Venyera–1
Venyera–1 | |
A Venyera–1 makettje | |
Ország | Szovjetunió |
Űrügynökség | RKK Enyergija |
Gyártó | RKK Enyergija |
Küldetés típusa | közelrepülés |
NSSDC ID | 1961-003A |
Küldetés | |
Célégitest | Vénusz |
Indítás dátuma | 1961. február 12. |
Indítás helye | Bajkonuri űrrepülőtér, 1. indítóállás |
Hordozórakéta | Molnyija hordozórakéta |
Megérkezés | 1961. május 19. |
Az űrszonda | |
Tömeg | 643,5 kg |
Energiaellátás | 2 darab napelem |
A Wikimédia Commons tartalmaz Venyera–1 témájú médiaállományokat. |
A Venyera–1[1] a szovjet Venyera-program első űrszondája volt, melyet az NPO Lavocskin fejlesztett ki és épített.
Jellemzői
A 650 kg tömegű szondát, amely szerkezetileg megegyezett a Szputnyik–7-tel, 1961. február 12-én egy L végfokozattal ellátott Molnyija hordozórakétával indították Bajkonurból a Vénusz felé. Először föld körüli pályára állították, melynek a földközeli pontja 229 km, a földtávoli pontja 282 km volt.[2] Innen indították a Vénusz felé az L blokk főhajtóművének újraindításával. Egy héttel az indítás után, 2 millió km távolságban a kapcsolat megszakadt. Mivel a szonda KDU–414 típusú pályakorrekciós hajtóművének beindítására a kapcsolat megszakadása miatt nem volt mód, a pályaszámítások szerint az űreszköz mintegy 100 000 km-rel haladt el a Vénusz mellett, majd Nap körüli pályára állt.
A fedélzeten elhelyezett műszerek
- Magnetométer
- Mikrometeorit becsapódás-érzékelő
- Kozmikus sugárzás-mérő
- Ioncsapda
Azonosítók
- USAF Sat Cat: 80
- COSPAR: 1961-Gamma-1
Külső hivatkozások
Elődje: |
Venyera–1 |
Utódja: |
Jegyzetek
- ↑ A szonda eredeti azonosítója Szputnyik-8 volt.
- ↑ http://www.astronautix.com/details/venra164.htm