T–62

T–62
T–62A típusú harckocsi
Fejlesztő ország	Szovjetunió
Gyártó	Uralvagonzavod
Gyártási darabszám	22 700
Általános tulajdonságok
Személyzet	4 fő
Hosszúság	9,34 m
Szélesség	3,30 m
Magasság	2,40 m
Tömeg	39,9 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	30–242 mm
Elsődleges fegyverzet	U–5TSZ 115 mm sima csövű harckocsiágyú
Másodlagos fegyverzet	1 db 7,62 mm-es PKT géppuska, 1 db 12,7 mm-es DSKM légvédelmi géppuska
Műszaki adatok
Motor	V–55–5 V12-es hengerelrendezésű, folyadékhűtéses dízelmotor
Teljesítmény	432 kW (580 LE)
Felfüggesztés	Torziós rugó
Sebesség	60 km/h
Fajlagos teljesítmény	14,5 LE/t
Hatótávolság	650 km
A Wikimédia Commons tartalmaz T–62 témájú médiaállományokat.

A T–62 az 1950-es évek végén a T–54-es közepes harckocsi leváltására kifejlesztett szovjet tank. Sorozatgyártása 1961 és 1975 között folyt. A Szovjetunión kívül Csehszlovákiában és Észak-Koreában is gyártották.

Története

A harckocsi fejlesztése 1957-ben kezdődött meg Leonyid Karcev szovjet mérnök vezetésével. Az új harckocsi a T–54-es változaton alapult. Követte annak alapvető elrendezését, illetve ugyanazt a motort és erőátviteli egységet építették be mint elődjénél. A prototípus 1959-ben készült el. 1960–1961-ben folytak a harckocsi próbái, ezt követően, 1961. augusztus 12-én döntöttek a rendszeresítéséről a Szovjet Hadseregben. A T-62-es harckocsi egy szokatlan, integrált hüvelykivető rendszerrel is rendelkezett: az ágyú hátrasiklása kivetette az üres hüvelyt a torony hátsó részén levő csapóajtón. Ez a módszer helyet takarított meg, de csökkentette a tűzgyorsaságot. A típus képes volt mélyvízi átkelésre is, rendelkezett toronyszellőztető rendszerrel, ABV-atom, biológiai és vegyi védelemmel is ellátták. Ködgránátvetőkkel nem rendelkezett, ehelyett a kipufogógázba fecskendezett gázolaj segítségével bármikor füstfüggönyt volt képes létrehozni. Sorozatgyártását 1961-ben kezdték el, majd mintegy 20 000 példány megépítését követően, 1975-ben fejezték be. Az 1970-es évek elejétől kezdték el exportálni, főként a Közel-Kelet szovjetbarát országaiba.

A T-62 harckocsi a T-54/55-os sorozat továbbfejlesztése volt, de a típus magas gyártási költsége miatt nem sikerült felváltani vele elődeit, sőt a korábbi változatok előállítása még a T-62 gyártásának leállítását követően is folytatódott. Sikertelenségének az oka, hogy a T-55-höz képest bár a jármű tűzereje alig növekedett (mire rendszeresítették már a 100mm-es lövegekhez is készült űrméret alatti lőszer és fejlett üreges töltet) és a védettsége érdemileg nem javult, a mozgékonyság kismértékű romlása mellett a jármű ára kétszerese volt az elődjének. A U-5TSz löveg tűzgyorsasága kisebb volt, pontossága oldalszélben rosszabb volt, ráadásul a páncéltörő képessége nem haladta meg érdemben a D-10T előd képességeit. Első harci alkalmazása az arab-izraeli háborúban történt, ahol a T-55-tel azonos képességeket mutatott.^[1]

A T-62 leváltását célzó, a T-72 kifejlesztéséhez vezető program szintén Leonyid Karcev vezetésével indult meg, míg a nehéz harckocsik (T-10) kiváltására szolgáló fejlettebb, a T-64-et eredményező programot Alexander Morozov kapta meg. Oroszországban 2013-ban vonták ki véglegesen a hadrendből a T-62 harckocsikat, de számos 3. világbeli hadsereg alkalmazza még.^[1]

Jegyzetek

Források

• Philip Trewhitt. Páncélozott Harcjárművek. GABO könyvkiadó (2000. március 13.)  ISBN 963-8009-99-3

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz T–62 témájú médiaállományokat.