Nagysármás

	Nagysármás (Sărmașu, Sarmen)
	; Nagysármás címere
	; Nagysármás címere
	Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Maros
Rang	város
Községközpont	Sărmașu
Beosztott falvak	Lista Báld; Bánffytanya (Maros megye); Csehtelke; Kissármás; Lárga; Marocháza; Titiána;
Polgármester	Ioan Mocean (Szociálliberális Unió), 2012
Irányítószám	547515
Körzethívószám	0x65
SIRUTA-kód	119242
	Népesség
Népesség	3546 fő (2011. okt. 31.) +/-
Magyar lakosság	1097 (18%, 2021)
Község népessége	6186 fő (2021. dec. 1.)
	Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
	Elhelyezkedése
	<img src="https://maps.wikimedia.org/img/osm-intl,5,45.95,25,250x200.png?lang=hu" width="250" height="200" decoding="async" srcset="https://maps.wikimedia.org/img/osm-intl,5,45.95,25,250x200@2x.png?lang=hu 2x" alt="Térkép">
	é. sz. 46° 45′ 13″, k. h. 24° 10′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 45′ 13″, k. h. 24° 10′ 00″
	Nagysármás weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Nagysármás témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Nagysármás (románul Sărmașu, németül Sarmen) város Romániában, Erdélyben, Maros megyében, a Mezőségen.

Fekvése

Marosvásárhelytől 47 km-re Észak-Nyugatra, Kolozsvártól 59 km-re Keletre, a Mezőségi-patak bal partján fekszik.

Nevének eredete

A sárma 'kígyóvirág' (más neveken zöldcsík vagy vigaszvirág) szó képzős alakja. Első említése 1311-ből való (Sarmas). Később Saramas (1329), Osarmas (1402), Sarmas hungaricalis (1438), Magyar Sarmas (1467).

Története

1703-ban éves vásár tartására nyert szabadalmat.^[5] A helyi románság körében 1798-ban hajtották végre a vallási uniót.^[6] 1839-ben román lakosságú falu volt a Teleki család birtokában.

1849 tavaszán a helyi Vasile Obreját és Ioan Călățelt lázítás és gyilkosság vádjával Kolozsvárt halálra ítélték.

1894–1895-ben a magyar kormány a Teleki családtól megvásárolt, 3910 holdas birtokra 127 református magyar telepes családot költöztetett Veszprém vármegyéből, főként Adásztevelről, Balatonkeneséről, Rédéről, Nyárádról, Adorjánházáról, Tapolcafőről, Tótvázsonyból, Nagypiritről, Nemesvámosról és Kupról. Mivel közülük sokan otthagyták a telkeiket és visszaköltöztek falujukba, később engedélyezték, hogy az üres telepesföldeket a környező megyékből érkező magyarok foglalják el. 1910-re a telepes családoknak már csak 36%-a volt dunántúli származású, a többség az erdélyi megyékből, főként a mezőségi Marosszék falvaiból érkezett.

1901-ben Kolozs vármegye egyik járásának a székhelyévé nevezték ki. 1904-ben gyógyszertár nyílt benne.^[7]

Környékét nevezték a „Göring-hasnak”, amelyet az 1940-es második bécsi döntésnél döntőbíráskodó náci Németország a fontos kissármási földgázlelőhely miatt hagyott Románia birtokában.^[8] Miután a betörő magyar hadsereg 1944. szeptember 5-én ideiglenesen elfoglalta a települést és a magyar tábori csendőrség összegyűjtötte Nagy- és Kissármás 126 zsidó lakosát, szeptember 16. éjjelén, a magyar honvédség Pusztakamarás határában legyilkolta őket. A cselekedetükre felsőbb utasítás nem volt, a helyi magyarokkal együtt az üresen maradt zsidó házakat kifosztották.^[9]^[10]

1952 és 1960 között rajonközpont volt. 1999-ben Ilie Bucur ortodox lelkész, egyben a Nagy-Románia Párt helyi elnöke engedély nélkül itt állította föl Ion Antonescu eredetileg Marosvásárhelyre szánt mellszobrát. Amikor 2002-ben, Eckstein-Kovács Péter interpellációja nyomán elrendelték a szobor eltávolítását, a pópa a műemléki védelem alatt álló ortodox fatemplom tornácára helyezte át azt. A szobrot még ugyanazon év során ellopták.

2003-ban városi rangot kapott.^[11]

Lakossága

1850-ben 745 főből 645 volt román, 59 cigány és 39 magyar nemzetiségű; 704 görögkatolikus, 35 római katolikus és 6 református vallású.
1910-ben 2101 lakosából 1326 volt magyar és 762 román anyanyelvű; 1147 református, 765 görögkatolikus, 115 római katolikus, 51 zsidó és 18 evangélikus vallású.
2002-ben 3877 lakosából 1988 volt román, 1539 magyar és 343 cigány nemzetiségű; 2175 ortodox, 1159 református, 403 adventista, 64 görögkatolikus és 27 római katolikus vallású.

2011-ben 3546 lakosából 1764 volt román, 1285 magyar és 383 cigány anyanyelvű. A beosztott falvakkal a teljes népesség 6942 fő.^[12]

Látnivalók

Az ortodox fatemplom a 19. században épült.
A református templom neogótikus stílusú, 1901–1902-ben épült, Czigler Győző terve alapján.

