KGB

Ez a szócikk a szovjet állambiztonsági szervről szól. Hasonló címmel lásd még: KGB (egyértelműsítő lap).

Állambiztonsági Bizottság Комитет государственной безопасности
A KGB emblémája
Lubjanka téri főhadiszállás
Alapítva	1954
Megszűnt	1991
Típus	titkosszolgálat
Jogelőd	NKVD
Jogutód	Szövetségi Biztonsági Szolgálat Állambiztonsági Bizottság
Székhely	Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, Oroszországi SzSzK, Moszkva
Vezető	Ivan Alekszandrovics Szerov Vlagyimir Szemicsasztnij Jurij Vlagyimirovics Andropov Vitalij Fedorcsuk Alekszandr Nyikolajevics Selepin Viktor Csebrikov Vlagyimir Alekszandrovics Krjucskov Vagyim Bakatyin a Szovjetunió Állambiztonsági Bizottságának elnöke
Dolgozók száma	480 000
A Wikimédia Commons tartalmaz Állambiztonsági Bizottság Комитет государственной безопасности témájú médiaállományokat.

Az Állambiztonsági Bizottság, rövidítve KGB (oroszul: КГБ – Комитет государственной безопасности, magyar átírásban Komityet goszudarsztvennoj bezopasznosztyi) a Szovjetunió állambiztonsági feladatokat ellátó szerve volt 1954 és 1991 között. Vezetője miniszteri posztot töltött be, aki a Minisztertanácsnak felelt.

Oroszországi utódszervezetei a belbiztonsági és kémelhárítási feladatokat ellátó Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) és hírszerzéssel foglalkozó Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR).

Helye a politikai és állami rendszerben

A KGB-nek állami bizottságként a minisztériumokhoz hasonló jogállása volt, de vezetőjét nem miniszternek, hanem a Bizottság elnökének nevezték, aki a Minisztertanács tagja volt. Szervezetileg főigazgatóságokra és igazgatóságokra tagolódott. Elsősorban titkosszolgálati részlegek, valamint a határőrség és a kormányőrség tartoztak hozzá, beleértve összesen közel 300 ezer főnyi létszámú reguláris csapatokat is. A KGB szövetségi-köztársasági állami bizottság volt, ami azt jelentette, hogy a Szovjetunió valamennyi köztársaságának minisztertanácsa alá rendelve működtek hasonló szervezetek és a KGB részben ezek útján látta el feladatait.

A KGB tényleges irányítását azonban nem a Minisztertanács, hanem közvetlenül az SZKP illetve annak vezető szervei és testületei látták el. A KGB rendkívül nagy befolyással volt a Szovjetunió állampolgárainak mindennapi életére, azonban politikai befolyást elődszervezeteivel ellentétben nem szerzett a politikai vezetés felett.

Elődszervezeteinek története

A KGB elődszervezeteinek története 1917-ben kezdődött, amikor Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij vezetésével létrejött az Összoroszországi Különleges Bizottság (a „Cseka”). A szovjet állambiztonsági szervek az alábbiak szerint alakultak a KGB megalakulása előtt.

• 1917: Cseka (VCSK, Összoroszországi Különleges Bizottság) a Népbiztosok Tanácsa alatt
• 1922: GPU (Állami Politikai Igazgatóság) az NKVD (Belügyi Népbiztosság) alatt
• 1923: OGPU (Egyesített Állami Politikai Igazgatóság) a Népbiztosok Tanácsa alatt
• 1934: GUGB (Állambiztonsági Főigazgatóság) az NKVD (Belügyi Népbiztosság) részeként
• 1941 február-július, majd 1943: NKGB (Állambiztonsági Népbiztosság), kiválva az NKVD-ből
• 1946: MGB (Állambiztonsági Minisztérium), az összes népbiztosság minisztériumra átnevezése miatt
• 1953: MVD (Belügyminisztérium), újraegyesült az MGB és az MVD
• 1954: KGB (Állambiztonsági Bizottság) a Minisztertanács alatt, kiválva az MVD-ből

A külföldi hírszerzést és a katonai hírszerzést 1947-ben külön szervezetben, a Minisztertanács Információs Bizottsága néven összevonták, majd ezt 1949-ben átszervezték és a Külügyminisztérium Információs Bizottsága néven működött 1952-ig, amikor visszaintegrálták az állambiztonság szervezetébe, az MGB-be.

