Nagyhársas

Nagyhársas (Veľký Lipník)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásÓlublói
Rang község
Első írásos említés 1338
Polgármester Peter Labant
Irányítószám 065 33
Körzethívószám 052
Forgalmi rendszám SL
Népesség
Teljes népesség914 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség36 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság569 m
Terület27,51 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 49° 22′ 30″, k. h. 20° 29′ 50″Koordináták: é. sz. 49° 22′ 30″, k. h. 20° 29′ 50″
Nagyhársas weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyhársas témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagyhársas (1899-ig Nagy-Lipnik, szlovákul: Veľký Lipník) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában.

Fekvése

Ólublótól közúton 16 km-re északnyugatra, a lengyel határ mellett, a Szepesi-Magura legfestőibb völgyében, a Kamienka-völgyben fekszik.

Története

A 13. század második felében, a tatárjárást követően a soltész telepítés idején keletkezett. A települést 1314-ben Károly Róbert király adománylevelében említik először, amikor a birtokot a Görgey családnak adja.

1314-ben „Lypnice”, 1330-ban „Lupnyk”, 1338-ban „Fel Lwpnyk” néven említik. 1567-ben a vlach jog alapján Halicsból betelepített ruszinokkal növekedett lakossága. 1598-ban 17 háza volt. A 17. században a Mattyasovszky család zálogbirtoka, majd a Palocsay-Horváth család volt a birtokosa. A 18. században a szepesi káptalan birtoka. 1787-re 142-re nőtt házainak száma.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „LIPNIK. Orosz falu Szepes Várm. földes Ura Szent Iványi, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és ó hitűek, fekszik Harihóczhoz nem meszsze, és annak filiája, határja ollyan mint Harihóczé.”[2]

Házainak száma 1822-re 199-re növekedett. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, pásztorkodással foglalkoztak. A pásztor hagyományokat jeleníti meg a község címere is, mely juhot ábrázol. A 19. századtól kézművességgel is kezdtek foglalkozni, különösen a szőnyeg, vászon és ruhaszövés, valamint a vándordrótosság terjedt el a nép körében. A községben fűrésztelep és mészégető is üzemelt. 1831-ben kolerajárvány pusztított a községben.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Lipnik, orosz falu, Szepes vármegyében, Haligoczhoz 1 1/2 órányira keletre: 91 római, 1220 görög kath., 8 evang., 27 zsidó lak., kik gyolcsot szőnek, s avval kereskednek. Van g. kath. anyatemplom, és savanyuvíz-forrása. F. u. b. Palocsay Horváth.”[3]

A század végétől lakói közül sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. A trianoni diktátum előtt Szepes vármegye Szepesófalui járásához tartozott.

1945 után néhány család Ukrajnába települt át.

Népessége

1910-ben 845, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2001-ben 1010 lakosából 913 szlovák és 73 ruszin volt.

2011-ben 984 lakosából 828 szlovák és 134 ruszin.

Nevezetességei

Jegyzetek

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  

További információk