Ipolyság

Ipolyság (Šahy)
A városháza
A városháza
Ipolyság címere
Ipolyság címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásLévai
Rang város
Első írásos említés 1237
Polgármester Zachar Pál[1]
Irányítószám 936 01
Körzethívószám 036
Forgalmi rendszám LV
Testvérvárosok
Lista
Vác
Népesség
Teljes népesség
  • 7267 fő (2021. jan. 1.)[2]
  • 7069 fő (2023)[3]
Népsűrűség178 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság108 m
Terület42,73 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ipolyság (Szlovákia)
Ipolyság
Ipolyság
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 04′ 30″, k. h. 18° 57′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 04′ 30″, k. h. 18° 57′ 00″
Ipolyság weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolyság témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ipolyság (szlovákul: Šahy, németül: Eipelschlag) város Szlovákiában, a Nyitrai kerület Lévai járásában. A mintegy nyolcezer lakosú település egykor Hont vármegye és az Ipolysági járás székhelye volt. Pereszlény és Tesmag tartozik hozzá.

Fekvése

Az Ipoly völgyében, annak jobb partján, a magyar határ mellett fekszik. A bal parti városrész neve Homok.

Nevének eredete

Neve a régi magyar ság (= domb) főnévből ered, de mások szerint egykor kabar törzsnév volt.

Élővilága

  • 2023
    2023

Ipolyságon és városrészeiben több gólyafészket is nyilván tartanak.[4]

Története

Területén már a történelem előtti időkben is éltek emberek. A régészek kőkorszaki település, valamint laténi kultúra és 9. századi település maradványait is feltárták itt. A magyarság megtelepedése az Árpád fejedelem vezette győzedelmes Pozsonyi csatával vette kezdetét, a 10. században.

Ipolyságot 1237-ben említik először „Saag” néven abban az oklevélben, melyben IV. Béla király egy malmot és birtokainak egy részét az esztergomi káptalannak adja. Premontrei kolostorát szintén 1237 körül alapította a Hontpázmány nemzetségbeli Márton bán, első erődítményei a 15. század közepén épültek. 1405-ben vásártartási jogot kapott. 1446-ban Lévai Cseh László cseh zsoldosaival elfoglalta, és kirabolta a kolostort. 1451-ben Giskra serege szállta meg, erődítményét pedig megerősítette, Hunyadi János foglalta vissza tőle. 1546-ban királyi rendeletre megerősítették, a kolostort várrá alakították át. 1550-ben a török sikertelenül ostromolta, de 1552-ben elfoglalta. 1595-ben szabadult fel, ezután erődítéseit lebontották, csak a kéttornyú templom és a kolostor épülete maradt meg, amelyet 1736-ban átalakítottak. 1624-ben átadási leltár készült a prépostság javairól Vinkovich Benedek prépost, zágrábi kanonok számára.[5]

1704 végén itt fogadta II. Rákóczi Ferenc a fejedelemmé választásának hírét hozó erdélyi küldöttséget.[6] 1715-ben 20, 1720-ban 28 adózó háztartása volt. A város virágzása a 18. század végén kezdődött, 1806-ban a rendek határozata alapján a megyeszékhelyet Kemencéről ide helyezték át. 1828-ban 231 házában 1386 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak.

Vályi András szerint „Ipoly Ság. Magyar Mezőváros Hont Várm. földes Urai a’ Rozsnyói, és B. Bányai Káptalanbéli Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Ipoly vize mellett, mellyen kőhídgya van, Honthoz fél mértföldnyire; Sóháza, és Postája is vagyon; határja jó, vagyonnyai jelesek, és külömbfélék.”[7]

