Thomas Young

Thomas Young
Életrajzi adatok
Született	1773. június 13. Milverton
Elhunyt	1829. május 10. (55 évesen) London
Ismeretes mint	csillagász fizikus antropológus orvos régész egyetemi oktató fiziológus entomológus egyiptológus zenész nyelvész filozófus botanikus
Nemzetiség	angol
Házastárs	Eliza Maxwell
Szülei	Sarah Davies Thomas Young
Iskolái	Edinburgh-i Egyetem Emmanuel College Göttingeni Egyetem St George's, University of London
Pályafutása
Szakterület	fizika, nyelvészet, orvostudomány, régészet, történettudomány
Tudományos fokozat	PhD
Szakmai kitüntetések
Royal Society tagja Croonian Medal and Lecture (1808) Royal Society Bakerian Medal (1803, 1801, 1800) American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja Royal Society Bakerian Medal
Thomas Young aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Thomas Young témájú médiaállományokat.

Thomas Young (Milverton, 1773. június 13. – London, 1829. május 10.) angol orvos és fizikus, polihisztor.

Életpályája

Kétéves korában már tudott olvasni, és csak úgy falta az őt rajongva szerető nagyapjától kapott könyveket. Hatévesen már beszélt latinul, majd elsajátította a görög, a francia, az olasz, a héber, a káldeus, a szír, a sumer, az arab, a perzsa, a török és az etióp nyelvet.^[1] Mindezt 16 éves koráig. Fiatal korában – amint a megtanult nyelvek sora is igazolja – elsősorban a régészet és az ókori történelem iránt érdeklődött, bár tulajdonképpen minden érdekelte. 1792-ben, 19 éves korában kezdett orvostant tanulni, az volt a szándéka, hogy nagy-nagybátyja londoni praxisához csatlakozik. Londonban, Edinburgh-ban és Göttingenben tanult, ahol 1796-ban szerezte meg az orvosi diplomáját. Elsőéves orvostanhallgató korában Young magyarázatot adott a szem működésére. Ezért a felismerésért 21 éves korában, még egyetemi hallgatóként a Royal Society tagjává választották. Miután megszerezte orvosi diplomáját, egy ideig Németországban utazgatott, majd két évig Cambridge-ben dolgozott különféle tudományos problémákon. Sokoldalúságát is mutatja, hogy itt ragadt rá a "Fenomén" Young becenév. 1800-ban visszatért Londonba, hogy ott folytasson orvosi gyakorlatot. Emellett 1801-1804 között a Royal Institution fizikaprofesszoraként is tevékenykedett. Előadásai 1807-ben jelentek meg A course of lectures on natural philosophy and the mechanical arts címmel. 1811-ben a Szent György Kórház orvosa lett, amely állását 1829-ben bekövetkezett haláláig megtartotta. Mindemellett a Royal Society nemzetközi titkáraként működött, ahol jó hasznát vette nyelvtudásának.

Munkássága

Részletes vizsgálatokat folytatott a szem működésével, a látáshibákkal, és a színlátással kapcsolatban.

Megmutatta, hogy a szemizmok segítségével megváltozik a szemlencse alakja, azaz a fókusztávolsága. Így képes a szem a különböző távolságra lévő tárgyakat a mindig ugyanolyan távolságra lévő retinára élesen leképezni.

Young adta meg az asztigmatizmusként ismert látáshiba magyarázatát. Eszerint a szem szaruhártyájának egyenetlen, illetve nem gömbszimmetrikus görbülete miatt a szem a vízszintes és függőleges síkban haladó fénysugarakat nem ugyanabba a pontba fókuszálja.

Elsőként értette meg, hogy a színlátás a három alapszín (vörös, zöld és kék) kombinációjának eredményeképpen jön létre, mégpedig úgy, hogy az egyes alapszíneket a szemben különböző receptorok érzékelik.

De az orvostudomány csak egyetlen volt az őt érdeklő tudományterületek közül. Fontos eredményeket ért el a fizikában is. A kohézióval kapcsolatos vizsgálataiban becsülte meg a molekulák méretét.

Ő fedezte fel az interferencia jelenségét, ezzel a fény hullámtermészetének legfőbb bizonyítékát szolgáltatta. Interferenciaelméletével értelmezte Newton számos kísérletét, többek között megadta a Newton-gyűrűk magyarázatát is. Nevéhez fűződik a Young-féle kétréses kísérlet. Young leginkább a fény interferenciájával kapcsolatban végzett kutatásainak köszönhetően vált híressé.^[3]

1815-től visszatért korábbi érdeklődési területére, és elsősorban az ókori történelem kérdései foglalkoztatták. Egyiptológiai tárgyú cikkeket jelentetett meg, és közreműködött az 1799-ben a Nílus torkolatvidékén talált rosette-i kő szövegének megfejtésében. Valószínűleg Young vezető szerepet vállalt az írás megfejtésében, bár ezért a munkájáért semmiféle elismerés nem érte, mert eredményeit 1819-ben anonim cikkben publikálta az Encyclopædia Britannica kiegészítő kötetében.

Források

• Pléh Csaba: Pszichológiatörténet. Budapest : Gondolat, 1992. Thomas Young lásd 65. p. ISBN 963-282-467-9
• Encyclopédia alphabétique Larousse. Paris : Libraire Larousse, 1977. Thomas Young lásd 1974. p. ISBN 2-03-020125-1

Jegyzetek