Poprádremete

Ez a szócikk a szlovákiai településről szól. Hasonló címmel lásd még: Remete (egyértelműsítő lap).
Ez a szócikk a szlovákiai településről szól. Hasonló címmel lásd még: Mníšek (egyértelműsítő lap).
Poprádremete (Mníšek nad Popradom)
Poprádremete címere
Poprádremete címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásÓlublói
Rang község
Első írásos említés 1323
Polgármester Peter Žemba
Irányítószám 065 22
Körzethívószám 052
Forgalmi rendszám SL
Népesség
Teljes népesség611 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség37 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság439 m
Terület17,79 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 49° 24′ 48″, k. h. 20° 42′ 53″Koordináták: é. sz. 49° 24′ 48″, k. h. 20° 42′ 53″
Poprádremete weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Poprádremete témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Poprádremete (1899-ig Mnisek, szlovákul: Mníšek nad Popradom, németül: Remz, korábban Einsiedl) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában. Közúti határátkelőhely Nowy Sącz felé.

Fekvése

Ólublótól 15 km-re északra, a lengyel határ mellett, a Poprád bal partján fekszik. Pilhót csatolták hozzá. További településrészei: Brestovky, Kače, Medzibrodje, Pilhovcík, Skalná és Zľabina.

Története

A település a 14. század elején keletkezett, 1323-ban „Heremitoris” néven említik először. 1364-ben „Heremita” néven bukkan fel. Az ólublói uradalom része volt. 1412 és 1772 között a 13 szepesi várossal együtt zálogként Lengyelország része volt. 1412-ben egy útmenti kocsma volt a településen. A 16. század első felében a vlach jog alapján ruszin pásztornépekkel telepítették be.

A 19. század közepén területén nagyolvasztó épült. A vasművet az 1840-es években Karol Heyssl vásárolta meg. Lakói főként erdei munkákkal foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Mnissek, pusztai tót és német falu, Szepes vmegyében, épen a határszélen, ugy hogy a helységbőli kilépés, belépés Gallicziába, a sandeczi országutban, saját postahivatallal (1843 óta) postaváltással Lublyó és Sandecz közt. Lakik itt: 70 r. kath., van két urasági épület, harminczad, korcsma, paplak. Templomát az itt folyó Poprád 1813-ki nagy árviz alkalmával aláásván, szétdűlt s most is romokban hever, és csak az oskola használtatik isteni szolgálatra. Urbériség itt nincs; a föld felette sovány, köves, hegyes, csupán zabot és burgonyát terem. Birja a Hellner család. 1847-ben készittetett a sandeczi roppant út, melly Lublyón, Granasztón, Pilkón, Mnisseken által 4 mfd. távolságra, mindig hegyoldalban visz. Ezelőtt csak két hegyfal közt levő patak melletti járatlan köves uton volt a közlekedés Szepes vmegye és Galliczia közt, melly pedig most is igen élénk.”[2]

A vasmű 1867-ig üzemelt. 1876-tól üveggyár, később fűrésztelep működött a községben. A trianoni diktátum előtt Szepes vármegye Ólublói járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 449, többségben ruszin lakosa volt, jelentős szlovák kisebbséggel.

2001-ben 702 lakosából 669 szlovák volt.

2011-ben 662 lakosából 645 fő szlovák.

Nevezetességei

  • A Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus temploma az 1780-as években épült. A háromhajós, késő román stílusú, klasszicista részletekkel épült templomot 1872-ben újították meg.

Jegyzetek

Külső hivatkozások