Fényes Elek szerint „Ipoly-Ságh, magyar m. v. Honth vgyében, Váczhoz észak-nyugotra 5 mfd., az Ipoly jobb partján, mellyen keresztül derék 3 kőhid vezet. Házai alacsonyak ugyan, de elég csinosak. Van kath. paroch. temploma, s a város közepén a vgyeház; postaháza, patikája, több uradalmi épületek és boltok. Lakosai, kik 1370 kath., 21 evang., 8 óhitüekre mennek, mesterségekből, gabona- és bortermesztésből táplálják magukat. Határja első osztálybeli; szép gabonát, dohányt, dinnyét, kukoriczát terem; szőlőhegye derék és jó borral fizet, erdeje makkos. – Hajdan prépostság volt, s hozzá egész uradalom tartozott, mellyet jelenleg a beszterczei és rozsnyai káptalanok birnak. Az ipoly-hidjai és töltése végén láthatók egy homok dombon a nem rég épittetni szándéklott, de abban hagyott vgyeház alapfalai.”[8]

1849. január 11-én a település mellett folyt az 1848–49-es szabadságharc egyik ütközete Guyon Richárd és Anton Csorich csapatai között. A vasút 1886-ban érte el a települést, amely 1909-ben került vasúti összeköttetésbe Budapesttel is. 1922-ig Hont vármegye székhelye volt.

Állami Főgimnáziumát 1913-ban létesítették, amely 1939-ben felvette Szondy György, a drégelyi vár hőse nevét. (Magyar Királyi Állami Szondy György gimnázium, felsőbb osztályaiban – 1942-ig – reálgimnázium volt).

A cseh légionisták 1919. január 10-én foglalták el. Kun Béla katonái május 29-én visszafoglalták, de júliusban a város elhagyására kényszerültek.[9] A trianoni békeszerződés értelmében Csehszlovákiához csatolták. 1923-ban elvesztette megyeszékhelyi rangját. 1938-ban az első település volt, amelyet Csehszlovákia az első bécsi döntés értelmében visszaadott.[10] 1938. október 11-én ünnepélyes keretek között országzászlót avattak fel.[11] 1945-ig így újra Magyarországhoz tartozott.

1941-ben még lakosságának 96%-a magyar volt. Ebben az időben érte a várost a holokauszt, amikor magyar közigazgatás a helyi lakosság csaknem egyötödét kitevő zsidó közösséget összegyűjtötte, és átadta a németeknek, akik koncentrációs táborba szállították, és legtöbbüket meggyilkolták. 1945 után a magyarság egy részét deportálták Csehországba, más részét áttelepítették Magyarországra, a szintén kitelepített svábok falvaiba, például a Balaton-felvidéki Hidegkútra. 1960-ban elvesztette járási székhelyi rangját is.

A város és a vallások

A reformáció idején a város lakossága a református vallásra tért át. Az ellenreformáció visszatérítő tevékenysége során a város római katolikus jellege visszaállt. A módszer kegyetlenségére jellemzően Szecsei János kálvinista prédikátort elhurcolták, s gályarabságra ítélték. Útközben az embertelen bánásmód miatt az itáliai Chieti (az ókori Teate Marrucinorum) börtönében a kínzásokba belehalt. Ezzel az ipolysági (sági) református egyházközség megszűnt. 2008-ban a református templom alapkövének letételével és a református lelkész beiktatásával újjáalakult.

Ipolyságra több zsidó a 19. században költözött, ők alapították a 19. és a 20. század fordulóján a Neumann-nyomdát. Ma is két zsidó temető van a városban, az ortodox a város északi peremén, a neológ Homokban. Volt itt Talmud-iskola is. A három zsinagógából még kettő megmaradt. A Nagyzsinagógát a zsidó közösség eladta a városnak, a másik a Honti Múzeum része lett, ott áll a holokauszt-emlékmű. A 19–20. század fordulóján a zsidó közösség több mint 1200 főt számlált, ez a lakosság 25%-a volt. Közösségüket 1944-ben a koncentrációs táborokba hurcolták. A polgármester, Lőwy János információi szerint csak harmincan tértek haza, a legtöbbjük emigrált, a város utolsó, tisztán zsidó szülőktől származó polgára 2006-ban halt meg.[12][13]

Népessége

1570-ben Pereszlény az Esztergomi szandzsáknak is adózott, s 45 házával a vármegye népesebb települései közé tartozhatott.[14] Ipolyság és Tesmag "csak" az Esztergomi érsekség fennhatósága alá tartozott, az adólajstrom alapján nem voltak hódolt települések.

