II. Valentinianus római császár
| II. Valentinianus | |
 | |
| II. Valentinianus büsztje | |
| A Római Birodalom augustusa | |
| Uralkodási ideje | |
| 383 augusztusa – 392. május 15. (8 évig) | |
| Elődje | I. Valentinianus |
| Utódja | Eugenius és I. Theodosius |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Valentinianus |
| Született | 371 ősze Trier |
| Elhunyt | 392. május 15. (20 évesen) Vienna Galliae |
| Édesapja | I. Valentinianus |
| Édesanyja | Iustina |
| Testvére(i) |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Valentinianus témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
II. Valentinianus (Trier, 371 ősze – Vienna Galliae, 392. május 15.) római császár (375/383 – 392), I. Valentinianus kisebbik fia, Gratianus öccse.
Élete
I. Valentinianus második, Iustinával kötött házasságából született 371-ben. Ekkor 12 évvel idősebb bátyja, Gratianus már augustusként apja névleges társcsászára volt,[1] míg keleten I. Valentinianus öccse, Valens augustus kezében volt a tényleges hatalom.[2] 375-ben, 4 éves korában apja augustusként II. Valentinianust is társcsászárává tette és még abban az évben meghalt. A tényleges hatalom nyugaton Gratianusé lett, öccsével, mint társcsászárral, keleten pedig Valens uralkodott tovább.[3]
Gratianust 383-ban megölték, ekkor keleten már I. Theodosius volt a császár, nyugaton viszont Maximus személyében, aki ekkor már ténylegesen uralta Britannia, Hispania és Gallia területét, trónkövetelője akadt. A jogszerú augustus nyugaton II. Valentinianus lett.[4]
Pogány római arisztokraták megpróbálták vele visszavonatni I. Theodosius és rendelkezésiet, amellyel a kereszténységet államvallássá tették. Ennek a mozgalomnak Symmachus volt a vezetője, aki 384-ben Róma városi praefectusa volt. Közbelépett azonban Szent Ambrus, Mediolanum püspöke, aki megfenyegette a császárt, hogy kitagadja őt az egyház, amire ő visszautasította Symmachus kérését. 385/86-ban Ambrosius az ún. bazilikavita során azt is megakadályozta, hogy a császár anyjával, Iustinával, és ariánus hittestvéreikkel együtt a Húsvétot egy Mediolanum falain kívül eső templomban ünnepeljék meg. Kifejtette, hogy a hit kérdésseiben a püspök fölötte áll a császárnak.[5]
II. Valentinianus ellentétbe került hadvezérével, a frank Arbogasttal, aki megalázta a császárt. 392. május 15-én II. Valentinianust felekasztva találták a galliai Viennában.[6]
Jegyzetek
- ↑ Brandt: Az ókor alkonya 53. o.
- ↑ Brandt: Az ókor alkonya 51. o.
- ↑ Brandt: Az ókor alkonya 58. o.
- ↑ Brandt: Az ókor alkonya 62. o.
- ↑ Brandt: Az ókor alkonya 64. o.
- ↑ Brandt: Az ókor alkonya 68. o.
Források
- ↑ Brandt: Az ókor alkonya: Hartwin Brandt: Az ókor alkonya – A kései Római Birodalom története. (hely nélkül): Corvina. 2006. ISBN 963 13 5562 4
- ↑ Az emberiség krónikája: Az emberiség krónikája. 5. (hely nélkül): Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 76 7
| Előző uralkodó: I. Valentinianus |
|
Következő uralkodó: I. Theodosius ellencsászár: Eugenius |
