdtek nagyobb egységekbe szerveződni, de ezeknek az átalakulásoknak a pontos ideje vitatható. A megegyezés szerinti időszakon belül is hol Northumbria, hol Mercia, hol pedig Wessex uralkodói gyakoroltak nagyobb területen befolyást. Még Eadwig és Edgar uralkodása idején (955–975) is léteztek kisebb önálló királyságok.

Valójában a heptarchia megszűnése egy hosszabb ideig tartó folyamat eredménye volt. A 9. században a vikingek lehetővé tették egy dán kolónia létrehozását. A közös ellenség elleni közös fellépés szükségességét nagyjából akkor ismerték fel, mikor Nagy Alfréd megállította a dánok előretörését a 9. században, s mint a csapatok vezére, egyre nagyobb szerepet játszott a többi királyság életében is. Az őt követő wessexi uralkodók, mint az ő leszármazottai, egyre inkább erőltették az egységes királyság létrejöttét, s mindvégig szűkítették a királyok hatáskörét, míg végül jelentéktelenné lettek.

Valószínű, hogy néhány királyság (nevezetesen Essex és Sussex) a többi királyságtól eltérő státusszal rendelkezett. Tehát a hét királyság egységén kívül egyéb politikai közösségek is megjelentek, melyek sokkal fontosabb szerepet játszottak, mint addig a tudósok ezt gondolták. Ilyenek voltak Bernicia és Deira Northumbrián belül, vagy a Lindseyi Királyság a mai Lincolnshire, Hewicce Midland területén. További nagyobb önállósággal rendelkező területek voltak:

• Magonsaete vagy Magonset Merciában
• Wihtwara a Wight-szigeten
• Cantwara Kentben
• Haestingas a mai Hastings környékén

Jelenleg a heptarchia fogalmát már a történészek körében sem gyakran használják, mert a 20. század elejétől úgy érzik, nem írja le teljesen pontosan azt az időszakot, amire használni szokták. Ennek ellenére Anglia fejlődésénél, kialakulásánál még gyakran használják hivatkozásnak.

Bár a "heptarchia" megnevezés hét királyság létezését jelenti, a kifejezést csak a könnyebbség kedvéért használják, és nem jelenti azt, hogy Anglia területén akkoriban ténylegesen hét királyság létezne. A királyságok és alkirályságok száma gyorsan ingadozott ebben az időszakban, mivel a királyok versengtek egymással a területek fennhatóságáért.^[1]

A 6. század végén Kent királyának szerepe meghatározó volt a déli területeken. A 7. században Northumbria és Wessex uralkodói voltak erősek. A 8. században Mercia szerzett hegemóniát a többi fennmaradt királyság felett, különösen Nagy Offa uralkodása alatt.

A hét királyság mellett számos más politikai felosztás is létezett, mint például a következő királyságok (vagy alkirályságok):

• Bernicia és Deira Northumbria területén;
• Lindsey a mai Lincolnshire-ben; Hwicce a középső országrész délnyugati részén;
• Magonsæte vagy Magonset, Mercia egyik alkirálysága a mai Herefordshire területén;
• Wihtwara, a Wight-szigeten lévő jüt királyság, amely eredetileg ugyanolyan fontos volt, mint a kenti Cantwara;
• a közép-angolok, a mai Leicestershire környékén élő törzsek csoportja, amelyet később a merciaiak hódítottak meg;
• a Hæsting-iek (a sussexi Hastings városa körül);
• Gewisse.

Az angolszász Anglia négy fő királysága a következő volt:

• Kelet-Anglia
• Mercia
• Northumbria, beleértve Bernicia és Deira alkirályságait is.
• Wessex

A többi királyság, amelyeket Anglia egyesülése előtt, történelmük egy bizonyos pontján teljesen meghódítottak és magukba olvasztottak mások, a következők:

• Essex
• Kent
• Sussex

Egyéb kisebb királyságok és területek:

• Bernicia
• Deira
• Dumnonia (csak később csatolták Wessexhez, egy korni királyság).
• Haesting-iek
• Hwicce
• Iclingas Királysága, Mercia elődállama.
• Lindsey
• Magonsæte
• Meonwara, egy Hampshire-ben élő jütt törzs.
• Közép-angolok
• Középső szászok (Middlesex, később az Essex Királyságba olvadtak be)
• Pecsæte
• Surrey
• Tomsæte
• Wreocensæte
• Wihtwara: a Wight-szigeten.

• tetrarchia
• Kornovi

1. ↑ Norman F. Cantor, The Civilization of the Middle Ages1993:163f.

Irodalom

• Westermann Großer Atlas zur Weltgeschichte
• Campbell, J. et al. The Anglo-Saxons (Penguin, 1991).
• Sawyer, Peter Hayes. From Roman Britain to Norman England (Routledge, 2002).
• Stenton, F. M. Anglo-Saxon England (3rd edition. Oxford U. P. 1971).

Internet

• Monarchs of Britain. Encyclopædia Britannica.
• ogdoad.force9.co.uk.