1664-ben az Érsekújvári ejálet Hond náhijébe tartozó Pereszlényben a török adólajstrom szerint 29 háztartásban 41 fejadófizető élt.[15] Ipolyság és Tesmag nem szerepel ebben a defterben sem.

1776-ban a mezővárosnak 44 földműves lakosa (jobbágy), 16 házas zsellére és további 36 vár(os) alá tartozó házas zsellére volt. Egykerekű malma, fa molnárháza és uradalmi kádárműhelye, serháza, vendégfogadója és mészárszéke volt. Parassa prédium tartozott hozzá. Tesmagnak 45 földműves lakosa (jobbágy) és 25 zsellére volt. Olvár prédium tartozott hozzá.[16]

Az 1784-87-es első népszámlálás részletes adatai Hont vármegye esetében nem ismertek.[17]

1880-ban 2755 lakosából 2429 magyar és 122 szlovák anyanyelvű; Pereszlény 595 lakosából 569 magyar és 6 szlovák anyanyelvű; Tesmag 675 lakosából 637 magyar és 7 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 3247 lakosából 3018 magyar és 123 szlovák anyanyelvű; Pereszlény 599 lakosából 596 magyar és 3 szlovák anyanyelvű; Tesmag 777 lakosából 755 magyar és 21 szlovák anyanyelvű lakott.

1900-ban 3720 lakosából 3531 magyar és 140 szlovák anyanyelvű; Pereszlény 667 lakosából 654 magyar és 3 szlovák anyanyelvű; Tesmag 716 lakosából 711 magyar és 5 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 4206 lakosából 4003 magyar és 122 szlovák anyanyelvű; Pereszlény 625 lakosából 619 magyar és 5 szlovák anyanyelvű; Tesmag 735 lakosából 731 magyar és 3 szlovák anyanyelvű lakta.

1921-ben 4698 lakosából 2741 magyar és 1375 csehszlovák; Pereszlény 624 lakosából 603 magyar és 5 csehszlovák; Tesmag 741 lakosából 691 magyar és 37 csehszlovák volt.

1930-ban 5804 lakosából 3185 magyar és 1976 csehszlovák; Pereszlény 631 lakosából 566 magyar és 36 csehszlovák; Tesmag 772 lakosából 724 magyar és 44 csehszlovák élt.

1941-ben 5027 lakosából 4909 magyar és 74 szlovák; Pereszlénynek 614 magyar lakosa; Tesmag 819 lakosából 818 magyar és 1 szlovák volt.

1970-ben 5062 lakosából 2979 magyar és 2046 szlovák volt. Pereszlény 574 lakosából 380 magyar és 194 szlovák volt. Tesmag 827 lakosából 652 magyar és 172 szlovák volt.

1980-ban 8034 lakosából 4877 magyar és 3090 szlovák volt. Tesmag 692 lakosából 537 magyar és 150 szlovák volt.

1991-ben 8551 lakosából 5562 magyar és 2885 szlovák.

2001-ben 8061 lakosából 5015 magyar, 2787 szlovák, 45 cseh és 33 cigány.

2011-ben 7624 lakosából 4410 magyar és 2959 szlovák, illetve 4839 magyar és 2468 szlovák anyanyelvű.

2021-ben 7267 lakosából 4162 (+195) magyar, 2637 (+157) szlovák, 27 (+27) cigány, 49 (+13) egyéb és 392 ismeretlen nemzetiségű volt.[18]

Népessége nemzetiségek szerint

Ipolyság lakosságának nemzetiségi megoszlása

szlovák
122 fő (3%)
magyar
4003 fő (95%)
cseh
0 fő (0%)
német
64 fő (2%)
egyéb
17 fő (0%)
*1910. évi népszámlálási adatok[19]
Ipolyság lakosságának nemzetiségi megoszlása

szlovák
2787 fő (35%)
magyar
5015 fő (62%)
cseh
45 fő (1%)
német
3 fő (0%)
egyéb
211 fő (3%)
*2001. évi népszámlálási adatok
Ipolyság lakosságának nemzetiségi megoszlása

szlovák
2959 fő (39%)
magyar
4410 fő (58%)
cseh
33 fő (0%)
német
2 fő (0%)
egyéb
220 fő (3%)
*2011. évi népszámlálási adatok

