Tápióság

Tápióság
Tájház
Tápióság címere Tápióság zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Magyarország
Vármegye	Pest
Járás	Nagykátai
Jogállás	község
Polgármester	Toldi Tibor (független)[1]
Irányítószám	2253
Körzethívószám	29
Népesség
Teljes népesség	2716 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	76,51 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	33,54 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 24′ 13″, k. h. 19° 37′ 23″47.403539, 19.62306147.403539°N 19.623061°EKoordináták: é. sz. 47° 24′ 13″, k. h. 19° 37′ 23″47.403539, 19.62306147.403539°N 19.623061°E
Tápióság Pozíció Pest vármegye térképén
Tápióság weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tápióság témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Tápióság község Pest vármegyében, a Nagykátai járásban.

Fekvése

Budapest közigazgatási határától 35 km-re keletre, Pest vármegyében, az Alsó-Tápió mellett fekszik. A település jól megközelíthető közúton. A 31-es főútról Tápiószecsőnél, Szentmártonkátánál vagy Nagykátánál térhetünk le Tápióság felé; a 4-es főútról Monoron és Tápióbicskén keresztül jutunk el a faluba.

Története

Tápióság jelenlegi közigazgatási területét már jóval az időszámítás kezdete előtt lakták, amelyet jól bizonyítanak a Zsigerpusztán és a Cimbál-réten előkerült bronzkori leletetek.

A falu 1241-ig a Cimbál-réten volt, ekkor a tatárok elpusztították. 1242 után a Tápió kanálisa, a sió vagy ság csatorna mellé települt át. Az Öregfalu és a templom a völgynek a malommal szemközti oldalán épült fel. A két oldalt a Malomút köti össze.

A település első okleveles említése 1263-ből ismeretes, miszerint az 1262-től rex iunior címet viselő István – IV. Béla fia – oklevele szerint Ságot addigi birtokosaitól – Pétertől és Ferenctől – elkoboztatta és a pécsi püspöknek, valamint a margitszigeti apácáknak adományozta.

A településen az Alsó-Tápió bal partját jelenleg is Csehországnak nevezi a helyi lakosság. Ennek az elnevezésnek az eredete ma sem tisztázott teljesen. Régebben az elnevezést a hazájukból elmenekült, előzött huszita harcosok letelepedésével magyarázták. Ma inkább azt a magyarázatot fogadják el, miszerint az 1710–1720-as években az idetelepülők között voltak cseh telepesek is, akik a falunak ezen a részén telepedtek le.

A folyóvölgy ÉK-i széle kaszáló (törökül: çayır, olvasd: csajir) volt. A török szó a szerb Csajerszke névben maradt meg – ugyanúgy, mint Budakalászon – az „e” hangnak feleltetve meg mély hangrendű török „ı”-t. (1720-ban Ság lakosai között írták össze Bregovics Jánost és Jagovics Györgyöt.) A sági dialektusban hangrendi kiegyenlítés, és némi népetimológiás értelmesítés ment végbe: a településrész sági neve Csajország, később Csaország lett.

Tápiósághoz tartozik jelenleg Zsigerpuszta is, amely az Árpád-korban népes falu volt, teljes elpusztulása valószínűleg a török kiűzése utáni időben következett be. Ennek a településnek a helyén lévő középkori romokról még a 19. századi források tudósítanak, amelyek a 20. században azonban végleg eltűntek.

A 14–15. században a falu a Kartal nemzetségé, majd később ebből a nemzetségből származó Sági- és Sülyi-családoké volt.

A 16. század második felében, a török uralom alatt kedvezőtlen életkörülmények között, a Tabánba (törökül: talp, alap, bázis) összezsúfolva élt itt a maradék keresztény lakosság (törökül: raják), viszont 1686 őszén – Buda sikeres visszavétele után 2-3 hónappal – már némaság honol mindezen falvak és mások felett is. A Rákóczi-szabadságharcban több tápiósági katona teljesített szolgálatot a fejedelem oldalán.

Az első világháborúba 343 fő vonult be, a hősi halottak száma 44 fő volt.

1992-től ebben a faluban is megtörténtek a birtokviszonyokat alapjaiban átrendező földárverések. 1958-ban avatták fel az új 9 tantermes iskolát, amelyet 1983-ban újabb két tanteremmel bővítettek. Az iskola névadója a falu szülötte, a kiváló magyar geológus–geográfus, dr. Papp Károly.

