Ipolykiskeszi

Ipolykiskeszi (Malé Kosihy)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásÉrsekújvári
Rangközség
Első írásos említés1248
PolgármesterJozef Margala
Irányítószám943 61
Körzethívószám036
Forgalmi rendszámNZ
Népesség
Teljes népesség379 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség46 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság112 m
Terület8,43 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 45′, k. h. 17° 53′47.750000°N 17.883333°EKoordináták: é. sz. 47° 45′, k. h. 17° 53′47.750000°N 17.883333°E
Ipolykiskeszi weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolykiskeszi témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ipolykiskeszi (szlovákul Malé Kosihy, korábban: Ipeľské Malé Kosihy[2]) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Érsekújvári járásában.

Fekvése

Párkánytól 14 km-re északra, Ipolytölgyestől 2 km-re nyugatra, az 564-es út mentén, az Ipoly jobb partján, a magyar határ mellett fekszik.

Élővilága

Kiskeszin egy aktív gólyafészket tartanak nyilván, de 2021-ben nem volt költés.[3]

Története

Területe ősidők óta lakott hely, ahol a lengyeli kultúra leletei mellett számos újkőkori kultúra leletei kerültek elő, továbbá vannak még bronzkori emlékei is.

Először 1248-ban említik "Keseu" alakban, amikor IV. Béla István mesternek adományozta a községet. Pogányvár nevű dűlőjéhez az a hagyomány fűződik, hogy itt a honfoglaló magyaroknak vára volt, ahol sokáig védekeztek a kereszténység terjedése ellen. 1439-től a középkorban az esztergomi káptalan birtoka. Templomának eredetije is egy román kori, 12. századi rotunda, melyet 1800-ban bővítettek és hozzákapcsolták az addig egyedül álló román kori toronyhoz. 1715-ben 15 adózó családfője volt. 1828-ban 56 házában 339 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Vályi András szerint "Kis Keszi. Magyar falu Hont Várm. földes Ura az Esztergomi Káptalan, lakosai katolikusok, fekszik Szalkán felűl 1/2 órányira. Tölgyesnek szomszédságában, a határja közép termékenységű, réttyeik jók, szőlő hegye bőven termő, fája nints, tormája különösen jó ízű, és igen bőven terem, ’s messze földre el hordatik, piatzozása Esztergomban."[4]

Fényes Elek szerint "Készi (Kis-), Hont m. magyar f. az Ipoly jobb partján, 434 kath. lak. és egy goth. izlésű régi templommal. Róna határja gazdag termékenységű. F. u. az esztergomi káptalan. Ut. p. Ipoly-Ság."[5]

A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része volt.

Népessége

1880-ban 480 lakosából 465 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 494 lakosából 491 magyar és 2 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 515 lakosából 514 magyar és 1 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 548 lakosából 538 magyar és 1 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 574 lakosából 556 magyar és 17 csehszlovák volt.

1930-ban 603 lakosából 490 magyar és 43 csehszlovák volt.

1941-ben 664 lakosa mind magyar volt.

1970-ben 693 lakosából 666 magyar és 27 szlovák volt.

1980-ban 590 lakosából 572 magyar és 18 szlovák volt.

1991-ben 459 lakosából 450 magyar és 8 szlovák volt.

2001-ben 416 lakosából 404 magyar és 9 szlovák volt.

2011-ben 386 lakosából 357 magyar és 26 szlovák.

2021-ben 379 lakosából 298 (+16) magyar, 49 (+8) szlovák, 2 egyéb és 30 ismeretlen nemzetiségű volt.[6]

Nevezetességei

  • Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt, római katolikus templomát egy 12. századi rotundához építették 1800 körül. A rotundán még láthatók az eredeti ablakok félköríves bemélyedései. Belsejében eredeti freskók láthatók.
  • Az Ipoly folyó a horgászok kedvelt paradicsoma.

Lásd még

Irodalom

  • Bibiana Pomfyová (ed.) 2015: Stredoveký kostol. Historické a funkčné premeny architektúry I. Bratislava.
  • Bujna, J. 1998: Reich ausgestattete Brandgräber mit Holzeinbau auf dem Gräberfeld in Malé Kosihy. Reflexionen und Hypothesen über die Bestattungssitten der Kelten. Slovenská archeológia 46, 289-308.
  • Filip Jaššo 2007: Stredoveké hrádky na západnom Slovensku. Musaica XXV, 123-140.
  • Hanuliak, M. 1994: Malék Kosihy I. - Pohrebisko z 10.-11. storočia. Nitra.
  • Bujna, J. - Hanuliak, M. 1987: Ukončenie záchranného výskumu v Malých Kosihách. AVANS 1986, 36-38.
  • Bujna, J. 1986: Záchranný výskum laténskeho pohrebiska v Malých Kosihách. AVANS 1985, 71-72.
  • Gervers-Molnár, V. (1972): A középkori Magyarország rotundái. (Rotunda in the Medieval Hungary). Akadémiai, Budapest
  • Gerevich T. (1938): Magyarország román kori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns.) Egyetemi nyomda. Budapest
  • Szőnyi Ottó (É.n.): Régi magyar templomok. Alte Ungarische Kirchen. Anciennes églises Hongroises. Hungarian Churches of Yore. A Műemlékek Országos Bizottsága. Mirályi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest.

Jegyzetek

További információk