Venyera–8
| Venyera–8 | |
 | |
| Ország |  Szovjetunió |
| Űrügynökség | NPO Lavocskin |
| Gyártó | NPO Lavocskin |
| Küldetés típusa | |
| Küldetés | |
| Célégitest | Vénusz |
| Indítás dátuma | 1972. március 27. |
| Indítás helye | Bajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása |
| Hordozórakéta | Molnyija–M |
| Megérkezés | 1972. július 22. |
| Az űrszonda | |
| Tömeg | 1180 kg |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Venyera–8 témájú médiaállományokat. | |
A Venyera–8 a szovjet Venyera-program nyolcadik űrszondája volt. A küldetés célja az volt, hogy a leszállóegység a Vénusz Nap által megvilágított hajnali oldalára szálljon le (természetesen a bolygóközi térség fizikai jellemzőinek vizsgálatán túl). A megvilágított oldalra történő leszállás azzal a problémával jár, hogy a leszállóegység nagyon alacsony szögben látja a Földet, tehát a rádióközvetítés Földre irányítása nehezebb feladat.
A leszállóegység
A Venyera–7 eredményeit felhasználva enyhítették a leszállóegység szilárdsági követelményeit, az így felszabaduló tömeget újabb tudományos műszerek beállítására használhatták. Az eddigiekhez hasonló műszerek mellett a Venyera–8 leszállóegysége kapott ammónia-mérő műszert, fotométert és gamma-spektrométert is. A felszíni közvetítés biztonságossá tételéhez két antennát használtak. Az egyik spirálantenna a korábbiakhoz hasonlóan a leszállóegység felső részén maradt, a másikat viszont a felszín elérése után egy több méter hosszú kábel végén kidobták. Az egység tömege így 495 kg lett.
A leszállás után
117 nap űrrepülés után, 1972. július 22-én 8 óra 40 perckor a leszállóegység levált az űrszondáról, majd 53 perc elteltével belépett a Vénusz légkörébe. Leereszkedés közben megkezdte a légköri méréseket. A leszállási helyét 10 óra 29 perckor érte el (3000 km-rel nyugatra a Venyera–7 leszállási helyétől). A felszínről még 50 percig küldött adatokat a légkörről és a talajról.
Az elküldött adatok
- A felszínen 470+-8 °C a hőmérséklet, 9+-0,2 MPa a nyomás.
- A gamma-spektrométeres mérések 4% kálium-, 0,0002% urán- és 0,00065% tóriumtartalmú, a földi gránit összetételéhez hasonlító talajra utaltak.
- A megvilágítási adatok azt mutatták, hogy a napfény egy része átjut a Vénusz több tíz km vastag felhőrétegén.
Források
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1984. ISBN 963 326 544 4
