Padkóc
| Padkóc (Podkonice) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Besztercebányai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1340 |
| Polgármester | Michal Vráb |
| Irányítószám | 976 41 |
| Körzethívószám | 038 |
| Forgalmi rendszám | BB |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 914 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 30 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 508 m |
| Terület | 28,48 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 48′, k. h. 19° 15′Koordináták: é. sz. 48° 48′, k. h. 19° 15′ | |
| Padkóc weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Padkóc témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Padkóc (1886-ig Podkonicz, szlovákul: Podkonice) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Besztercebányai járásban.
Fekvése
Besztercebányától 15 km-re északkeletre fekszik.
Története
A falu közelében már a római korban, az 1-4. század közötti időben település állt, melynek maradványait 1934-ben tárták fel. A feltárás során 2. századi pénzérméket is találtak, melyek közül a legrégibb Traianus császár 114 és 117 között kibocsátott ezüstdénárja.
Padkóc települést Károly Róbert 1340-ben kiadott oklevelében „possessio Connyce” néven említik először, azonban valószínűleg már sokkal korábban is létezett. Zólyomlipcse várának tartozéka volt, lakói királyi szolgálónépek voltak. 1356-tól az írott források már „Podkonic” néven említik, ugyanis lakói eddig ismeretlen okból átköltöztek arra a helyre, ahol a település ma is áll. Temploma a 14. század második felében épült gótikus stílusban. Az egyhajós templomot sokszögű szentély zárta, körülötte temető volt. A templomot csak 1657-ben, a canonica vizitáció során említik először. A falu lakói mezőgazdasággal, állattartással, a 18. századtól csipkeveréssel foglalkoztak. Plébániáját 1787-ben alapították, addig Zólyomlipcse filiája volt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „PODKONICZ. Tót falu Zólyom Vármegyében, földes Ura a’ Liptsei Bányászi Kamara, földgye közép termékenységű, fája van, piatzozása Zólyomban, egy mértföldnyire; legelője szoros, és a’ záporok alkalmatlaníttyák, második osztálybéli.”[2]
Histora domusát 1803-óta vezetik. Lakosai közül sokan dolgoztak a mosódi fűrésztelepen és a póniki vasgyárban, ezenkívül napszámos munkákkal, favágással és fuvarozással is foglalkoztak. 1828-ban 123 házában 979 lakos élt.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Podkonicz, tót falu, Zólyom vmegyében, Lipcsétől északra 1 órányira: 972 kath., 7 evang. lak. Kath. paroch. templom. Sovány föld. Nagy erdő. F. u. a kamara. Ut. p. Beszterczebánya.”[3]
A trianoni diktátumig területe Zólyom vármegye Besztercebányai járásához tartozott.
Környékén 1944-45-ben élénk partizán tevékenység folyt.
Népessége
1910-ben 943, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 878 lakosából 864 szlovák volt.
2011-ben 862 lakosából 829 szlovák.
Nevezetességei
- Római katolikus temploma a 14. század második felében épült, eredetileg gótikus stílusú volt. 1813 és 1819 között bővítették és átépítették, ennek során új északi hajót és a nyugati oldalon új tornyot építettek hozzá. 1894-ben új kórus épült, ekkor kapta orgonáját is. Utoljára 1983-ban újították meg.
- A falunak saját színjátszócsoportja van, néptánccsoportja 1999-ben alakult.
Híres emberek
- A településen 1912-ben Bartók Béla is járt fonográfjával népzenét gyűjteni.
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
Források
- Mária Novotná – Martin Kvietok 2018: Ein Bronzedepot aus Podkonice, Bez. Banská Bystrica. Slovenská archeológia LXVI/1
Külső hivatkozások
A Besztercebányai járás települései | ||
|---|---|---|
| ||
|  | |