Nevezetességei

  • Kéttornyú római katolikus templomát 1734-ben a jezsuiták építették újjá a reformáció után, barokk stílusban. Legrégibb emléke egy 16. századi Madonna-szobor. A templomot a reformációt követő ellenreformáció során a római katolikus egyház visszafoglalta és újraszentelte. A kálvinista prédikátort, Szodói Andrást gályarabságra hurcolták.
  • A jezsuták kolostora a 17. század végén épült a korábbi kolostor maradványainak felhasználásával. Több gótikus részlete látható. Feltárása során középkori temetőt és sok használati tárgyat találtak.
  • Simonides, Johannes: Galeria Omnium Sanctorum, 1675
  • Az egykori vármegyeháza 1827 és 1857 között épült, copf-klasszicista stílusban. Itt nyílt meg 1902-ben a Honti Múzeum. Jelenleg városháza.
  • Az evangélikus templom 1906-ban épült.[20]
  • A neológ zsinagóga 1852-ben létesült, a súlyosan leromlott épületet nemrég felújították, kulturális központ működik benne.
  • A Lengyel Szálló a 19. század végén épült. 1932-ben Móricz Zsigmond is megszállt benne.
  • A gimnázium épülete pénzügyi palotának jött létre a 20. század elején.
  • A római katolikus elemi iskola épülete 1872-ben épült.
  • Az Ipoly közelében álló Centrál Szálló 1906-ban létesült.
  • Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria
  • A Fő tér közepén 1859-től a város védőszentjének, a Szeplőtelen Istenanyának a szobra áll.
  • A Janko Kráľ utcában 18. századi Szent Flórián-szobor áll.
  • Honti Kulturális Napok. Az egyhetes rendezvénysorozatot szeptemberben rendezik meg.
  • Ipolyvölgyi Nemzetközi Méhésztalálkozó, melyet páros években Balassagyarmaton, páratlan években Ipolyságon rendeznek meg.
  • Református templomának alapkövét 2008-ban helyezték el, 2014. szeptember 28-án szentelték fel.[21]
  • Nepomuki Szent János szobra. A műalkotás eredetijét még a 18. század második felében helyezték el a híd kőkorlátján. A második világháború végén a visszavonuló német csapatok felrobbantották a hidat, s ekkor a szobor is megsemmisült. Közadakozásból 2010-ben új szobrot emeltek, Mag Gyula szobrászművész alkotását.[22]

Díszpolgárok

Neves személyek

Képgaléria

  • Ipolyság főtere – északi házsor
    Ipolyság főtere – északi házsor
  • Az ipolysági katolikus templom
    Az ipolysági katolikus templom
  • A Szeplőtelen Istenanya oszlopa a főtéren
    A Szeplőtelen Istenanya oszlopa a főtéren
  • Sajó Sándor mellszobra Ipolyságon
    Sajó Sándor mellszobra Ipolyságon
  • Városháza (egykori vármegyeháza)
    Városháza (egykori vármegyeháza)
  • Hont vármegye címere a városháza homlokzatán
    Hont vármegye címere a városháza homlokzatán
  • Janko Kráľ emléktáblája a városházán
    Janko Kráľ emléktáblája a városházán
  • Ipolyság főtere
    Ipolyság főtere
  • Fő tér (déli házsor)
    Fő tér (déli házsor)
  • Fő tér (keleti oldal)
    Fő tér (keleti oldal)
  • A katolikus templom bejárata
    A katolikus templom bejárata
  • A katolikus templom belseje
    A katolikus templom belseje
  • Szent Flórián szobra
    Szent Flórián szobra
  • Az Ipoly Ipolyságnál
    Az Ipoly Ipolyságnál
  • Honti utca
    Honti utca
  • Ipolyság látképe
    Ipolyság látképe
  • Homok
    Homok
  • Az Ipolysági Takarékpénztár volt épülete
    Az Ipolysági Takarékpénztár volt épülete
  • Szakmunkásképző Iskola
    Szakmunkásképző Iskola
  • A templom előtt álló feszület (1823)
    A templom előtt álló feszület (1823)
  • Kápolna a Tesmagra vezető út mellett
    Kápolna a Tesmagra vezető út mellett
  • Kovács Sebestény Endre szobra az ipolysági kórházban
    Kovács Sebestény Endre szobra az ipolysági kórházban

