Erskine Caldwell

Erskine Caldwell
1975-ben
1975-ben
Született Erskine Preston Caldwell
1903. december 17.
Moreland(wd), Georgia,  USA
Elhunyt 1987. április 11. (83 évesen)
Paradise Valley(wd) Arizona
Állampolgársága amerikai
Nemzetisége amerikai
Házastársa Margaret Bourke-White (1939–1942)
Gyermekei három gyermek
Foglalkozása
Iskolái Erskine College
Halál okatermészetes halál
Sírhelye Oregon
A Wikimédia Commons tartalmaz Erskine Caldwell témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Erskine Preston Caldwell (Moreland, 1903. december 17. – Paradise Valley, 1987. április 11.) amerikai regény- és novellaíró.[1][2] A szegénységről, a rasszizmusról és a szociális problémákról szülőhazájában, az Egyesült Államokban írt írásai, például a Tobacco Road (1932) és a God's Little Acre (1933) című regényei kivívták a kritikusok elismerését.

A Tobacco Road és a God's Little Acre összesen 10 millió[3], illetve 14 millió példányos eladásával[4] minden idők legkelendőbb amerikai regényei közé tartozik, az előbbit pedig egy 1933-as színművé alakították át, ami azóta is meghaladta a Broadway rekordot az egymást követő előadások terén.

Korai évek

Caldwell 1903. december 17-én született White Oak(wd) kisvárosában, Coweta megyében, Georgia államban. Ő volt az egyetlen gyermeke Ira Sylvester Caldwell református presbiteriánus egyházi lelkésznek és feleségének, Caroline Preston (született: Bell) Caldwell iskolai tanárnőnek. Caldwell tiszteletes szolgálata megkövetelte, hogy a család gyakran költözzön olyan helyekre, mint Florida, Virginia, Tennessee, Dél-Karolina és Észak-Karolina. Amikor 15 éves volt, családja a Georgia állambeli Wrensben(wd) telepedett le.[5] Édesanyja, Caroline Virginiából származott. Felmenői közé tartozott az angol nemesség, amely nagy földadományokkal rendelkezett Virginia keleti részén. Angol ősei és skót-ír ősei egyaránt harcoltak az amerikai forradalomban. Ira Caldwell ősei skót-írek voltak, és a forradalom előtt is Amerikában éltek, és harcoltak benne.[6]

Caldwell anyja, egykori tanárnő, otthon tanította fiát.[7] Caldwell 14 éves volt, amikor először járt iskolába.[7]

Caldwell járt, de nem végzett az Erskine College-ban, egy presbiteriánus iskolában a közeli Dél-Karolinában.[7]

Karrier

Abbahagyta az Erskine College-beli tanulmányait, hogy aláírjon egy Közép-Amerikába fegyvereket szállító hajó fedélzetén.[7] Caldwell a Konföderáció Egyesült Leányaitól[8] kapott ösztöndíjjal lépett be a Virginiai Egyetemre, de csak egy évre iratkozott be.[7] Caldwell ezután futballista volt, testőrként dolgozott, és "rossz" ingatlanokat adott el.[7]

Újabb két főiskolai beiratkozás után Caldwell az Atlanta Journalhoz ment, 1925-ben, egy év után otthagyta, majd Maine-be költözött, öt évig maradt, és elkészített egy történetet, amely elnyerte a Yale Review-díjat fikcióért, és két regényt a georgiai szegényekről.[7]

Első publikált művei a The Bastard (1929) és a Poor Fool (1930) voltak, de a leghíresebb művek a Tobacco Road (1932) és a God's Little Acre (1933) című regényei. Első könyvét, a The Bastard-t betiltották, és másolatait lefoglalták a hatóságok. A God's Little Acre megjelenésével a New York-i Társaság a Bűn Elnyomásáért jogi lépéseket kezdeményezett ellene, a The Bastard miatt. Caldwellt letartóztatták egy könyvdedikáláskor, de a bíróságon felmentették.[9]

