Caracalla római császár

Caracalla
'(Lucius) Septimius Bassianus (születési)[1] Marcus Aurelius Antoninus Caesar (196-tól)[2] Imperator Caesar Marcus Aurelius Antoninus Augustus (198-tól)[3] Caesar Marcus Aurelius Severus Antoninus Pius Augustus (211-től)
a Római Birodalom princepse
Uralkodási ideje
198. február 5. – 217. április 8. (önállóan 6 évig)
Elődje	Septimius Severus
Utódja	Macrinus Heliogabalus
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Severus-dinasztia
Született	188. április 4. Lugdunum
Elhunyt	217. április 8. (29 évesen) Harran
Nyughelye	Angyalvár
Édesapja	Septimius Severus
Édesanyja	Iulia Domna
Testvére(i)	Geta római császár Septimia Major Septimia Minor
Házastársa	Fulvia Plautilla
Gyermekei	Aurelia Antonina Heliogabalus római császár Severus Alexander római császár
A Wikimédia Commons tartalmaz Caracalla témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Imperator Caesar Marcus Aurelius Antoninus Augustus, általánosan elterjedt ragadványnevén Caracalla császár, született (Lucius) Septimius Bassianus (Lugdunum, 188. április 4. – Harran, 217. április 8.) római császár, Septimius Severus és Julia Domna idősebb fia.

Ragadványnevének eredete

Eredeti neve Lucius Septimius Bassianus, a Caracalla nevet gúnyból kapta a caracallus nevű, egészen a bokáig érő germán vagy kelta eredetű rövid, testhezálló csuklyás hadi köpenyről, amelyet előszeretettel viselt. A IV. századig a történetírók Caracallusnak, azt követően Carcallának hívták.

Élete

Atyja, aki 196-ban caesarrá s két évre rá augustussá nevezte ki, ifjabb testvérével Getával együtt magával vitte a britanniai hadjáratába azon reményben, hogy a háború a két testvér kölcsönös gyűlölködését le fogja lohasztani. Alig halt meg azonban Septimius Severus, 211-ben Eburacumnál s a légiók mind a két testvért kikiáltották császárukká, a küzdelem kettőjük közt élet-halálra kitört. Caracalla, miután az ellenséggel szégyenletes békét kötött, visszatért Rómába s itt öccsét anyja karjai között leszúratta; vele együtt összes hívei (állítólag 20 000) halálukat lelték, köztük a híres jogtudós, Papinianus is, mert vonakodott Caracalla testvérgyilkosságát a szenátus előtt védelmezni. A hadsereget gazdag ajándékokkal engesztelte ki. Általában mindent elkövetett, hogy a katonák bizalmát biztosítsa magának. Egyebekben is hű maradt az atyai hagyományokhoz. Atyjától örökölte a katonai hajlamokat. Eszményképe Nagy Sándor volt, háborúi azonban, amelyek érdeklődésének egyetlen tárgyát képezték, egyszerűen rablóhadjáratok voltak. Rómában rövid időközökben fordult meg, mindannyiszor másokat zsarolt és vagyonukat elkobozta, hogy a hadsereg követeléseit kielégítse. Azon nagy fontosságú intézkedése, hogy 212-ben a birodalom összes szabad születésű lakosának polgárjogot adományozott (Constitutio Antoniniana), szintén csak újabb pénzforrást volt hivatva számára nyitni, amennyiben ezentúl a tartománybeliek az addig viselt terheken felül még a polgárok adóit is tartoztak fizetni (melyeket 5%-ról 10%-ra emelt). Az ő nevéhez fűződik az antoninianus pénz bevezetése Kr.u. 215-ben. Egyébként egész uralkodása alatt egyebet sem tett, minthogy hadserege élén a provinciákat járta. Előbb a Rajna és Duna mentén a germánokkal és alemannokkal harcolt, minden eredmény nélkül. Ezután Kis-Ázsiába ment át, hol Nikomédiában és Antiochiában huzamosabb ideig tartózkodott. 215-ben Egyiptomban járt. Alexandriában a lakosok csipkedései annyira dühbe hozták, hogy iszonyú vérengzést vitetett véghez. 216-ban visszatérve Ázsiába, színlelt házassági ajánlatával benyomult a pártusok birodalmába. IV. Ardaván pártus király lányának kezét kérte meg, ezzel az árulással sikerült átmenetileg győznie és a gyors visszavonulás közben fosztogatnia. E győzelem után a Parthicus nevet is felvette.

Halála

216 telére visszavonult és vadászattal, kocsiversenyekkel múlatta az időt. Úgy tervezte, hogy a következő évben újabb támadást indít a párthusok ellen. Erre azonban már nem maradt ideje, ugyanis a főhadiszálláson pihenő császár ellen összeesküvést szőttek. Bár egy parancsnok fülébe jutott a terv, aki figyelmeztetni akarta a császárt, de a levél először Julia Domna kezébe került, így az nem ért időben Edesszába. A cselszövés érdemi szerzőjének Marcus Opellius Macrinust, a praetorianus gárda parancsnokát tartották, aki végrehajtónak egy Iulius Martialis nevű tisztet szemelt ki. Martialisnak minden oka megvolt a bosszúra, mivel állítólag néhány nappal korábban testvérét koholt vádak alapján végeztette ki a császár. Caracalla 217. április 8-án Edessza és Carrhae között Martialis és Macrinus kíséretében lovagolt ki. Útközben a császár leszállt a lováról, hogy szükségét végezze. Csak Martialis maradt mellette, aki a gyorsan adódott lehetőséget kihasználva egyetlen szúrással megölte a császárt. Ezt követően lóra pattant, és elvágtatott, de a testőrök utolérték és megölték. Macrinus ártatlannak tettetve magát jajveszékelt a többiekkel. Az elhamvasztott holttestet elküldték anyjának, és Hadrianus mauzóleumba temették. Néhány évvel később ide temették Julia Domnát is. Pár hónappal később Elagabalus (Heliogabalus) mindkettőjüket istenné nyilváníttatta.

A termák

Rómában az általa építtetett és a nevéről ismeretes fürdők (Caracalla termái) romjai a római kor egyik legimpozánsabb emlékét alkotják.

Jegyzetek

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Caracalla római császár témájú médiaállományokat.

• ↑ Krawczuk: Római császárok: Krawczuk, Aleksander. Római császárok. Lazi Könyvkiadó, Szeged (2008). ISBN 978-963-267-023-2 
• A Pallas nagy lexikona
• Chris Scarre - Római császárok krónikája
• Herodian. L. IV. c. 14. Annal. Arsac. p. 52.

Elődei: Lucius Annius Fabianus és Marcus Nonius Arrius Mucianus

Consul 202 collega: Septimius Severus

Utódai: Titus Murrenius Severus és Caius Cassius Regallianus

Elődei: Lucius Fabius Cilo és Marcus Annius Flavius Libo

Consul 205 collega: Publius Septimius Geta

Utódai: Marcus Nummius Umbrius és Lucius Fulvius Gavius

Elődei: Lucius Annius Maximus és Lucius Septimius Severus Aper

Consul 208 collega: Publius Septimius Geta

Utódai: Lucius Aurellius Commodus Pompeianus és Quintus Hedius Lollianus Plautius Avitus

Elődei: Caius Iulius Asper és Caius Iulius Camilius Asper

Consul 213 collega: Decimus Caelius Calvinus Balbinus

Utódai: Lucius Valerius Messala Apollinaris és Caius Octavius Appius Suetrius Sabinus

Előző uralkodó: Septimius Severus

Római császár 211 – 217

Következő uralkodó: Macrinus