Tapolymogyorós

Tapolymogyorós (Skrabské)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásVarannói
Rang község
Első írásos említés 1321
Polgármester Ján Mičko
Irányítószám 094 33
Körzethívószám 057
Forgalmi rendszám VT
Népesség
Teljes népesség775 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség72 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság160 m
Terület11,03 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 49° 00′ 26″, k. h. 21° 34′ 40″Koordináták: é. sz. 49° 00′ 26″, k. h. 21° 34′ 40″
Tapolymogyorós weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Tapolymogyorós (1899-ig Mogyoróska, szlovákul: Skrabské) község Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Varannói járásban.

Fekvése

Varannótól 17 km-re északnyugatra, a Tapoly bal partján fekszik.

Története

Területén már a kőkorszakban is éltek emberek, ezt bizonyítja az itt talált kőbalta is.

A falut 1321-ben említik először, a 14. században a csicsvai váruradalom része. Határában feküdt Mogyorós egykori vára, melyet 1447-től említenek Rozgonyi János birtokaként. A vár a 15. század közepén épült és a 16. század végéig az uradalom központja volt. Ezután a központ szerepét az itt épített kastély vette át, amely azonban a 17. században olyan állapotba került, hogy nem újították meg és helyére új uradalmi épületek épültek. A falunak malma is volt, ahova a környező falvak népe is járt gabonát őrletni. 1623-ban 12 portát számoltak a faluban. A 17. század végén említik először az itteni kőbányát is. A 17. század végének és a 18. század elejének kuruc háborúi és járványai a lakosság csökkenéséhez és elszegényedéséhez vezettek. Pótlásukra a 18. században szlovák, ruszin és magyar lakosságot telepítettek be. A 18. századtól a lakosság számarányában a cigányok száma is megnövekedett. Első említésük 1771-ben itt történik a vármegye területén, amikor még csak egy cigány család élt a településen.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Mogyoróska Szkrepszke, tót f., Zemplén vmegyében, Hanusfalvához 1, Eperjes ut. p. 2 1/2 mfdnyire, hegyek tövében, a Tapoly vize mellett. Határa 2000 hold, mellyből 9 3/8 telek után urbériség 260 hold szántó, csekély rétje helyett ismér szántóföld 100 hold, majorsági föld 460 hold, a többi erdő és cserjés hely. Földjének 1/3 a Tapoly mentiben jó, de 2/3 dombokon levén, sovány. Lakja 230 rom., 90 görög kath., 45 evang., 20 zsidó. Tapoly vizén kivül egy patak a falut iszapolja, s kövekkel behordja. Volt hajdan a faluban a hegy tövében egy vár, mellynek most már csak alapkövei látszanak; a nagy pincze hajdan a várhoz tartozott, s a vár helyén most az uraságnak van egy nagyobbszerű főzőháza, igen tágas és szép gyümölcsös kerttel. Van itt rom. kath. anyatemplom, és a Tapoly vizén 4 kerekű malom. F. u. Szinnyei Merse László, de zsidók haszonbérlik.”[2]

1856-ban Benczúr József cementgyárat épített ide, amely nemsokára már minőségi portland cementet gyártott, ezért 1868-ban aranyéremmel tüntették ki.

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Tapolymogyorós, azelőtt Mogyoróska. Sáros vármegye határán fekvő tót kisközség, 72 házzal és 410, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Saját postája van, távírója és vasúti állomása Varannó. A Rozgonyiak ősi birtoka, kiket már 1363-ban itt találunk s kiknek várkastélya már a XV. században szerepel. 1519-ben a várat Báthory István nádor kapja adományban II. Lajos királytól. Ez időben Monyorós néven találjuk említve, a hozzá tartozó falut pedig Monyorósfalunak. Még az 1598-iki összeíráskor is Báthory István volt az ura. 1647-ben III. Ferdinánd Rákóczy Györgynek és nejének, Lorántffy Zsuzsánnának adományozza, de azután a Drugethek lesznek az urai. 1658-ban gróf Draskovich Miklós és neje, Drugeth Borbála a maguk részét Károlyi Ádámnak és nejének Thököly Máriának zálogosítják el. A Drugetheket a Csáky grófok, azután a Szinnyey, majd a Benczúr családok követték. Most a magyar jelzálog hitelbanknak van itt nagyobb birtoka; övé az a régi úrilak is, mely azelőtt a Benczúr Józsefé volt. A Benczúr testvéreknek itt czementgyáruk van. 1663-ban a pestis látogatta meg a községet, 1886-ban pedig a Tapoly áradása okozott a lakosoknak sok kárt. Katholikus temploma a XVIII. század közepe táján épült.”[3]

1914 júliusában sok helybeli férfinak kellett bevonulnia, akik az orosz és olasz frontokra kerültek. A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Varannói járásához tartozott.

A faluba 1955-ben vezették be az elektromos áramot, 1959-ben pedig autóbusz-összeköttetés jött létre Varannóval és Hanusfalvával. 1961-ben a használaton kívüli szeszfőzdét kultúrházzá alakították át. 1962-ben megépült a falut Izséppel összekötő út.

Népessége

1910-ben 397, többségben szlovák lakosa volt, jelentős cigány kisebbséggel.

2001-ben 684 lakosából 683 szlovák volt.

2011-ben 795 lakosából 732 szlovák és 55 cigány.

Nevezetességei

  • Barokk római katolikus temploma 1753-ban épült.

Jegyzetek

  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  3. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőségZemplén vármegye.

További információk