Tápióságon 1984-ben alakult meg a vízműtársulat, a vezetékrendszer kiépítése a településen 1990-ben fejeződött be. 1992-ben felépült a közművelődési igényeket kielégítő klubház, majd 1993-ban a községi sportcsarnok. 1992–1994 között a falu útjainak 40%-át portalanított burkolattal látták el. 1994-ben bevezették a faluba a földgázt, 1995–1996-ban a Monor Telefon Társaság kiépítette a telefonhálózatot.

2008 májusában Tápióság Önkormányzata megalakította a SÁG-ÉP Nonprofit Kft-t, melynek fő tevékenysége az önkormányzati tulajdonú vízmű rendszer működtetése és az ivóvíz ellátás biztosítása a településen. A Kft. nonprofit jellegére tekintettel az egyéb gazdasági tevékenységekből származó bevételeit is az alapfeladatok hatékonyabb ellátása érdekében használja fel. Ilyen jellegű tevékenység a táboroztatás (szálláshely szolgáltatás). A szálláshely szolgáltatását az önkormányzati tulajdonú, a Kft. által üzemeltetett és szálláshellyé kialakított, 20 férőhelyes épületben végzi. Mivel e szolgáltatást az elmúlt két évben többnyire fiatalok táboroztatására vették igénybe, a szállás a TÁBOR-SÁG nevet kapta.

A táborozók jelentős része sportoló, a táborozások célja pedig többnyire edzőtábor, amelyekhez a település további háttérszolgáltatásokat tud nyújtani, úgy mint sportcsarnok bérbeadása, étkeztetés biztosítása stb., illetve gyönyörű környezetet biztosít a valaha volt arborétum, ma iskolakert területén. A Kft. jövőben tervei közé tartozik a szálláshely szolgáltatás minőségi és mennyiségi fejlesztése, így a még több csatolt szolgáltatás nyújtása és a férőhelyek számának bővítése, valamint további vállalkozói munkák (pl. gazdálkodás az önkormányzati tulajdonú területeken, téli munkák végzése stb.) vállalása.

Nyelvjárása

Nyelvjárására 50 évvel ezelőtt jellemző volt az "ly" helyett az "l" (góla, külök) és a "gy" helyett a "j" (hajma, kíjó) ejtése.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Dr. Samu János (független)^[3]
• 1994–1998: Dr. Samu János (MSZP)^[4]
• 1998–2002: Dr. Samu János (MSZP)^[5]
• 2002–2006: Dr. Samu János (MSZP)^[6]
• 2006–2010: Dr. Samu János (MSZP)^[7]
• 2010–2014: Kun Szilárd (Fidesz)^[8]
• 2014–2019: Halasi Anita (független)^[9]
• 2019-től: Toldi Tibor (független)^[1]

Népesség

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,7%-a magyarnak, 1,8% cigánynak, 0,2% németnek, 0,4% románnak mondta magát (13,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 56,5%, református 6,4%, evangélikus 0,7%, görögkatolikus 0,6%, felekezeten kívüli 10,7% (23,5% nem nyilatkozott).^[10]

A címer leírása

Anjou címerpajzs kék mezőben sárga színnel, középen a katolikus templom, felette balról lebegő három búzaszál, jobbról a gyurgyalag madár. A templom, a történelmi folyamatosság, a Szent István-i államalapítás, a magyar kultúra, nemzeti kötődésünk motívuma. A búza a község mezőgazdasági jellegének, a paraszti munkának a jele. A gyurgyalag a természet védelmének szimbóluma, és a környéken őshonos madár.

Nevezetességei, látnivalói

• Cifrakert
• Szent Pál szobor (műemlék)^[11]
• Római katolikus templom (műemlék)^[12]
• Gólyahír tanösvény
• Török-híd

Híres emberek

• Itt született 1873. november 4-én Papp Károly geológus, a Budapesti Tudományegyetem tanára, az Erdélyi-medence földgázkincsének felfedezője
• Itt született 1887. március 21-én Prónay György jogász, nemzetgyűlési és országgyűlési képviselő, felsőházi tag, államtitkár

Jegyzetek

További információk

• Tápióság az utazom.com honlapján