Hasonló a [tʃ] posztalveoláris, zöngétlen affrikátához (vö. magyar csak), de ez zárhang, nem affrikáta, és a [tʃ]-nél hátrébb, a [k]-nál (vö. magyar kár) viszont előrébb képződik. Minthogy nem olyan könnyű úgy megérinteni a nyelvvel a kemény szájpadlást, hogy közben a fogmeder hátsó részét nem érinti, a [c] általánosságban ritkább a [tʃ]-nél.[1]
A <c> mint fonetikai jel gyakran jelöli a [tʃ]-t vagy más hasonló affrikátákat például az ind nyelvekben. Ez olyankor fogadható el, ha a képzéshelyet szükséges megadni, de a zárhang és az affrikáta közötti különbség nem kontrasztív, ezáltal másodlagos.
Jellemzői
A palatális, zöngétlen zárhang jellemzői:
Képzésmódja zárhang (explozíva), ami annyit tesz, hogy létrehozásakor elzáródik a toldalékcsőben haladó légáramlat, majd ez a zár (a nazálisok kivételével) hirtelen feloldódik (felpattan).
Zöngésségi típusa zöngétlen, így a hangszalag rezgése nélkül képződik.
Orális mássalhangzó, azaz a levegő a szájon át tudja elhagyni a beszédképző szerveket.
Centrális mássalhangzó, tehát a légáram a nyelv közepénél halad át, nem pedig a szélénél.
Légáram-mechanizmusa pulmonikus egresszív, vagyis a levegőt pusztán a tüdővel és a rekeszizommal kilélegezve képezhető, akárcsak a legtöbb más beszédhang.
hallgat
hang
