Stabandža
| Stabandža | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Bosznia-hercegovinai Föderáció |
| Kanton | Una-Szanai |
| Község | Velika Kladuša |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 37 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 911 fő[1] |
| Népsűrűség | 24,6 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 14,3 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 07′ 18″, k. h. 16° 03′ 40″45.121700°N 16.061100°EKoordináták: é. sz. 45° 07′ 18″, k. h. 16° 03′ 40″45.121700°N 16.061100°E | |
Stabandža falu Bosznia-Hercegovinában, a Bosznia-hercegovinai Föderáció Una-Szanai kantonjában. Közigazgatásilag Velika Kladušához tartozik.
Fekvése
Bosznia-Hercegovina északnyugati részén, Bihácstól légvonalban 36, közúton 55 km-re északra, Velika Kladušától légvonalban 21, közúton 32 km-re kelet-délkeletre levő dombos, erdős vidéken, az azonos nevű patak völgyében és a környező dombokon fekszik. Bužimska Krajina és Banija határa mentén két folyóvölgy található, a Stabanža, amely Radoča alatt ered, és a felső szakaszon a Skakavac nevet viseli, és a Crkvina, amely Grljevac alatt ered, és amelyet a banijai Previja-hegység kis patakjai erősítenek. Stabanža település patakokkal és patakok völgyeivel határos meredek lejtőkön fekszik. Crkvina nevű része a Crkvina völgyében, míg Ravnici a Radoča alatt található. Stabanža maga többnyire a Stabanža völgyében található, Drenovac pedig Varoška Rijekáig húzódik. Főbb vízforrásai a Medvednjak, a Kobilać, a Bućevac, a Jasika és a Bjelovački Potok. A település szeres szerkezetű, több házcsoportból áll.[3]
Népessége
| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[4] |
Népesség 2013[4] |
|---|---|---|
| Szerb | 101 | 1 |
| Bosnyák | 832 | 814 |
| Horvát | 2 | 4 |
| Jugoszláv | 0 | 0 |
| Egyéb | 6 | 92 |
| Összesen | 941 | 911 |
Története
A területén található épületmaradványok alapján a település már a középkorban is lakott volt. A neve „Ztabancha” [5] alakban található a török uralom előtti időkből származó forrásokban.[3] A Crkvina-patak feletti domboldalban egy 12x9 méter nagyságú épület alapfalai találhatók, melyet a neves horvát történész, Radoslav Lopašić az 1334-es és 1501-es tizedjegyzékekben említett stabandžai Szent Márton templom maradványaival azonosított.[6] A település lakossága az 1788 és 1792 közötti osztrák-orosz-török háború idején Banijába menekült és csak a háborút lezáró szvisztovói béke után települt vissza. Az egykori muszlim tulajdonosokra emlékeztetnek a Topalović Njiva, a Hamić Brezik, a Mehnić Šib, a Mahnić Uvala és az Ičanović Glavica helynevek.[3]
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál Velika Kladuša község részeként a Bosznia-hercegovinai Föderáció területéhez került.
Oktatás
A településen a Crvarevaci Általános Iskola területi iskolája működik.
Nevezetességei
Késő középkori templomának maradványai.[6]
Jegyzetek
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=11118
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=11118
- ↑ a b c Poreklo prezimena, selo Stabandža (Velika Kladuša). poreklo.rs . (Hozzáférés: 2025. február 4.)
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Velika Kladuša (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. január 14.)
- ↑ Dr. Franjo Rački: "Popis župa zagrebačke biskupije" Starine knj. 4. 203. o.
- ↑ a b Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2024. január 26.)
További információk
