Küzmics Miklós

Küzmics Miklós
Életrajzi adatok
Született	1737. szeptember 15. körül Alsócsalogány
Nemzetiség	magyarországi szlovén
Elhunyt	1804. április 11. (66 évesen) Felsőszentbenedek
Munkássága
Vallás	keresztény
Felekezet	római katolikus
Felavatás	1763. augusztus 28.
Küzmics Miklós aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Küzmics Miklós témájú médiaállományokat.

Küzmics Miklós vendül és szlovénül Mikloš Küzmič, németesen Nikolaus Küzmitsch (Alsócsalogány, 1737. szeptember 15. k. – Felsőszentbenedek, 1804. április 11.) magyarországi szlovén (vend) római katolikus plébános, imakönyvszerkesztő, bibliafordító, vallási író, a tótsági kerület esperese. Sokan úgy vélik, hogy rokoni (unokatestvéri) kapcsolat fűzte kortársához a nála körülbelül tizenhárom évvel idősebb Küzmics Istvánhoz, aki evangélikus lelkész volt. Valójában csak névrokonok, a Küzmics nagyon gyakori név a Muravidéken (Prekmurje).

Küzmics Miklós a vend nyelvű magyarországi szlovén irodalom egyik oszlopos személye, a vend sztenderd nyelv tulajdonképpeni atyja. Művei egyedülállónak számítanak a délszlávok irodalmában is, bár csak az utóbbi időben kezdték el jelentőségét fölfedezni.

Küzmics Vas vármegyéből való, alsócsalogányi (ma Dolnji Slaveči,^[1] Szlovénia) szlovén paraszti családból. A felsőlendvai templomban keresztelték szeptember 15-én, de a szlavecsaiak később jártak Vízlendvára is templomba. Szülei Küsmics (sic!) János és Hüll Erzsébet voltak. 1763. augusztus 28-án szentelték pappá. Szülőháza a község ún. Kukojcza (Kukojca) nevű részén. Korábbi életéről alig tudni valamit.
Először Felsőlendván (ma Grad, Szlovénia), az ottani várban volt udvari káplán. Később áthelyezték Kancsócra, a későbbi Felsőszentbenedekre (ma Kančevci, Szlovénia). Az itteni plébániát igazgatta egészen haláláig.

Küzmics imakönyveket írt szülőföldje nyelvjárásában, s annak különféle dialektusait ismerte. Kortársa Küzmics István, aki Surdon volt pap, már lefordította az evangélikus Újszövetséget vendre.

Küzmics a katolikus változatot ültette át, amely mint Szvéti evangéliomi za nedele i szvétke celoga leta (Evangélium vasárnapra és egész évre) címmel jelent meg 1780-ban. Imakönyvét a Kniga Molitvena na haszek Szlovenszkoge národá-t (Imnakönyv a tót nemzet hasznára) 1783-ban adták ki és még 24 kiadást élt meg. Küzmics munkáira elsősorban Nikola Krajačević 17. századi kaj-horvát író gyakorolt hatást, akitől az imakönyvet és az evangéliumot fordította, de a többi művében is egyértelműen megmutatkozik Krajačević befolyása.

1783. május 8-án a szombathelyi püspök Szily János tótsági esperessé tette, s az esperesség iskoláinak tanfelügyelője volt több mint húsz éven keresztül. Ez az esperesi került már Küzmics előtt létezett.
Szilyvel már körülbelül 1758 óta kapcsolatban állt, s a püspök aktív mecénása lett irodalmi munkásságának, továbbá támogatta a megye horvát, szlovén és német lakosságának, hogy anyanyelvükön oktassanak és misézzenek.
1790-ben Budán egy németből vendre és magyarra fordított kétnyelvű tankönyvet adott ki, az ABC Kni'siczana narodni soul haszek, Büdin (ABC könyvecske a nemzeti iskoláknak hasznokra). A könyvben együtt jelent meg egy vend-magyar szótár, mely az első szlovén-magyar szótár volt.

Mivel a Bibliában és az imádságokban található kifejezésekre nem mindig létezett megfelelő szó a vend nyelvben, ezért Küzmics más rokon nyelveket is fel kellett használjon. Ezért alkotásaihoz gyakran alkalmazta a horvát mellett a szlovén irodalmi nyelvet is, de természetesen túlságosan különbözőnek találta a saját nyelvétől. Épp ezért ő is, akárcsak Küzmics István is kimondták, hogy a Tótságban, illetve Krajnában és Stájerországban élő szlávok egy és ugyanazon néphez tartoznak, tehát szlovénok mindannyian, de a tótságiaknak van saját nyelvük.

Imakönyvét és egyéb műveit Kossics József néprajzi író, költő, történész szintén felhasználta és tovább terjesztette. A 20. században Szakovics József újra elővette és átdolgozva ismét kiadta többször is. Klekl József, aki törekedett a Szlovéniával való egyesülésre az első világháború után, szintén a küzmicsi elvet követte, miszerint a murai és magyarországi szlovének nyelvhasználata nem pusztán nyelvjárás, hanem külön nyelvi norma. A Szentgotthárd környéki szlovén családok többségénél a Küzmics művek 20. századi új feldolgozásai ma is megtalálhatók, s fontos eszközök a Magyarországon élő szlovénok nyelvének és nemzettudatának megőrzésében. Ennek azonban gátat szab, hogy az emberekből, de különösen a fiatalokból vallásos meggyőződés alig van, ez tulajdonítható a korábbi egyházüldöző rendszernek, amely igyekezett az ilyet elfojtani, belesulykolni az emberekbe azt a tudatot, hogy ezek értéktelen, demagóg dolgok.

A kommunizmus felbomlásával és a rendszerváltással együtt új megvilágításba helyezhetőek a Küzmics művek. Akárcsak Küzmics István biblia-fordítása a Nouvi Zákon, úgy Miklós Szvéti evangyeliomi és Molitvena kniga c. művei egyedülálló alkotások az egész délszláv irodalomban. A vendet, mint regionális nyelvet ezen művek figyelemre méltó rangra emelték, ugyanis kevés ehhez hasonló nyelv mondhatja el magáról, hogy tudod Biblia-fordításokat produkálni.

• Krátká Summa Velikoga Katekizmussa, Sopron 1780.
• Szvéti evangyeliomi, 1780.
• Szlovenszki Silabikar, 1780.
• Pomoucs Beté'snih, Mirajoucsih, 1781.
• Kniga Molitvena, na haszek Szlovénszkegá národá, 1783.
• ABC Kni’sicza na narodni soul haszek, Büdin 1790.
• Sztárogá i nouvogá Testamentumé svéte histórie Kratke Summa, Szombathely 1796.

• Csaplovics János: Croaten und Wenden in Ungarn, Pozsony, 1829
• Ivan Zelko: K. bibliografiji Mikloša Küzmiča, 1934
• Vilko Novak: Delo in pomen Mikoša Küzmiča, Murska Sobota, 1976
• Izbor prekmurskega slovstva, Ljubljana, 1976
• Ivan Skafar: Bibliografija prekmurskih tiskov od 1715 do 1919

• KUXLSOX
• Mukics Mária: A magyarországi szlovének, Press Publica, 2003
• Jožef Smej: Szily János püspök és a "Tóthság"^{[halott link]}