1941-ben Caldwell a Szovjetunióból tudósított a Life magazinnak(wd), a CBS rádiónak és a PM újságnak(wd).[10] Körülbelül öt évig írt filmforgatókönyveket. Cikkeket írt Mexikóból és Csehszlovákiából az Észak-Amerikai Újságszövetség (North American Newspaper Alliance(wd)) számára.[10]

Magánélete

Az 1930-as évekig Caldwell és első felesége, Helen könyvesboltot vezettek Maine-ben. Válásukat követően Caldwell feleségül vette Margaret Bourke-White(wd)[11] fotóst, és három fotódokumentumfilmben dolgozott vele: You Have Seen Their Faces (1937), North of the Danube (1939) és Say, Is This The USA (1941).[12] A második világháború alatt Caldwell vízumot kapott a Szovjetuniótól, amely lehetővé tette számára, hogy Ukrajnába utazzon, és külföldi tudósítóként dolgozzon, dokumentálva az ottani háborús erőfeszítéseket.[13][10]

Miután visszatért a második világháborúból, Caldwell Connecticutban, majd Arizonában telepedett le harmadik feleségével, June Johnsonnal (J.C. Martin). 1957-ben Caldwell feleségül vette Virginia Moffett Fletcher Caldwell Hibbs-t, aki illusztrációkat készített egy közelmúltbeli könyvéhez,[10] a San Francisco-i Twin Peaks-be(wd) költözött,[14] később pedig az arizonai Paradise Valley-be(wd) költözött 1977-ben.[10] A San Francisco Bay Area-i lakhelyéről egyszer ezt mondta: "San Francisco-n kívül élek. Ez nem pontosan az Egyesült Államok."[15] Élete utolsó húsz évében az volt a rutinja, hogy évről évre hat hónapig járja a világot, vigyen magával füzeteket, amelyekbe feljegyezheti az ötleteit. E jegyzetfüzetek közül sokat nem adtak ki, de megtekinthetők egy neki szentelt múzeumban a georgiai Moreland(wd) város főterén, ahová az otthonát, ahol született, áthelyezték és az emlékének szentelték.

Caldwell, aki erősen dohányzott, emfizéma(wd) és tüdőrák szövődményei miatt halt meg 1987. április 11-én az arizonai Paradise Valleyben. Az Oregon állambeli Ashland Scenic Hills Memorial Parkban temették el. Bár soha nem élt ott, mostohafia és negyedik felesége, Virginia Moffett Fletcher Caldwell Hibbs[16][17] igen, és azt kívánta, hogy a családja közelében temessék el.[18] Virginia 2017 decemberében halt meg, 98 évesen.

Caldwell unokája, Adam Hunter Caldwell az Academy of Art University képzőművészeti oktatója.[19]

Politika

Politikai szimpátiája a munkásosztállyal volt, gazdálkodókkal és közmunkásokkal szerzett tapasztalatait felhasználva életüket és küzdelmeiket bemutató történeteket írt. Életének későbbi szakaszában nyilvános szemináriumokat tartott a déli bérlő-részestermesztők[20] tipikus körülményeiről.[5]

A kormányból való kiábrándultság arra késztette Caldwellt, hogy megírjon egy 1933-ban megjelent "Sylvia" című novellát. Ebben a történetben egy újságírónőt egy titkos bíróság előtt kémkedés vádjával bíróság elé állítják, majd egy osztag kivégzi.

Művei

Caldwell 25 regényt, 150 novellát, tizenkét szépirodalmi gyűjteményt, két önéletrajzot és két fiatal olvasóknak szóló könyvet írt.[21] Szerkesztette a befolyásos American Folkways(wd) sorozatot is, amely egy 28 kötetes könyvsorozat az Egyesült Államok különböző régióiról.[22]

