Csetfalva

Csetfalva (Четфалва)
Csetfalva címere
Csetfalva címere
Közigazgatás
Ország Ukrajna
TerületKárpátalja
Járás
KözségBeregszász község
Rangfalu
Alapítás éve1260
Irányítószám90262
Körzethívószám+380 03141
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népességismeretlen
Népsűrűség599,21 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság116 m
Terület1,26 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 07′ 34″, k. h. 22° 47′ 39″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 34″, k. h. 22° 47′ 39″
Csetfalva (Kárpátalja)
Csetfalva
Csetfalva
Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Csetfalva témájú médiaállományokat.

Csetfalva (ukránul: Четфалва [Csetfalva]) egy csaknem teljesen magyar lakosságú falu Ukrajnában, a Beregszászi járásban.

Fekvése

A Beregszászi járásban, a Tiszaháton, a Tisza jobb partján, Beregszásztól 15 km távolságra fekvő település. Az Ungvár-Rahó műúttal 1 km hosszúságú bekötőút köti össze. A hozzá legközelebb eső szomszédos települések Tiszakeresztúr és Tiszaújlak.

Nevének eredete

A fennmaradt népi hagyományok szerint nevét Árpád fejedelem egyik hű alattvalójától, a település alapítójáról, egy Cset vagy Csete nevű földesúrról kapta. Mai nevének első említése 1408-ból származik.

Története

Csetfalva neve először 1341-ben jelent meg írásos dokumentumban villa Chet alakban, a Csetfalva nevet először 1446-ban említették Chedfalwa írásmóddal.[1] Első ismert birtokosai a Széchy család tagjai voltak. 1418-ban Széchy Pál és Jakab fia György birtoka volt, akik Zsigmond királytól kapták királyi adományként. 1498-ban a Tarczy család tagjai kaptak itt részbirtokot. 1513-ban Lónyay Albert és neje vásárolta meg örök áron Tarczy János özvegyétől Sárától. 1567 évi adóösszeíráskor a faluban 11 lakott és 12 puszta telket írtak össze, ahonnan a tatárok még azon a télen hurcolták el a lakosokat. 1573-ban beregszói Hagymási Kristóf, a huszti vár kapitánya tiltakozott Balassi András (Balassi Bálint költő nagybátyja) ellen, Csetfalva, Som, Makovice és Zápszony vár elfoglalása miatt.

1600-ban a település birtokosai voltak: Rákóczi Zsigmond, Lónyay István, Réthey Péter, Mikolay István, Anarcsi Péter, Báthory István és Melith Pál. A protestantizmus megjelenésével az új hitre áttért falusiak elfoglalták a régi, 15. században épült római katólikus templomot és a hozzá tartozó parókiát. Az okmányok szerint 1645-ben már virágzó református gyülekezet volt a településen. Nánási Szabó György özvegye 1648-ban ékes áldozati kelyhet készíttetett a templom számára.

Az 1800-as évek utolsó éveiben a falu birtokosai voltak: Abonyi, Buday, Csató, Lónyay, Pogány családok. 1847-ben a Tisza-szabályozás munkálatainak folyását jött megtekinteni vidékünkre gróf Széchenyi István. 1847. szeptember 9-én a Pannonia nevű gőzös Csetfalva és Tiszaújlak között zátonyra futott, s az éjszakát Széchenyi és kísérete a hajón töltötte. A feljegyzések szerint 1847. szeptember 10-én Csetfalvát, majd szeptember 11-én Badalót látogatta meg.

A második világháború és az ezt követő sztálini retorzió megtizedelte a község férfilakosságát. 1944 őszén 91 férfit hurcoltak el, ebből 38-an odahaltak. 1989 novemberében a temetőben sírkövet állítottak a sztálinizmus áldozatai emlékére. Majd a község 1992-ben önállóvá vált. 1996 nyarán a KMKSZ kezdeményezésére a templomkertben kopjafát állítottak a millecentenárium emlékére, a temetőben pedig felavatták a második világháború áldozatainak emlékművét. 1999. október 6-án a KMKSZ csetfalvai alapszervezete az aradi vértanúk kivégzésének 150. évfordulója emlékére a református templom mögött egy kicsiny tölgyfát ültetett. 2007. október 7-én az alapszervezet az előbbi esemény írásos megörökítéseképpen a fa mellé emléktáblát állított.

1998-ban, majd 2001-ben a település pusztító árvizet élt át.[2] 1998 őszén 138 ház rongálódott meg, 76 házat teljesen újjá kellett építeni.[3] Még hatalmasabb pusztítást vitt véghez a kiömlő Tisza 2001 tavaszán.[4][3] Ekkor majdnem minden otthont tönkretett a víz. Két és fél évvel az árvíz után a házak mindegyike újjáépült. 2003 őszére elkészült a falu határában húzódó tiszai védmű rekonstrukciója.[2] Az új töltés átlagosan másfél méterrel magasabb a réginél.

Lakossága

Közlekedés

A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.

Nevezetességek

  • Református temploma a reformáció előtt a katolikusoké volt; később átépítették. Híres festett famennyezete 1753-ban készült el, Asztalos Lándor Ferenc munkájaként, ugyanő készítette el a tákosi templom festett mennyezetét is.
  • Harangtorony: 1796-ban a református templom bejárata elé építették fel a zsindelyes, négy fiatornyos haranglábat, mely Kakuk Imre jándi fatoronyépítő mester munkája. Nincs alapja, az alatta lévő sziklák tartják meg. 30 méter magas.
  • Római-görög katolikus temploma az organikus építészet jegyeit viseli magán. 2002, pünkösd vasárnapján szentelték fel. Belső faragásait Matl Péter, munkácsi szobrászművész készítette.[6] A nyárfából készült oltárbelső 7,5 méter magas.

Híres emberek

Csetfalva Móricz Zsigmond-emléktáblája
  • Itt volt lelkész Pallagi József, Móricz Zsigmond anyai nagyapja.
  • Itt született 1856. október 11-én Szaplonczay Manó dr., magyar orvos.
  • Itt született 1859. január 21-én Pallagi Erzsébet, Móricz Zsigmond édesanyja.[7]

Testvértelepülései

Megjegyzések

  1. Csetfalván a lakosság egy saját népszámlálást tartott két évvel az orosz–ukrán háború kitörése után.

Jegyzetek

  1. Sebestyén Zsolt: A történelmi Bereg megye -falva utótagú helységneveiről (PDF). (Hozzáférés: 2015. január 22.)
  2. a b Четфалва (ukrán nyelven). Go-To.Rest. (Hozzáférés: 2024. április 21.)
  3. a b Четфалва: За 300 метрів від ЄС @ Закарпаття онлайн. Закарпаття онлайн. (Hozzáférés: 2024. április 21.)
  4. KISZó: 20 éve történt a borzalom – a 2001-es kárpátaljai árvíz ma is a lelkekben él │KISZó-riport (magyar nyelven). KISZó, 2021. április 4. (Hozzáférés: 2024. április 21.)
  5. Demográfiai jellemzők, társadalmi mutatók, tendenciák. (Hozzáférés: 2015. január 22.)
  6. https://karpataljalap.net/2001/06/08/katolikus-templomot-szenteltek-csetfalvan
  7. Móricz Zsigmond: Életem regénye. Athaeneum, 1939. 33. old.
  8. TESTVÉRVÁROSAINK (magyar nyelven), 2022. február 25. (Hozzáférés: 2024. január 31.)

Források