Kőperény
| Kőperény (Uloža) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Lőcsei |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1280 |
| Polgármester | Pavol Abrahamovský |
| Irányítószám | 053 71 |
| Körzethívószám | 053 |
| Forgalmi rendszám | LE |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 220 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 3 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 865 m |
| Terület | 68,37 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 02′ 40″, k. h. 20° 38′ 41″Koordináták: é. sz. 49° 02′ 40″, k. h. 20° 38′ 41″ | |
| Kőperény weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kőperény témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Kőperény (1899-ig Ulozsa, szlovákul: Uloža, németül: Köpern) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Lőcsei járásában.
Fekvése
Lőcsétől 5 km-re északkeletre fekszik.
Története
A falu a 13. század közepén a lőcsei határban keletkezett, 1280-ban „Olusa” néven említik először, majd 1293-ban „Olus” néven tűnik fel. Nevét Göböl szász ispán özvegyétől vette, akinek birtoka volt. 1317-ben „Kipperserde” néven említik. Lőcse városhoz tartozott.
1544-ben a reformáció hatására az itteniek is az új hitre tértek. A Lőcse és Késmárk között kitört viszályban többször is kifosztották. 1553-ban az adóösszeírás szerint 4 és fél portája volt. 1603-ban 8, 1605-ben 7 ház állt a településen, melyet tűzvész pusztított, majd nemsokára a maradék rész is leégett. 1629-ben 5 adózó és 3 zsellérháza volt. 1660-ban a falu újra leégett. A tűzvészek miatt a lakosság nagy része elmenekült. 1667-ben 12 jobbágy és 12 zsellérház állt a községben. Katolikus plébániáját csak 1673-ban alapították újra. 1674-ben a lőcsei jezsuiták igazgatása alá került. 1700-ban a lőcsei káplán irányítása alá tartozott. A településnek már a középkorban is volt temploma, melyet 1754-ben bontottak le. 1772-ben 32 gazda, 4 házas zsellér és 3 ház nélküli zsellér élt a településen. A községi pecsét 1788-ból származik.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ULOCZA. Köpern. Tót falu Szepes Várm. földes Ura Lőcse Városa, fekszik Zavodához nem meszsze, és annak filiája; határja hegyes.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Ulósa (Kőpern), Szepes vármegyében, tót falu, Zavada fil., 403 kath. lak. F. u. Lőcse.”[3]
1864-ben 40 gazda és 18 zsellér élt a faluban. 1870-ben 68 háza, 1880-ban 83 háza és 423 lakosa volt. A trianoni diktátum előtt Szepes vármegye Lőcsei járásához tartozott.
Népessége
1910-ben 394, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 190 lakosából 188 szlovák volt.
2011-ben 193 lakosából 187 szlovák.
Nevezetességei
- A Fájdalmas Szűzanya tiszteletére szentelt, római katolikus temploma a 18. század első felében épült régebbi alapokon.
További információk
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
A Lőcsei járás települései | ||
|---|---|---|
Lőcse (Levoča) | ||
Alsórépás (Nižné Repaše) · Baldóc (Baldovce) · Beharóc (Beharovce) · Csütörtökhely (Spišský Štvrtok) · Dolyán (Doľany) · Dománfalva (Domaňovce) · Felsőrépás (Vyšné Repaše) · Felsőszalók (Vyšný Slavkov) · Garancspetróc (Granč-Petrovce) · Göbölfalva (Buglovce) · Görgő (Spišský Hrhov) · Harakóc (Harakovce) · Hidegpatak (Studenec) · Kiskerény (Kurimany) · Kolcsó (Klčov) · Korotnok (Korytné) · Kőperény (Uloža) · Lengvárt (Dlhé Stráže) · Nagyolsva (Oľšavica) · Nemessány (Nemešany) · Polyánfalu (Poľanovce) · Pongrácfalva (Pongrácovce) · Ragyóc (Ordzovany) · Szepesalmás (Jablonov) · Szepesdaróc (Dravce) · Szepesmindszent (Bijacovce) · Szepesrét (Lúčka) · Szepesszentlőrinc (Brutovce) · Szepesszentpál (Pavľany) · Szepestölgyes (Dúbrava) · Szepesváralja (Spišské Podhradie) · Tarcafő (Torysky) |  | |
