Mágneses indukció

A mágneses indukció vagy idegen nyelveken mágneses fluxussűrűség a mágneses tér erősségére jellemző vektormennyiség. (Lásd még: a mágneses térerősség)

Jele: B, mértékegysége: tesla.

ahol:

A = amper
C = coulomb
kg = kilogramm
m = méter
N = newton
s = másodperc
H = henry
V = volt
J = joule
Wb = weber

A mágneses indukció vektorát a vektorpotenciál rotációjaként számolhatjuk ki.

Nem tévesztendő össze az elektromágneses indukció jelenségének egyik fajtájával, a nyugalmi indukcióval, amelyet szintén szoktak ezen a néven emlegetni. Ugyancsak nem tévesztendő össze a mágneses tér és az elektromos áram kapcsolatát jellemző vektormennyiséggel, a mágneses térerősséggel.[1][2]

Áramjárta vezető körüli mágneses tér erőssége

A vezetőben folyó áram által gerjesztett mágneses erőteret indukciós vonalak szemléltetik, amelyeknek bármely pontjában az érintő megadja az indukcióvektor irányát, a sűrűségük pedig az indukció nagyságát.

Az indukcióvonalak iránya az úgynevezett jobbkéz-szabály segítségével állapítható meg: a jobb kéz behajlított ujjai mutatják meg az irányt, ha a kinyújtott hüvelykujj az áram irányába mutat. A vezetőre merőlegesen folyó áram irányának jelölése: a befelé folyó áramot + jellel, a kifelé folyót pedig ponttal jelölik.

A végtelen hosszú, egyenes vezető körül a mágneses indukció nagysága egyenesen arányos a vezetőben folyó áram erősségével (I), és fordítottan arányos a vezetőtől mért távolsággal (R):

A μ0 a légüres tér (és nagyjából a levegő) mágneses permeabilitása:

Bármely körvezető (egymenetes tekercs) középpontjában az indukció:

ahol R a kör sugara.

Jegyzetek

  1. Fizikai kislexikon 442–443. o., mágneses indukció
  2. Fizikai kislexikon 447.o., mágneses térerősség

Források

  • Fizikai kislexikon: Fizikai Kislexikon. Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 963 10 1695 1 (1977) 
  • Dr. Szalay Béla, Fizika, hatodik, átdolgozott kiadás, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, ISBN 963-10-2661-2

További információk