  • The Bastard (1929)
  • Poor Fool (1930)
  • American Earth, short stories (1931)
    • later released as A Swell Looking Girl
  • Tobacco Road(wd) (1932)
    • Tobacco Road (The Play)(wd)
      • adaptation by Jack Kirkland(wd), based on the novel
    • Tobacco Road (The Film)(wd)
  • We Are the Living(wd), short stories (1933)
  • God's Little Acre(wd) (1933)
  • Tenant Farmers, essay (1935)
  • Some American People, essay (1935)
  • Journeyman (1935)
  • Kneel to the Rising Sun(wd), short stories (1935)
  • The Sacrilege of Alan Kent (1936)
    • originally from American Earth
  • You Have Seen Their Faces(wd)
    • (with Margaret Bourke-White(wd)[11], 1937)
  • Southways, short stories (1938)
  • North of the Danube
    • (with Margaret Bourke-White[11], 1939)
  • Trouble in July (1940)
  • The First Autumn (1940)[24][25]
  • Say Is This the USA
    • (with Margaret Bourke-White(wd)[11], 1941)
  • Moscow Under Fire, foreign correspondence (1942)
  • Russia at War, foreign correspondence (1942)
  • All-Out on the Road to Smolensk, foreign correspondence (1942)
  • All Night Long (1942)
    • subtitled A Novel of Guerrilla Warfare in Russia
  • Georgia Boy (1943), linked stories
  • Tragic Ground (1944)
  • A House in the Uplands (1946)
  • The Sure Hand of God (1947)
  • This Very Earth (1948)
  • Place Called Estherville(wd) (1949)
  • Episode in Palmetto (1950)
  • The Humorous Side of Erskine Caldwell,
    • edited by Robert Cantwell(wd) (1951)
  • Call It Experience, autobiography (1951)
  • The Courting of Susie Brown, short stories (1952)
  • A Lamp for Nightfall (1952)
  • The Complete Stories of Erskine Caldwell (1953)
  • Love and Money (1954)
  • Gretta (1955)
  • Gulf Coast Stories, short stories (1956)
  • Certain Women, short stories (1957)
  • Claudelle Inglish(wd) (1958)
  • Molly Cottontail, children's book (1958)
  • When You Think of Me, short stories (1959)
  • Jenny by Nature (1961)
  • Men and Women, short stories (1961)
  • Close to Home (1962)
  • The Last Night of Summer (1963)
  • Around About America, travel writing (1964)
  • In Search of Bisco, travel writing (1965)
  • The Deer at Our House, children's book (1966)
  • Writing in America, essay (1967)
  • In the Shadow of the Steeple,
    • second autobiography (1967)[26]
  • Miss Mama Aimee (1967)
  • Summertime Island (1968)
  • Deep South, travel writing (1968)
  • The Weather Shelter (1969)
  • The Earnshaw Neighborhood (1971)
  • Annette (1973)
  • Afternoons in Mid America, essays (1976)
  • With All My Might,
    • third autobiography (1987)[7]
  • Erskine Caldwell: Selected Letters, 1929–1955,
    • edited by Robert L. McDonald (1999)

Magyarul

  • Tobacco Road – Dohányföldek – Nova Irodalmi Intézet, Budapest, 1948 · Fordította: Bányász György
  • Embervadászat – Athenaeum, Budapest, 1949 · Fordította: Bányász György
  • Könyörgés a kelő naphoz (Kneel to the rising Sun; Stories) – Európa, Budapest, 1960 · · Fordította: Vámosi Pál
  • Isten földecskéje' (God’s Little Acre) – Európa, Budapest, 1974 · ISBN 963070420X · Fordította: Ruttkay Kálmán · Illusztrálta: Kass János · (Századunk mesterei sorozat)
  • Tobacco Road – A semmi közepén – Cartaphilus, Budapest, 2007 · ISBN 9789637448997 · Fordította: ifj. Kőrös László

Elismerés

1984 decemberében Caldwellt beiktatták az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémiára(wd).[27]