Híres emberek

Teleki Sándor (1821–1892) a koltói birtokos, Petőfi barátja, Sármáson töltötte gyerekkorának nyarait. Édesapjának, Teleki Jánosnak, itt Erdély-szerte híres mintagazdasága volt.
Itt született 1901-ben Liviu Rusu esztéta, pszichológus, kutató és irodalomkritikus, aki Kolozsváron halt meg 1985-ben.
Itt született 1904-ben Csőgör Lajos magyar fogorvos, a Magyar Népi Szövetség egyik vezetője, a Bolyai Tudományegyetem rektora, orvosi író és közíró, aki 2003-ban halt meg Budapesten.
Itt élt és szolgált Hermán János református lelkész, „a Mezőség apostola”.
Itt született 1930-ban Szűcs Olga erdélyi magyar újságíró, szerkesztő, fordító.
Itt született 1947-ben Ion Mircea költő és író, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen 1968-ban alakult „Echinox” egyetemi kulturális folyóirat egyik alapító tagja.

Gazdasága

Földgázkitermelés, bútorgyártás, téglagyártás.

Jegyzetek

↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
↑ 2021-es romániai népszámlálás
↑ Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
↑ Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900
↑ 'Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici saecularis et regularis incliti Regni Hungariae Partiumque eidem adnexarum nec non Magni Principatus Transilvaniae … pro anno 1842/3 redactus. Budae. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 30.)
↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 47. o.
↑ Vetési László: Nekem mindig az árnyékos oldal jutott. Nagy Ödön, a szórványtitkár. In V. L.: Ne csüggedj el, kicsiny sereg! Kolozsvár, 2002
↑ Magyar tömeggyilkosság egyenruhában (Telex, 2022. április 12.)
↑ Kovács Szabolcs: A nagysármási zsidók meggyilkolása (1944. szeptember 16–17.). Magyarok, románok és zsidók a magyar katonai megszállás időszakában (Clio Intézet, Budapest, 2021; Clio kötetek 4.)
↑ LEGE nr.382 din 30 septembrie 2003 pentru declararea ca oraş a comunei Sărmaşu, judeţul Mureş. Monitorul Oficial, 696. sz. (2003. október 6.)
↑ Distribuția vorbitorilor de limba maghiară - județul Mureș (angol nyelven). INSTITUTUL PENTRU STUDIEREA PROBLEMELOR MINORITĂŢILOR NAŢIONALE. [2017. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 2.)

Források

Lovas Sándor: A legujabb állami telepitések Magyarországon. Bp., 1908
Hermán János: Magyar hatás a nagysármási románság életében. Ethnographia, 1944
Soós László: A nagysármási telepítés megszervezése (1893–1901). Agrártörténeti Szemle, 1987, 3–4. sz.
Hermán János: Szórványban. In Nagy Ödön – Hermán János – Nyitrai Mózes: Palástban. Marosvásárhely, 2001

További információk

A városi önkormányzat honlapja (románul)
Kovács Szabolcs. A nagysármási zsidók meggyilkolása (1944. szeptember 16–17.) – Magyarok, románok és zsidók a magyar katonai megszállás időszakában (pdf), Clio Kötetek 4. (magyar nyelven), Budapest: Clio Intézet. ISBN 978-615-6231-02-4 (2021). Hozzáférés ideje: 2022. január 14.
Nagysármási zsidók – egy közösség kiirtása, transindex (magyar)
Balázs Lajos: Nagysármási gyülekezeti krónika. In Vetési László (szerk.): A Mezőség apostola: Emlékkötet Hermán János nagysármási református lelkészről és mezőségi szórványmissziós szolgálatáról. Kolozsvár: Polis, 2022, 120–139. o.
Teleki Sándor: Emlékezzünk a régiekről. Bukarest: Kriterion, 1973

Szamosújvár (36 km)	Bethlen (47 km)	Beszterce (49 km)
Kolozsvár (44 km)	Nagysármás	Szászrégen (42 km)
Aranyosgyéres (32 km)	Marosludas (30 km)	Marosvásárhely (38 km)

Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS

[9acf9c848482bb2e5efc03856417a87e6828bb45-2] 2021-es romániai népszámlálás

[71f49f2463186898cc435ca9ae00ce2f57ab1cdc-3] Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

[4] 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)

[5] Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900

[6] 'Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici saecularis et regularis incliti Regni Hungariae Partiumque eidem adnexarum nec non Magni Principatus Transilvaniae … pro anno 1842/3 redactus. Budae. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. március 30.)

[7] Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 47. o.

[8] Vetési László: Nekem mindig az árnyékos oldal jutott. Nagy Ödön, a szórványtitkár. In V. L.: Ne csüggedj el, kicsiny sereg! Kolozsvár, 2002

[9] Magyar tömeggyilkosság egyenruhában (Telex, 2022. április 12.)

[10] Kovács Szabolcs: A nagysármási zsidók meggyilkolása (1944. szeptember 16–17.). Magyarok, románok és zsidók a magyar katonai megszállás időszakában (Clio Intézet, Budapest, 2021; Clio kötetek 4.)

[11] LEGE nr.382 din 30 septembrie 2003 pentru declararea ca oraş a comunei Sărmaşu, judeţul Mureş. Monitorul Oficial, 696. sz. (2003. október 6.)

[12] Distribuția vorbitorilor de limba maghiară - județul Mureș (angol nyelven). INSTITUTUL PENTRU STUDIEREA PROBLEMELOR MINORITĂŢILOR NAŢIONALE. [2017. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 2.)

[1]

[3]

[4]

[2]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]