Kiskerény

Kiskerény (Kurimany)
Kiskerény címere
Kiskerény címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásLőcsei
Rang község
Első írásos említés 1298
Polgármester Anna Hricová
Irányítószám 054 01
Körzethívószám 053
Forgalmi rendszám LE
Népesség
Teljes népesség369 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség147 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság522 m
Terület2,58 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 59′ 55″, k. h. 20° 32′ 26″Koordináták: é. sz. 48° 59′ 55″, k. h. 20° 32′ 26″
Kiskerény weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiskerény témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kiskerény (1899-ig Kurimján, szlovákul: Kurimany, németül: Kirn) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Lőcsei járásában.

Fekvése

Lőcsétől 5 km-re délnyugatra, Iglótól 6 km-re északra fekszik.

Nevének eredete

Neve a latin Quirinus Sanctus (Szent Kvirin, magyarosan Kerény) névből származik. Névadója a Sabariában vértanúságot szenvedett sisciai püspök, aki ma is a falu védőszentje.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az i. e. 2500 körüli időben éltek emberek. Az első szláv település a 8. században jött létre itt.

A tatárjárást követően 1250 körül a környező településekhez hasonlóan szászokkal telepítették be. Alapítója egy Frigyes nevű comes volt. Első írásos említése 1298-ból származik „Villa Quirínia” alakban abban az oklevélben, melyben a 24 szepességi királyi település plébániáit sorolják fel. Lakóit szabadságjogokkal és kiváltságokkal ruházták fel. 1465-ben Szepes várát tartozékaival, köztük Kerénnyel együtt Szapolyai Imre szerezte meg. Ettől kezdve a település az uradalom részeként elveszítette korábbi kiváltságait és a többi adózó falu közé esett vissza. Módosabb szász polgárai Lőcsére költöztek. 1605. november 9-én Bocskai hajdúi támadták meg a falut és három ház kivételével mindent felégettek. 1619-ben és 1677-ben újból leégett a falu. 1700-ban Kiskerénynek 33, többségben szász lakosa volt. 1731-ben 52, 1752-ben 51-en lakták. Időközben erőteljes szlovák betelepülés történt a községbe. 1784-ben a népesség összeírásban 11 házban 81 lakost számláltak.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KURIMAN. Kirn. Tót falu Szepes Várm. földes Ura G. Csáky Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Haribócshoz nem meszsze, mellynek filiája, határjának 1/3 része soványas, legelője jó, más javai is vagynak.”[2]

1831-ben 124-en lakták. Lakói főként mezőgazdaságból éltek.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kurimján, (Kirn), Szepes vmegyében, tót falu, Harikócz fil. 145 kath. lak. F. u. gr. Csáky.”[3]

Az első világháborúban 37 kerényi férfi harcolt a frontokon. A trianoni diktátum előtt Szepes vármegye Lőcsei járásához tartozott.

1939-ben a katasztrofális higiéniai viszonyok miatt tífuszjárvány dúlt a községben, melynek 7 lakos esett áldozatául. A falut 1944 decemberében bekapcsolták az elektromos hálózatba. Előbb magyar, majd német egységek vonultak be a településre, amelyet 1945. január 27-én foglalt el a szovjet hadsereg. Termelőszövetkezete 1957-ben alakult.

Népessége

1870-ben 173 lakosa volt.

1910-ben 195, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 359 lakosából 356 szlovák volt.

2011-ben 379 lakosából 371 szlovák.

Nevezetességei

Szent Kvirin tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 17. században épült barokk stílusban, a korábbi gótikus templom helyén. Később többször megújították. Keresztelőmedencéje 14. századi gótikus, gótikus oltárának szobrait Lőcsei Pál mester készítette 1510 körül.

Jegyzetek

További információk

Commons:Category:Kurimany
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiskerény témájú médiaállományokat.