Jegyzetek

  1. ↑ Obituary The New York Times, April 13, 1987.
  2. ↑ Obituary Variety, April 15, 1987.
  3. ↑ Tobacco Road and God's Little Acre. New Georgia Encyclopedia . (Hozzáférés: 2023. január 13.)
  4. ↑ Erskine Caldwell Biography. Id.mind.net, 1987. április 11. [2009. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)
  5. ↑ a b Erskine Caldwell. New Georgia Encyclopedia. [2012. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 21.)
  6. ↑ The People's Writer: Erskine Caldwell and the South By Wayne Mixon pages 5–6
  7. ↑ a b c d e f g h „Erskine Caldwell Dead at 83”, AP NEWS, 1987. április 12. (Hozzáférés ideje: 2022. október 1.) (angol nyelvű) 
  8. ↑ A United Daughters of the Confederacy egy amerikai neo-konföderációs örökletes egyesület a konföderációs polgárháborús katonák női leszármazottai számára, akik részt vesznek ezen ősök emlékének ápolásában.
  9. ↑ „Sumner Defeated in Fight on a Book: Magistrate Greenspan Finds Novel by Erskine Caldwell Is Not Obscene”, The New York Times, 1933. május 24., 19. oldal 
  10. ↑ a b c d e „Wanting to learn more about his dad leads Erskine Caldwell's son to write a book of his own”, Arizona Daily Star (Hozzáférés ideje: 2022. október 1.) (angol nyelvű) 
  11. ↑ a b c d Margaret Bourke-White (1904. június 14. – 1971. augusztus 27.) amerikai fotós és dokumentumfilmes.
  12. ↑ Erskine Caldwell, Margaret Bourke-White, and the Popular Front: Photojournalism in Russia By Jay E. Caldwell pages xi and 268
  13. ↑ Erskine Caldwell, Margaret Bourke-White, and the Popular Front: Photojournalism in Russia By Jay E. Caldwell pages 15-21
  14. ↑ „Erskine Caldwell at Work: A Conversation With Carvel Collins”, The Atlantic, 1958. július 1. (Hozzáférés ideje: 2022. október 1.) (angol nyelvű) 
  15. ↑ „I write for myself,' says Erskine Caldwell”, Stars and Stripes, 1963. október 23. (Hozzáférés ideje: 2022. október 1.) (angol nyelvű) 
  16. ↑ "He loved the South but painted its evils in words", nytimes.com, December 17, 2003.
  17. ↑ Profile Archiválva 2015. január 9-i dátummal a Wayback Machine-ben., times-herald.com; accessed June 28, 2015.
  18. ↑ Novelist Erskine Caldwell's Ashes Rest in Ashland, Ore.. Jefferson Public Radio. [2013. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 14.)
  19. ↑ Adam Caldwell. Hieronymus Objects . (Hozzáférés: 2022. október 1.)
  20. ↑ A részarányos termesztés a mezőgazdasági földterületekre vonatkozó jogi konstrukció, amelyben a földtulajdonos engedélyezi a bérlőnek, hogy a földet a földterületen megtermelt termény egy részének fejében használja.
  21. ↑ Biography. John Wade. [2011. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 29.)
  22. ↑ Firsts Magazine, v.8, n.5 (May 1988).
  23. ↑ Dohányföld (film)
  24. ↑ "Jackpot," Gallery Proofs with Corrections: "The First Autumn" - "The Growing Season", 1940. Dartmouth Library Archives & Manuscripts . Dartmouth College. (Hozzáférés: 2022. október 1.)
  25. ↑ The stories of Erskine Caldwell (angol nyelven). District of Columbia Public Library . [2022. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 1.)
  26. ↑ Caldwell, Erskine (Preston). Encyclopedia.com . (Hozzáférés: 2022. október 2.)
  27. ↑ „Erskine Caldwell The Final Chapter”, Washington Post , 1987. március 1. (Hozzáférés ideje: 2022. október 1.) 

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Erskine Caldwell című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

  • Günter Golle: Sprache und Stil bei Erskine Caldwell. Jena 1961. (németül)
  • Scott MacDonald (Hrsg.): Critical Essays on Erskine Caldwell, 1981.
  • Sylvia Jenkins Cook: Erskine Caldwell and the Fiction of Poverty: The Flesh and the Spirit. Louisiana State University Press: Baton Rouge 1991.
  • Harvey L. Klevar: Erskine Caldwell: A Biography. University of Tennessee Press: Knoxville 1993.
  • Chris Vials: Whose Dixie? Erskine Caldwell's Challenge to Gone with the Wind and Dialectical Realism. In: Criticism 48:1, 2006.

További információk