Létánfalva

Létánfalva (Letanovce)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásIglói
Rang község
Első írásos említés 1250
Polgármester Slavomír Zahornadský
Irányítószám 053 13
Körzethívószám 053
Forgalmi rendszám SN
Népesség
Teljes népesség2265 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség101 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság511 m
Terület21,38 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 58′ 40″, k. h. 20° 28′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 58′ 40″, k. h. 20° 28′ 00″
Létánfalva weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Létánfalva témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Létánfalva (szlovákul: Letanovce, németül: Lethensdorf) község Szlovákiában, a Kassai kerület Iglói járásában.

Fekvése

Iglótól 9 km-re északnyugatra fekszik.

Története

Területén már a történelem előtti időkben is éltek emberek. Megtalálták itt az újkőkor emberének nyomait éppúgy, mint a hallstatti és a puhói kultúrából származó maradványokat.

A falut 1250-ben „Lethon” néven említik először, a szepesi vár uradalmához tartozott. 1259-től a szepesi prépostság, 1279-től a szepesi káptalan birtoka. 1280-ban „Letun”, 1299-ben „Lapis Refugii” néven írják. 1307-ben Jakab szepesi prépost a karthauzi rendnek adományozta, akik 1299-től a közeli Menedékkőn kolostort építettek. 1307-ben „Lapis Leton”, 1319-ben „Locus Refugii seu Letenkew” alakban említik az írott források. 1433-ban a kolostort a husziták felégették. 1543-ban a kolostort a lőcseiek lerombolták és a falu újra a káptalané lett. 1670-ben Johann von Sporck serege táborozott itt. 1787-ben 84 házában 573 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „LETHÁNFALVA. Lettendorf. Letanonce. Tót falu Szepes Várm. földes Urai a’ Szepesi Püspökség, és Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, nevezetesíti IVdik Béla alatt e’ Vármegye lakosainak, ide lett szaladások, a’ Tatárok elől: Ispotállya is vagyon, földgyének 1/3 része, réttyeinek pedig fele sovány, de más javai vannak.”[2]

1828-ban 97 háza és 698 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Lethánfalva, tót falu, Szepes vmegyében, Iglóhoz 1 mfdnyire: 698 kath. lak. Kastély. F. u. Horváth.”[3]

A trianoni diktátumig Szepes vármegye Iglói járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 727, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 1933 lakosából 1480 szlovák és 397 cigány volt.

2011-ben 2151 lakosából 1851 szlovák és 212 cigány.

Nevezetességei

  • Menedékkő a régészeti feltárás és a részleges rekonstrukció után
    Menedékkő a régészeti feltárás és a részleges rekonstrukció után
  • Az egykori Hajts Béla menedékház Menedékkőn
    Az egykori Hajts Béla menedékház Menedékkőn
  • A Mindenszentek tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 13. században épült, a 14. században gótikus stílusban építették át, végül a 18. században barokkizálták.
  • A Menedékkőn (latinul: Lapis Refugii, szlovákul: Kláštorisko) láthatók az egykori karthauzi kolostor romjai. A tatárjárás idején a hely Lőcse lakóinak nyújtott menedéket, elnevezése is innen ered. Első templomát is ekkor építették. A kolostort 1299-ben Jakab szepesi prépost alapította, s a karthauzi rendnek adományozta. Építését 1305-ben kezdték, s az első szerzetesek 1307-ben Konrád prior vezetésével költöztek be falai közé. 1330 körül bővítették. Az épületet fal vette körül, déli és északi részén kapukkal tagolva. 1433-ban a husziták felégették, két évtizeddel később pedig a cseh Jiskra seregének esett áldozatul. A szerzetesek Lőcse városába menekültek, majd 1478-ban visszaköltöztek a helyreállított kolostorba. Ekkor egy sokszögzáródású szentéllyel épített kápolnával is bővítették. 1543-ban a Murány várát bitorló Basó Mátyás rablólovag dúlta fel. A karthauzi szerzetesek ekkor végleg elhagyták, az északra fekvő Vöröskolostorba menekültek rendtársaikhoz. Az elhagyott kolostort a lőcseiek lerombolták, nehogy rablólovagok fészkévé váljon, azóta rom.

Neves személyek

További információk

Jegyzetek

Irodalom

  • Magyar Katolikus Lexikon - Menedékkő
  • Michal Slivka 1970: Kláštorisko v Slovenskom raji alebo Skala útočišťa (Lapis refugii). Nové obzory 12, 261–280.
  • M. Slivka 1987: Pozoruhodný nález stredovekých slnečných hodín na Kláštorisku. Nové obzory 29, 181–188.
  • M. Slivka 1988: Doterajšie výsledky výskumu na Kláštorisku v Slovenskom raji. Archaeologia Historica 13, 423–439.
  • M. Slivka – D. Čaplovič 1990: Kultúrne pamiatky – archeologické lokality na východnom Slovensku. Študijné zvesti AÚ SAV 26, 307–324.
  • M. Slivka 1990: Letanovce – Kláštorisko. Odborné a pamiatkové predpoklady na úpravu objektu. Študijné zvesti AÚ SAV 26, 379–381.
  • M. Slivka 1990: Šiesta výskumná sezóna na Kláštorisku v Letanovciach. AVANS 1988, 151 n.
  • M. Slivka 1991: Kláštorisko (kataster obce Letanovce). Pamiatky a súčasnosť 22, 23 n.
  • M. Slivka 1991: Siedma výskumná sezóna na Kláštorisku. AVANS 1989, 92 n.
  • M. Slivka 1992: Deviata výskumná sezóna na Kláštorisku. AVANS 1991, 113 n.
  • M. Slivka 1993: Kláštorná kultúra v stredoveku. In: Verbum 4/2, 79–83.
  • M. Slivka 1993: Stredoveké rehoľné komunity na Spiši a ich význam v štruktúre osídlenia. Archaeologia Historica 18, 53–62.
  • Miroššayová, E. 1998: Praveké osídlenie na Kláštorisku a Čertovej sihoti. Z minulosti Spiša - Ročenka Spišského dejepisného spolku v Levoči III-IV. Levoča.
  • Slivka, M. 1998: Kultúrny profil obce Letanovce. Z minulosti Spiša - Ročenka Spišského dejepisného spolku v Levoči III-IV. Levoča.
  • Slivka, M. 2013: Pohľady do stredovekých dejín Slovenska. Turany
  • Benediková, L. - Soják, M. 2021: Depot von Sicheln aus der Hallstattzeit in Letanovce. Slovenská archeológia - Supplementum 2.