Vágzamárd
Vágzamárd (Zamarovce) | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovákia |
Kerület | Trencséni |
Járás | Trencséni |
Rang | község |
Első írásos említés | 1208 |
Polgármester | Stanislav Červeňan |
Irányítószám | 911 05 |
Körzethívószám | 032 |
Forgalmi rendszám | TN |
Népesség | |
Teljes népesség | 1163 fő (2021. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 216 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 216 m |
Terület | 3,93 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 54′ 33″, k. h. 18° 03′ 04″Koordináták: é. sz. 48° 54′ 33″, k. h. 18° 03′ 04″ | |
Vágzamárd weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Vágzamárd témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Vágzamárd (1899-ig Zamarócz, szlovákul Zamarovce) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Trencséni járásban.
Fekvése
Trencséntől 3 km-re északkeletre a Vág jobb partján fekszik.
Története
1208-ban "villa Samar" néven Tamás nyitrai ispán oklevelében említik először. A Zamarovszky család birtoka volt. 1241-ben "Zamar", 1245-ben "Zamard", 1366-ban "Zamard", 1374-ben "Zomar", 1381-ben "Zamarocz", 1418-ban "Samard", 1420-ban "Somar", 1471-ben "Zamarowcz", 1480-ban "Zamarow", 1516-ban "Zamaroch", 1526-ban "Zamarowcz" alakban említik a korabeli források. A falunak kiterjedt szőlőhegye volt. Fő birtokosai a Zamaróczy és a gróf Cseszneky családok voltak. Kézművesei között habán fazekasok és kovácsok voltak. A 19. században téglagyár működött a községben.
Vályi András szerint " ZAMORÓCZ. Zamorovcze. Tót falu Trentsén Várm. földes Urai több Urak, lakosai többfélék, fekszik Orechóhoz nem meszsze, és annak filiája; határja jó."[2]
Fényes Elek szerint " Zamorócz, Trencsén vm. tót falu, Orecho mellett, Trencsénhez 1/2 órányira északra. Lakja 292 kath., 74 evang., 12 zsidó. Láthatni itt egy régi várnak düledékeit, van savanyuviz-forrása. F. u. több nemesek. Ut. p. Trencsén."[3]
A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Trencséni járásához tartozott.
Népessége
1880-ban 262 lakosából 3 magyar, 5 német és 227 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben 268 lakosából 15 magyar, 20 német és 233 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 331 lakosából 6 magyar, 66 német és 255 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 392 lakosából 23 magyar, 13 német és 356 szlovák anyanyelvű volt.
1921-ben 431 lakosából 5-5 magyar és német, 3 zsidó, 414 csehszlovák és 4 egyéb nemzetiségű volt.
1930-ban 570 lakosából 4 magyar, 565 csehszlovák és 1 állampolgárság nélküli volt. Ebből 519 római katolikus, 42 evangélikus, 5 izraelita, 1 református és 3 egyéb vallású volt.
1991-ben 638 lakosából 626 szlovák volt.
2001-ben 695 lakosából 676 szlovák és 2 magyar volt.
2011-ben 849 lakosából 815 szlovák, 4 cseh, 1-1 morva és cigány és 28 ismeretlen nemzetiségű volt.
Neves személyek
- Itt született 1701-ben Hicsoldt Pál jezsuita áldozópap és tanár.
Nevezetességei
- A Zamaróczy család kastélya a 18. században épült klasszicista stílusban.
- A Friml család kúriája a 19. század végén épült.
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
Források
- 1937 Pamätnica mestského muzea dra Karola Brančíka v Trenčíne