Harold Macmillan

Harold Macmillan
Született 1894. február 10.[1][2][3][4][5]
Chelsea
Elhunyt 1986. december 29. (92 évesen)[1][2][3][4][5]
Sussex
Állampolgársága brit
Házastársa Dorothy Macmillan (1920. április 21. – 1966. május 21.)[6][7]
Gyermekei
  • Maurice Macmillan
  • Caroline Faber
  • Catherine Macmillan
  • Sarah Heath
SzüleiHelen Artie Tarleton Belles
Maurice Crawford Macmillan
Foglalkozása
Tisztsége
  • Member of the Privy Council of the United Kingdom
  • member of the 34th Parliament of the United Kingdom (1924. október 29. – 1929. május 10.)
  • member of the 36th Parliament of the United Kingdom (1931. október 27. – 1935. október 25.)
  • member of the 37th Parliament of the United Kingdom (1935. november 14. – 1945. június 15.)
  • Under-Secretary of State for the Colonies (1942. február 4. – 1942. december 30.)
  • Secretary of State for Air (1945. május 25. – 1945. július 26.)
  • member of the 38th Parliament of the United Kingdom (1945. november 14. – 1950. február 3.)
  • az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének képviselője (1949. augusztus 13. – 1951. november 26.)
  • member of the 39th Parliament of the United Kingdom (1950. február 23. – 1951. október 5.)
  • member of the 40th Parliament of the United Kingdom (1951. október 25. – 1955. május 6.)
  • Secretary of State for Defence (1954. október 18. – 1955. április 7.)
  • Minister of Defence (1954. október 19. – 1955. április 7.)
  • az Egyesült Királyság külügyi államtitkára (1955. április 7. – 1955. december 20.)
  • member of the 41st Parliament of the United Kingdom (1955. május 26. – 1959. szeptember 18.)
  • Kincstári kancellár (1955. december 20. – 1957. január 13.)
  • az Egyesült Királyság miniszterelnöke (1957. január 10. – 1963. október 19.)
  • Leader of the Conservative Party (1957. január 10. – 1963. október 18.)
  • member of the 42nd Parliament of the United Kingdom (1959. október 8. – 1964. szeptember 25.)
  • Chancellor of the University of Oxford (1960–1987)
Iskolái
Kitüntetései
  • Order of Merit
  • Victory Medal
  • Benjamin Franklin Medal (1976)
  • Four Freedoms Award – Freedom Medal (1984)
Sírhelye Sussex
A Wikimédia Commons tartalmaz Harold Macmillan témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Harold Macmillan OM (Chelsea, 1894. február 10. – Sussex, 1986. december 29.) brit konzervatív politikus, 1957 és 1963 között az Egyesült Királyság miniszterelnöke.

Fiatalkora

Londonban született. Iskoláit Etonban és Oxfordban, a Balliol Collage-ban végezte. Az első világháború alatt a nyugati fronton szolgált, három alkalommal megsebesült.

Politikai pályafutása

1924-ben választották meg először a Konzervatív Párt parlamenti képviselőjének. 1951-ben Winston Churchill választási győzelme után bekerült a kormányba mint lakásügyi miniszter, 1954–55-ben hadügy-, 1955-ben külügyminiszter volt. Churchill visszavonulása után az új miniszterelnök, Anthony Eden 1955 decemberében átalakította a kormányt, és Macmillan a pénzügyi tárcát kapta (1955–57). Eden megbetegedése és lemondása után 1957. január 10-től ő vette át a kormány irányítását. Szenvedélyesen érdeklődött a külügyek iránt. Elsődleges célja a szuezi válság miatt meggyengült amerikai–brit kapcsolatok megerősítése volt. 1959 februárjában ő volt az első nyugati kormányfő, aki a -Szovjetunióba látogatott. Igyekezett közvetítő szerepet játszani a két szuperhatalom között. Miniszterelnöksége idején zajlott a kubai rakétaválság.

Macmillan tette az első kísérletet a szigetországnak Nyugat-Európával fennálló kapcsolatai átalakítására. Miután a szabadkereskedelmi övezet tervét nem tudta keresztülvinni, tárgyalásokat kezdett több kisebb országgal, és 1960 januárjában Stockholmban létrehozták az Európai Szabadkereskedelmi Társulást (EFTA). Nem bízott ennek sikerében, inkább szerette volna az Egyesült Királyságot is bevinni az EGK-ba, az USA-hoz való szoros kötődése miatt azonban ezt De Gaulle francia elnök megakadályozta. Meghatározó szerepet játszott az atomcsend szerződés (1963) létrehozásában. Hivatali ideje alatt ment végbe a brit gyarmati birodalom dekolonizációja.

1963. október 18-án[8] betegsége miatt lemondott. A korábbi külügyminiszter, az arisztokrata Alec Douglas-Home követte a kormányfői székben.

Jegyzetek

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Kindred Britain
  7. ↑ p1029.htm#i10287, 2020. augusztus 7.
  8. ↑ Encyclopaedia Britannica

Források

  • Horváth Jenő (szerk.): Világpolitikai lexikon (1945–2005). Osiris Kiadó, Budapest, 2005
  • Németh István (szerk.): 20. századi egyetemes történet. Osiris Kiadó, Budapest, 2006
  • ↑ Encyclopaedia Britannica: Encyclopaedia Britannica: Harold Macmillan. www.britannica.com (Hozzáférés: 2014. augusztus 26.)