John Quincy Adams

Nem tévesztendő össze a következővel: John Adams (amerikai elnök).
 Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
John Quincy Adams
Az Amerikai Egyesült Államok 6. elnöke
Hivatali idő
1825. március 4. – 1829. március 4.
Alelnök(ök)John C. Calhoun
ElődJames Monroe
UtódAndrew Jackson
Az Egyesült Államok 8. külügyminisztere
Hivatali idő
1817. szeptember 22. – 1825. március 3.
ElődJames Monroe
UtódHenry Clay
Született1767. július 11.[1][2][3][4][5]
Braintree
Elhunyt1848. február 23. (80 évesen)[1][2][3][4][5]
az Egyesült Államok Capitoliuma[6]
SírhelyUnited First Parish Church
PártFöderalista Párt
Demokrata-Republikánus Párt
Demokrata Párt
Whig
SzüleiAbigail Adams
John Adams
HázastársaLouisa Adams
Gyermekei
Foglalkozásügyvéd
Iskolái
Halál okaagyvérzés
Vallásunitarianizmus
Díjak
  • American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja
  • American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja (1797–)
John Quincy Adams aláírása
John Quincy Adams aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz John Quincy Adams témájú médiaállományokat.

John Quincy Adams (Braintree, Massachusetts, 1767. július 11. – Washington, 1848. február 23.) amerikai politikus, 1825 és 1829 között az Amerikai Egyesült Államok 6. elnöke.

Ifjúsága

A Massachusettsi Braintree-ben született 1767-ben. Az Egyesült Államok második elnökének John Adamsnek volt a fia. Apja karrierjét, temperamentumát és nézőpontjait vitte tovább.

Apja titkáraként Európában dolgozott, majd nyelvész lett. Miután lediplomázott a Harvard Egyetemen, ügyvédnek állt.

26 évesen kinevezték hollandiai nagykövetnek, azután előléptették s a berlini követségre került. 1802-ben megválasztották az Egyesült Államok szenátusába. Hat évvel később James Madison elnök kinevezte őt nagykövetnek Oroszországba.

Politikai pályája

Miközben Monroe elnök alatt szolgált, Adams Amerika egyik legismertebb külügyminiszterévé vált. Angliával szervezkedett az Oregoni ország közös foglalkozásáért, miközben Spanyolország az Adams–Onís-egyezménnyel lemondott Floridáról.

A korai 19. századi politikai hagyomány szerint Adams-et külügyminiszterként az elnöki pozíció várta. De ekkor 1824-ben úgy vélték pályáztatással[pontosabban?] kellene az elnököt kinevezni. A Republikánus Párton belül csak a frakcionalizmus fejlődött, mindegyik szekció elszállásolta az elnökségre pályázó saját jelöltjét. Adams, az Észak jelöltje, lemaradt Andrew Jackson-tól mindkét választási szavazásban. Jackson 153 544 szavazatot és 99 elektori voksot, Adams 108 740 szavazatot és 84 elektori voksot, William H. Crawford 46 618 szavazatot és 41 elektori voksot, Henry Clay 47 136 szavazatot és 37 elektori voksot kapott. Ha a választáson egyik jelöltnek sem volt meggyőző fölénye az elektori szavazatok számát tekintve, az alkotmány szerint a képviselőház döntött az elnök személyéről, mégpedig – a 12. alkotmánymódosításnak megfelelően – a legtöbb szavazatot elért három jelölt közül választhatott. A két esélyes Jackson és John Quincy Adams volt. A negyedik helyen álló jelölt, Henry Clay összefogott Adamssel, és így a képviselőház Adamset választotta elnöknek, Henry Clay pedig külügyminiszter lett. Adams Új-Anglia államnak adta a kulcsfontosságú támogatását a Fehér Házban. Ehhez hasonló programot támogatott Clay is.

Felesége, Louisa Catherine Johnson (1775–1852)

Elnöki évei

John Quincy Adamsnek ellenségekkel kellett szembenéznie a kongresszusban, mindazonáltal első évi üzenetében kinyilatkoztatta látványos nemzeti programjának tervét. Azt javasolta a szövetségi kormánynak, hogy az országutak és csatornák hálózatával hozza össze a szekciókat, őrizze meg a közterületet és fejlessze azt, miközben az alaptőkét állami földterületek eladásából teremtse elő. Adams arra ösztönzött, hogy egy nemzeti egyetem létrehozásával vegyék át a művészetek és a tudományok fejlesztése feletti irányítást, tudományos expedíciókat finanszírozzanak és egy csillagvizsgálót is építsenek. A kritikusai kijelentették, hogy az ilyen rendelkezések alkotmányos korlátokat léptek túl.

Az 1828-as kampány idején, ellenfelei korrupcióval és nyilvános rablással vádolták meg. Ezeket a megpróbáltatásokat Adams nem viselte könnyen. A veresége után visszatért Massachusettsbe hogy élete hátralevő részében a farmján éljen. Váratlanul 1830-ban a Plymouthi kerület megválasztotta őt a Képviselőház fejének. Ezt természetesen elfogadta és erőteljes vezetőként lépett fel. Mindenekelőtt harcolt a polgári előjogok körülírása ellen.

1836-ban a déli képviselők elfogadtak egy cenzúra szabályt a rabszolgatartásról. Adams fáradhatatlanul harcolt nyolc éven keresztül a szabály ellen, míg végül kivívta hatálytalanítását. 1848. február 21-én agyvérzést kapott és összeesett a Fehér Házban. Ennek következtében két nappal később meghalt.

Elődök és utódok

Elődje:
James Monroe
Az Amerikai Egyesült Államok elnöke
1825. március 4. – 1829. március 4.		Az Egyesült Államok elnöki pecsétje
 Utódja:
Andrew Jackson

Források

Jegyzetek

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ https://history.house.gov/Blog/2019/February/2-26_JQA_lasthours/, https://web.archive.org/web/20210706181211/https://history.house.gov/Blog/2019/February/2-26_JQA_lasthours/, 2021. december 13.