Testvérvárosok

Jegyzetek

  1. ↑ (2022. 11) „Taroltak a független jelöltek”. Új szó (Szlovákia), Pozsony 75. (252.), 1. o. ISSN 1335-7050.  
  2. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  3. ↑ http://pop-stat.mashke.org/slovakia-cities.htm
  4. ↑ bociany.sk
  5. ↑ UC (HU MNL OL) E156a, Fasc. 98, No. 15.
  6. ↑ Dr. Márki Sándor: II. Rákóczi Ferencz, 1676–1735
  7. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  8. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  9. ↑ Danis Ferenc írása a Múltunk emlékei 2004. júniusi lapszámában.
  10. ↑ Magyar Világhíradó, 1938
  11. ↑ Magyar Világhíradó (1938): Országzászló avatás Ipolyságon
  12. ↑ Ipolyságon zsidó már nem él, de a közösség nyomai láthatók. [2007. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 11.)
  13. ↑ Beszélgetés a polgármesterrel, 2008. január 2.
  14. ↑ Fekete, L. 1943: Az Esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Budapest, 21, 119-120 No. 237.
  15. ↑ Dr. Blaskovics József: Az újvári ejálet török adóösszeírásai. Pozsony 1993, 243
  16. ↑ UC (HU MNL OL E) 156a, Fasc. 178, No. 3.
  17. ↑ Danyi Dezső - Dávid Zoltán 1960 (szerk.): Az első magyarországi népszámlálás. Budapest, 17, 25.
  18. ↑ ma7.sk
  19. ↑ Fórum Kisebbségkutató Intézet
  20. ↑ Evangélikus Őrálló, 1906
  21. ↑ Cikk a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház honlapján
  22. ↑ Forgács Miklós tudósítása az Új Szó 2010. december 29-i lapszámában.
  23. ↑ Ipolyság díszpolgárai
  24. ↑ Kulka János Ipolyság díszpolgara. [2014. március 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. március 23.)

Források

  • Danis Ferenc: Ipolyság. KT Könyv- és Lapkiadó, Komárom, 2005 ISBN 80-8056-512-0
  • Danis Ferenc: Ipolyság, a határmenti város. KT Könyv- és Lapkiadó, Komárom, 1997
  • Danis Ferenc: Az ipolysági mezőgazdasági iskolák története. Komárom, 2001
  • László Henrietta 2003: Az ipolysági premontrei prépostság története (1238-1552). In: Hegedűs András - Csombor Erzsébet (szerk.): Strigonium Antiquum V. Mater et magistra. Esztergom, 9-30
  • Fülöp László 2012: (Ipoly)ság és vára 1550. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2012/1.
  • Gaucsík István 2015: Az Öreg Takarék – Az Ipolysági Takarékpénztár rövid története (1868-1945). Fórum Társadalomtudományi Szemle 2015/1, 51-59.
  • Paterka Pál 2016: Výskum paleolitu v okolí Šiah. Monument revue 5/1, 50-55.
  • Henrieta Žažová 2017: Stredoveké premonštrátske kláštory v slovenskej časti územia bývalého ostrihomského arcibiskupstva.
  • Dominik Drozd – Martin Neumann – Tomáš Pišúth 2020: Výskumy v Rybníku, Santovke, Šahách a Vrábľoch v reflexii ich účastníkov. In: Slovenská archeológia – Supplementum 1.
  • Jozef Bátora - Martin Neumann - Pálinkás Tibor 2023: Výskum opevneného sídliska badenskej a hatvanskej kultúry v Šahách v roku 2017. AVANS 2017

További információk

Commons:Category:Šahy
A Wikimédia Commons tartalmaz Ipolyság témájú médiaállományokat.