Felépítése

A KGB volt a Szovjetunió szövetségi hírszerzési és biztonsági hivatala, valamint a tagköztársasági szintű biztonsági hivatalok közvetlen irányítója (amikor ilyenek léteztek). A KGB tevékenységét ténylegesen a Szovjetunió Kommunista Pártja legfelsőbb vezetése irányította és felügyelte.

A KGB kollégiumának (vezető testületének) tagja az elnök, az egy-két első elnökhelyettes, a további elnökhelyettesek, illetve néhány más külön kijelölt személy volt.

A KGB főcsoportfőnökségekre és csoportfőnökségekre tagolódott. Például:

Főcsoportfőnökségek

• Első Főcsoportfőnökség – hírszerzés és külföldi műveletek
• Második Főcsoportfőnökség – belső biztonság és kémelhárítás
• Harmadik Főcsoportfőnökség – kémelhárítás a szovjet fegyveres erőkön belül
• Nyolcadik Főcsoportfőnökség – rejtjelzés/rejtjelfejtés, a kormányzati kommunikációs technika fejlesztése.
• Határőr Főcsoportfőnökség – A Szovjetunió határőrsége(wd) (1954–1991) 220 000 főt (1991 augusztus) számláló határbiztonsági erő, amely a Szovjetunió határain jelentkező csempészet és illegális mozgások ellen harcolt, szárazföldi, légi és vízi erőkkel.

Csoportfőnökségek

• • Ötödik Csoportfőnökség – gazdasági biztonság (1954–1960); az „ideológiai diverzió” elleni harc, a szovjetellenes és az „egyházi-szektás elemek” elleni küzdelem (1967–1989 augusztus 29.)
  • Hetedik Csoportfőnökség – szovjet és külföldi állampolgárok tevékenységének, mozgásának megfigyelése, követése a KGB többi részlegének megrendelésére
  • Kilencedik Csoportfőnökség – az SZKP és a szovjet kormány legfőbb vezetőinek testőrsége
  • Tizenhatodik Csoportfőnökség – elektronikus felderítés (SIGINT, ELINT), rejtjelfejtés (1973–1991)

A KGB elnökei

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Комитет государственной безопасности СССР című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Mitrohin: KGB-lexikon. A szovjet titkosszolgálat kézikönyve; ford. H. Prikler Renáta; Alexandra, Pécs, 2004

További információk

• KGB Information Center, fas.org
• A KGB, www.mult-kor.hu
• David E. Murphy–Szergej A. Kondrasov–George Bailey: A láthatatlan front. A CIA és a KGB háborúja a megosztott Berlinben; ford. Kőszeghy Miklós, Zalai Edvin; Kossuth, Bp., 1998
• Vitalij Sentalinszkij: A feltámadott szó. A KGB irodalmi archívuma; franciából ford. Szilágyi András, Vajda Lőrinc; Nagyvilág, Bp., 2000
• Christopher Andrew–Vaszilij Mitrohin: A Mitrohin-archívum. A KGB otthon és nyugaton; ford. Bruhács Kinga, M. Nagy Miklós, Szabó Mária; sajtó alá rend., jegyz., utószó Kun Miklós; Talentum, Bp., 2000
• Amy Knight: A KGB örökösei. Kémek álarc nélkül; Hamvas Intézet, Bp., 2002 (Arc és álarc)
• Földi Pál: Fejezetek a KGB titkos történetéből. "Hideg fej, forró szív, tiszta kéz."; Anno, Bp., 2003
• Rupert Butler: A sztálini terror eszközei. CSEKA, OGPU, NKVD, KGB 1917-től 1991-ig; ford. Füsti Molnár Zsuzsa; Gabo, Bp., 2008
• Horváth Miklós–Olekszandr Pahirya: Kényszerkirándulás a Szovjetunióba, Magyar deportáltak a KGB fogságában – 1956; ford. Fedinec Csilla; Argumentum, Bp., 2012
• Bernard Lecomte: KGB. A szovjet titkosszolgálatok története; ford. Barabás József; Corvina, Bp., 2022
• Catherine Belton: Putyin emberei. Hogyan szerezte vissza a KGB Oroszországot, és gyűrte maga alá a Nyugatot; ford. Bujdosó István; Libri, Bp., 2022

Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!